Part
1 I | folytatá a vitatkozást.~– Mindent biz én, nagyságos uram;
2 I | összetakarítani.~– Hagyjatok mindent, ahogy van! – kiálta az
3 IV | oly zavarodott lett, hogy mindent összevissza cselekedett,
4 IV | csitt, csendesen, uraim! Mindent elmondok, de kikötöm, hogy
5 IV | Szívesen, barátom – szólt a mindent rendező Abellino –, siessen
6 V | suttogó hangon rebegve:~– Mindent hallottam. – Óh, a betegek
7 V | volnál, akkor tehetnél értem mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges
8 VII | fogadást, mert hiszen neki mindent meg kell tudni, legyen bár
9 VII | világot és haszontalannak mindent, ami benne van, mely sem
10 VII | Mars.~És akárhová nézett, mindent más szemekkel látott, az
11 VIII | nélkül, röviden elmondva.~– Mindent elvégeztem.~– Jól van, Varju
12 X | Maga semmihez sem értett, mindent cselédjeire hagyott; ha
13 X | igaz, újdonan vásárlott mindent; csupán Felsz és Huber uraknál
14 X | Teréz elleni kifakadás; e mindent felülmúló vakmerőség fellázasztá
15 XI | utána, szavait elhivé, bárha mindent titkon jól tudott is, és
16 XI | raktára is volt; hanem azért mindent jól tudott, ami Teréz körül
17 XI | szívvel tért haza.~Otthon mindent kivallott nagynénjének;
18 XI | hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek sem mondta meg,
19 XII | Boltayhoz, elmondott neki mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza
20 XII | valaki.~Sándor megtudott mindent, nagyon szomorú lett, de
21 XIII | Lőrincet tudósítsa, hogy mindent elhiszek már neki, még ha
22 XIV | akinek sok pénze van, az mindent megvehet, az előtt semmi
23 XV | saját keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem,
24 XV | prókátor, arra akar hagyni mindent. Természetes is, az a család
25 XV | benne:~„Kedves nagynéném! Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak
26 XV | feuilletonista, aki a lapokban mindent leírjon, amit Kecskerey
27 XVII | okos fiú az, arra rábízhat mindent. Hogy is híják csak?~Boltaynak
28 XVII | köpönyegekkel kívánt kedveskedni.~Mindent, ami botrányos, mindent,
29 XVII | Mindent, ami botrányos, mindent, ami illetlen avagy régibb
30 XVII | ivószobábul kihordatott mindent, ami egykori tivornyákra
31 XVIII | legkiszámítottabb önzésből teszek mindent; férjem most főispánnak
32 XX | állatosztály hűsége, ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e tekintetben
33 XX | ámbár utoljára János úr mindent a maga költségére vállalt
34 XX | beszélni hozzá. Hiszen álmodni mindent szabad!~ ~Tehát holnap!~
35 XXIV | vissza.~A két hölgy ezalatt mindent a legnagyobb gonddal elrendezett
36 XXIV | annál hitelesebbé.~Rudolf mindent elfeledett, amiért jött,
37 XXIV | együgyűnek engem. Én tudok mindent; tudom, Fanny testvérei
38 XXV | Istenem!~Most már valóban érte mindent.~A szánalom e hangjára megtört
39 XXVIII| magát a halálnak.~Most érte mindent.~Megfogá a szegény ifjú
40 XXIX | papírról, mutatva, hogy mindent leírt, János felsóhajtott,
41 XXXI | prédált el. Úgy magasztal mindent, ami külföldi, s ócsárolja
|