Part

 1 XIII |             jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral
 2 XIII |          olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak
 3 XIII |             fáradság.~– Kösse össze, Varga Péter uram, az aktáit!~A
 4 XIII |            Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő
 5 XIII |             egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató,
 6 XVII |         azóta gyakorta figyelmezteti Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa
 7 XVII |              még Pozsonyból írt haza Varga Péter uramnak, hogy asszonyt
 8 XVII |         nézve teljesen felszabadítja Varga uramat, hogy tegye az ő
 9 XVII |              buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
10 XVII |             ki versben, ki prózában.~Varga uramnak gondja volt mindezen
11 XVII |             átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára
12 XVIII|              lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy nézze
13 XVIII|       előzékeny János úr neje iránt.~Varga uram elhozá a lajstromot,
14 XVIII|         hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb jöjjön, hanem
15 XVIII|       azonnal felállt.~– Ugyan, édes Varga bácsi, maradjon ülve, vagy
16 XVIII|            mit hozott nekem, édes jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva
17 XVIII|             örülök, mikor önt látom.~Varga úr olyasvalamit rebegett,
18 XVIII|            lesznek.~Ez parancs volt. Varga úrnak le kellett ülni. Ily
19 XVIII|  jószágigazgató felé fordítá.~– Édes Varga bácsi, megbocsásson, ha
20 XVIII|            ha egy kéréssel terhelem.~Varga uram sietett felelni, hogy
21 XVIII|             e kérés nagy, igen nagy.~Varga uram bizonyítá, miszerint
22 XVIII|          igen őszinte választ várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~–
23 XVIII|           hangon voltak mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint
24 XVIII|     legjobban tudhatja, mit akarok!…~Varga uramat nagyon elérte a titkos
25 XVIII|             hidegségre méltóknak?~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba
26 XVIII|              hogy neveiket kimondja.~Varga uram kétségbeesetten zsúrolta
27 XVIII|            világot. Ez bölcs tanács.~Varga uram kérő tekintettel fordult
28 XVIII|              a neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett, hogy
29 XVIII|         Fanny.~– Valóban az – felelt Varga. – Igaz, hogy nem is látni
30 XVIII|            nem vehető módon sikerült Varga uramnak eltűnni.~Az is meglehet
31 XVIII|        archívumba, hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes állásban
32 XVIII| tiszteletteljes állásban vártak reá. Varga uram olyasmit gondolt, hogy
33 XVIII|             hallottak e falak.~A vén Varga uram áthallja azokat az
34 XIX  |             azt a névsorozatot, mely Varga uramnak annyi izzadást és
35 XXI  |            tudja honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny lova mellé,
36 XXIX |        jószágigazgató, az emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte
37 XXIX |        asztal legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga elől
38 XXIX |     hagyhatnék. Harmadik jó barátom, Varga Péter, jószágigazgatóm…~–