Part

 1 XVIII|   Kárpáthyval.~– Gróf Szentirmay Marion kisasszony! gróf Szentirmay
 2 XVIII|       bemutatni.~Gróf Szentirmay Marion kisasszony a legtökéletesebb
 3 XVIII|          annyira el volt merülve Marion kisasszony ínyének bámulatában,
 4 XVIII|  valakinél, el kelle dugni, mert Marion kisasszony hord magával
 5 XVIII|       ide a nőm mellé, ide, ide. Marion kisasszony – – ezerszer
 6 XVIII|        kezdé a félbehagyott szót Marion kisasszony valami oly mesterséges
 7 XVIII|     elszalasztá a beszéd fonalát Marion kisasszony, mely alkalmul
 8 XVIII|          köhögési roham meggátlá Marion kisasszonyt a beszéd fonalát
 9 XVIII|        hogy szúrjanak, vágjanak.~Marion kisasszony ezalatt magához
10 XVIII| közöttünk igen jól érezze magát.~Marion kisasszony sietett e buzdító
11 XVIII|       Persze, persze! – viszonza Marion kisasszony –, ez nagyon
12 XVIII|     szemekből nagyon jól megérté Marion kisasszony, hogy ez elég
13 XVIII|           Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött, midőn
14 XVIII|        úgy, hogy mire visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral
15 XVIII|      volnának.~– Ah, ah! – szólt Marion kisasszony, felkapva fejét,
16 XVIII|      ideig itt maradok Fannynál.~Marion kisasszony meglepetve tekinte
17 XVIII|    engedelmet kérünk nagysádtól, Marion kisasszony –, maga János
18 XVIII| kinevetni, állva már nem győzte.~Marion kisasszony pedig elbámulva
19 XVIII|        egy hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. – Csak egy hétig?~–
20 XVIII|        úgy? – monda kicsinylőleg Marion kisasszony. – No, jó. Fiatal
21 XVIII|          úgy fogunk sietni haza. Marion kisasszony nem tagadhatott
22 XVIII|     napvilágra jöttek, már akkor Marion kisasszony útban volt az
23 XVIII|           Maga is megijedt pedig Marion kisasszony, de mint a kígyónak
24 XIX  |  említésre méltó a sok között?~– Marion kisasszony.~– Valóban?~–
25 XX   |        karzatról: „Személyek!” – Marion kisasszony hangja). Köszönöm
26 XX   |            kiálta le a karzatról Marion kisasszony –, a nagyságos
27 XXI  |            szól hegyesen, élesen Marion kisasszony a hintaja mellett
28 XXI  |          irányomban, mint Diána?~Marion kisasszony ajkpittyesztve
29 XXI  |          vadászatból elmaradjon. Marion kisasszony is súgott valamit
30 XXI  |         mérgesen, gorombán, hogy Marion kisasszony majd elszédült
31 XXII |        meg férje látását, dacára Marion ijesztgetésinek, ki azt
32 XXIV |       Szentirmára, aznap délután Marion kisasszony felpakoltatott,
33 XXIV |    látszott rajta, hogy restelli Marion eltávozását.~Flóra nagy
34 XXIV | mindennap érintkezésbe.~– Mintha Marion kisasszonyt hallanám beszélni.~–
35 XXXI |      háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~Amely nap Teréz
36 XXXI |      mindig ott maradt a háznál, Marion pedig egészen elmúlt onnan,
37 XXXI |   akárkinek.~A kastélyba ezalatt Marion kisasszony érkezett meg.
38 XXXI |     hígvelejű! – gondolá magában Marion kisasszony, bosszúsan feszítve
39 XXXI |       azon eszmék számára, miket Marion meg akart benne honosítni.~