Part
1 IV | melaleuca van, mind vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt használó
2 VI | lépcsőt ugrott át egyszerre, Fennimor nem győzött utána kiáltozni,
3 VII| Iván herceg, Debry márki, Fennimor és a többi.~– Nyomon vagyok,
4 IX | látszik, ha meggondolom, hogy Fennimor törekvései e leány körül
5 IX | csak ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből. Nanking
6 XI | ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk híni, azon
7 XV | a zöld asztalnál, köztük Fennimor is, kinek láttára hangos,
8 XV | nevetésre fakadt Abellino.~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül erős
9 XV | megy? Csalatkoztok. Ennek Fennimor adja meg az árát. Adjatok
10 XV | kísértsek én is szerencsét!~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott
11 XV | szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~
12 XV | bizony isten sajnállak!~Fennimor felkelt, és nem játszott
13 XV | halmozott bankjegyeket – Fennimor kettős szerencsétlenségével
14 XV | kellemetlenül esett neki Fennimor fehér arcával találkozni,
15 XV | szólalt meg ekkor mellette Fennimor cérnavékony hangja. – Úgy
16 XV | mint kacagnak mindannyian, Fennimor éles hangja kitört valamennyi
17 XV | nem folytatják a beszédet? Fennimor mit erőszakolja az arcát,
18 XV | Az asztal túlsó felén ül Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja
19 XV | négyszeres tételt húzott be Fennimor.~– Ah, ah! – meg nem állhatja,
20 XV | és elfagy a dühtől. Amit Fennimor mondott, az igaz. Neki remegni
21 XV | látja már, mit raknak. – Fennimor újra négyszeres tételt nyert.
22 XV | kiált elbízott indignációval Fennimor. E megbántó szóra Abellino
23 XV | s az egész tucat kártyát Fennimor szemei közé vágja.~A fehér
24 XV | Megölöm, megölöm! – rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit
25 XV | mindenki megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek
26 XV | álmokat alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur Griffard.~
27 XVI| meg kellett nyugodniok.~Fennimor még egy kicsit hánykolódott,
28 XVI| szokatlan rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani
29 XVI| beszélhetünk azután.~Erre Fennimor is elhallgatott. Ő is azt
30 XVI| bírva a másikat megsérteni, Fennimor gyöngülni érzé karját, s
31 XVI| ismét azon vevé észre magát Fennimor, hogy egyszerre egy egészséges
32 XVI| szétválaszták őket.~Már ekkor Fennimor dühe nem ismert határt.~–
33 XVI| kell az itteni szokásokhoz!~Fennimor mégis azt gondolá, hogy
34 XVI| állíták őket.~Már akkor Fennimor reszketett a dühtől. Nagy
35 XVI| Kecskerey határozottan.~Fennimor e felszólításra oly állásba
36 XVI| senki sem állt közte és Fennimor között.~Csak a düh legmagasabb
37 XVI| teszi megfoghatóvá, hogy Fennimor e pillanatot használva,
38 XVI| kardot kinyújtá ellene. Fennimor nem látott többé semmit,
39 XVI| nem költői agyrém.~ ~Fennimor abban a pillanatban egy
|