Part

 1 I     |          éjjel hálni, mert azt ugyan magam is szeretném tudni.~– Ah,
 2 I     |       foliántokat, s kiadtam, mintha magam írtam volna, az académie
 3 II    |           azt, mit én tudok, csak én magam nem. Ez természetes; ön
 4 III   |      Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem tudom magamnak megmagyarázni.
 5 IV    |              jobb élceket mond, mint magam – nevetett a márki –, jól
 6 V     |             keresztülgázolni? Én! Én magam kihívom az egész világot!~–
 7 VII   |           nevezni, csak arcát láttam magam előtt, és nem tudtam megszólítani.~–
 8 VII   |             a kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak, és ott
 9 VII   |         inkább – felelt Rudolf –, én magam örökös satellite-je lennék
10 VII   |              ismerem az életet, mert magam is régen élek. A mi fajtánk
11 VIII  |         gondolod, hogy majd akkor is magam elé eresztlek? Nem éred
12 VIII  |              felnézett a plafonra.~– Magam sem tudom én. Annyit tudok,
13 X     |              teremt úgy segéljen! én magam leszek, aki bezáratom az
14 XII   |            bánom. Tehát azért jöttem magam, hogy azon mintákból válasszak,
15 XII   |          szót sem hallok abból, amit magam beszélek. Ördöngös golyó!
16 XIII  |              No, annak hát egyenesen magam vagyok az oka; szegények
17 XIII  |          Isten fülei hallatára, hogy magam is elszégyenlem magamat.
18 XIV   |             kosarat mégsem szeretném magam hazavinni – azon kérdéssel,
19 XIV   |         válaszolja, hogy jöjjek érte magam.~Ezzel fölkelt a főúr, s
20 XV    |          rosszak, de úgy kell nekem, magam vagyok az oka, minek neveltem
21 XV    | betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam a falatot,
22 XV    |           hogy tinektek legyen, hogy magam cudarkodtam, piszokban,
23 XV    |              cselédet nem tartottam, magam voltam a szolgáló, csak
24 XV    |            viseltem, mikor a konyhán magam főztem, hogy legyen ezeknek
25 XV    |              szaladtam ki az utcára. Magam sem tudtam, mit csinálok.
26 XV    |              van ottan, tudja, mama, magam hímeztem, azzal a két galambbal,
27 XVII  |                 Ha tetszik, feljövök magam, és elviszem magammal. Szeret-e
28 XVIII |          házamnál lenni?~– Elárultam magam. Folytassuk a felvett tárgyat.~–
29 XVIII |             hallottam, képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy
30 XIX   |             látom, a lelkét is látom magam előtt, s imádom mind a kettőt.
31 XX    |       mindezeket nagyon helyeslem, s magam is részvevő vagyok valamennyiben,
32 XX    |     részvények ára mennyi legyen. Én magam elvállalok ezer részvényt. (
33 XX    |         pénztárából, azt a hiányt én magam fedezem.~János úr a társaság
34 XXI   |          Fanny széttekintve.~– Azzal magam fogok menni.~– Hogyan, uram?
35 XXIX  |              amit mondott, láttam őt magam előtt mindenütt, ébren,
36 XXIX  |             a lapáji pusztát, melyet magam szerzék, éljen ott boldogul
37 XXXI  |          jogosan kivihető esetnek.~– Magam sem hiszem – szólt Kecskerey
38 XXXI  |            befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem a kőművessel,
39 XXXI  |           holta után.~– De már arról magam is felelek! – szól mellére
40 Vegszo|            csupa epizódokból áll. Én magam sem találok számára mentséget;