Part

501 XIV   |             volt, Danaé sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység
502 XIV   |         kézművesnek, ki elég szemtelen volt golyót cserélni vele, mely
503 XIV   |                megszólított annyira el volt gondolkozva, hogy felelet
504 XIV   |   gondolataiból, s abban a képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni
505 XIV   |             vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé, az
506 XIV   |          élethez, bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom. Meg
507 XIV   |            kézműves agyában merő zavar volt, ennyi szokatlan fogalom
508 XIV   |            rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~– Sándor –
509 XIV   |          boldogságban, amilyen sohasem volt.~Sándor felsóhajtott.~–
510 XIV   |    hidegségével védi magát?~A terv jól volt fogalmazva.~Boltay még aznap
511 XIV   |         leányka arcát, mely oly kemény volt, hogy alig foghatta meg.
512 XIV   |            Boltay mesternek elég ideje volt ezalatt Terézt az érdeklő
513 XIV   |               leveré. Sokkal fényesebb volt, sokkal nagyobb szerencse,
514 XIV   |               mester elhallgatott. Nem volt semmi rendkívüli abban,
515 XIV   |        gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt? Vagy ha komoly dolog, akkor
516 XIV   |               Boltay mester magánkívül volt örömében. Egészen elnyomta
517 XIV   |               tanúsított. Előre büszke volt azon gondolatra, mint fogja
518 XIV   |              éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem
519 XIV   |                lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami
520 XIV   |              csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj,
521 XIV   |          magában, kinek emlékével teli volt szíve, kinek mosolygó képe
522 XIV   |           felkeresé, midőn élő arc nem volt körüle, s oly jólesett azon
523 XIV   |               akkor tudhatná meg, mint volt szeretve, és azután ott
524 XV    |         készülése azonban oly titokban volt még tartva, hogy senki nem
525 XV    |             Boltay mester éppen otthon volt gyári házában, berohan hozzá
526 XV    |             arcot kitalálni. De nem is volt arra szükség, mert a szomorú
527 XV    |              könnyeket. Boltay, ki nem volt szokva ilyen tragédiákhoz,
528 XV    |               úr hajai. Végtére tegnap volt a napja, hogy megsokalltam
529 XV    |               és kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni
530 XV    |         csinálok. A Dunának megyek, ez volt a legelső gondolatom. Hanem
531 XV    |              ilynemű vásárlásoknál nem volt oly tisztult ízlése, mint
532 XV    |       kergették őt el maguktól, nem is volt neki szükség a Dunába ugrani,
533 XV    |             Abellino mellett szüntelen volt egy kéme a cselédségből
534 XV    |              de már akkor a pénz útban volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak
535 XV    |          Százezer forinttal több pénze volt, mint amennyire számított.
536 XV    |            házában minden szoba akkora volt, mint egy granárium.~Boltay
537 XV    |             nagyon vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit
538 XV    |         mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit
539 XV    |               ha valakinek szenvedélye volt beszélni, ő elhallgatta
540 XV    |                neve, tehát alkalom sem volt arra, hogy róla leánya előtt
541 XV    |               tette őt bele; kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni
542 XV    |                Mayerné – tehát más oka volt idejönni. Mert valami okának
543 XV    |           között is nagyon észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem
544 XV    |         méltatá, az bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt
545 XV    |              éjszaka éppen ily viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy
546 XV    |               másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. A jó
547 XV    |          kettős tekercset, mely fekete volt, mint a bársony, és fényes,
548 XV    |                Ez a kerítőné suttogása volt.~Fanny reszketve várta,
549 XV    |               és soha jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor, mindkettő
550 XV    |               ők viselték. Mindeniknek volt tisztességes viszonya, ami
551 XV    |               úgy veszik hasznát!~… Ez volt az első roham. Lepiszkolni
552 XV    |              pártolja, ami a magáé.~Ez volt a második roham. Döbbenjen
553 XV    |            lett volna azt – eladni!~Az volt a borzasztó, hogy Fanny
554 XV    |              Ugye, milyen büszke leány volt az? Tudhatod, szomszédban
555 XV    |                szólt a leány. Kíváncsi volt hallani, mi következik még.
556 XV    |                idegen szobában, hol be volt téve minden ablaktábla,
557 XV    |           nézve mégis annyi vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő
558 XV    |          Láttad volna, milyen kétségbe volt esve, mikor megtudta, hogy
559 XV    |              az az ember egészen őrült volt miattad!~Hát ennyire vagyunk?~
560 XV    |             Már ekkor egészen kétségbe volt esve, azt hitte, férjhez
561 XV    |               mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam nálánál
562 XV    |            sietett, ha komoly szándéka volt veled. Mikor ő csak arra
563 XV    |              reá, Mayerné azalatt kinn volt a konyhán, megfőzte a kávét,
564 XV    |        gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~Fanny figyelve szürcsölé
565 XV    |             tesz.~– Mondja csak, mama, volt a papának annyi jövedelme?~–
566 XV    |              annyi jövedelme?~– Dehogy volt, leányom. Neki sok volt,
567 XV    |                volt, leányom. Neki sok volt, amikor kilencszáz forintra
568 XV    |                Negyedrésznyi jövedelme volt.~– De hát, mama, igazán
569 XV    |                ismét szerettei körében volt. Éppen ott találta Abellinót.
570 XV    |         betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester vett
571 XV    |             számára. Ah, minő nevetség volt az! Hogy ugrálták körül,
572 XV    |          küzdött, milyen ékesszólással volt, míg a leányt rávehette
573 XV    |           jöttét hírül adá. Első dolga volt a levelet átadni.~– Levelet
574 XV    |             történt ezek között? Mikor volt ideje valaminek történni?
575 XV    |              neki. János úr magánkívül volt elragadtatásában, meg nem
576 XV    |           minden arcon!~Fanny arca nem volt többé halvány, hanem piros,
577 XV    |       előkeresé a levelet. Anyja írása volt az. A gazdag úr nagyon örül.
578 XV    |           dolog pedig már oly bizonyos volt, hogy titkot nem kellett
579 XV    |              mellékes dolog.~Hivatalos volt az estélyre, s meg is ígérkezett
580 XV    |               gondviselés olyan kegyes volt iránta, hogy sem kezét,
581 XV    |         bekocsikázott Pozsonyba.~Helye volt a megijedésnek.~– Tán az
582 XV    |           Végre jön Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni. Egy
583 XV    |          Néhány perc múlva bankja szét volt ugratva, Abellino nyert
584 XV    |         vesztettek. Ostoba szerencséje volt ma. Nem győzött rajta kacagni.~–
585 XV    |           előtt megnézte magát. Csinos volt, csinos. Azt meg kell neki
586 XV    |        bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű, de becses csipkeöltöny
587 XV    |      Jánosnéval semmiféle viszonyt sem volt szabad kezdeni.~Minden szem,
588 XV    |               tekintet gúny és kacagás volt reá.~A dandy, ki nagybátyja
589 XV    |                ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: Mr Griffard-t. S
590 XV    |        indulataiba feleségemet.~Ah! ez volt az a pillanat, melynek úgy
591 XV    |            melynek úgy örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás,
592 XV    |            ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~János úr odább
593 XVI   |    Kibékítésről, megkövetésről szó sem volt.~Vérnek okvetlen kelle folyni.~
594 XVI   |              Mindkettő gyakorlott vívó volt. Mindkettő fő törekvésül
595 XVI   |            vívni, ami annál különösebb volt, mert ő nem bírt valami
596 XVI   |                 igen gyönge testalkata volt.~– No jó. Abellino le fogja
597 XVI   |          kardot.~Abellino már hajlandó volt szavaiknak engedni, s megfordult,
598 XVI   |               arcmozdulat nélkül halva volt. Abellino feküdt egy hónapig
599 XVII  |       tekintetes karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek, a jurátusok
600 XVII  |          mindig zöld fagyöngy; csendes volt már a város, bátran ki lehetett
601 XVII  |            azért, mert neki egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született
602 XVII  |                 már akkor nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak, aki
603 XVII  |         németül, mint amely két idióma volt a legszokásosabb az akkori
604 XVII  |            hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába. Káromkodásukról,
605 XVII  |           ügyesen elsajátító felfogása volt úri termek elrendezésében,
606 XVII  |                mikkel minden szoba meg volt rakva, kiszedettek rámáikból,
607 XVII  |       elmondhassa: „Itt, ezen a helyen volt János úr ittas, itt verekedett,
608 XVII  |             szeretőit”. Minden nyom el volt törölve.~Sőt még a kert
609 XVII  |               űztek kurjongató hajdúk. Volt nevetség és jókedv, mikor
610 XVII  |         prózában.~Varga uramnak gondja volt mindezen leveleket elfogni
611 XVII  |              küldött poéma annyira túl volt halmozva frivol, boszontó,
612 XVII  |                a paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet érett penészes
613 XVII  |                a küldeményt, előre meg volt neki mondva, hogy a legjobb
614 XVII  |                aki azonban szintén nem volt rest, hanem amint becsukták
615 XVII  |                úr a legörvendetesebben volt meglepetve, midőn hazaérve,
616 XVII  |             becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri barátai
617 XVII  |                még felfogni.~Semmi sem volt azokbul igaz. Hiszen semminek
618 XVII  |             kortyondi fráterek, mindig volt a zsebében egy-két aláírási
619 XVII  |       rimánkodott, akár szabódott, meg volt szorítva, nem menekülhetett,
620 XVII  |               neki tudós társaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár
621 XVII  |               akár zöld ág vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték
622 XVII  |           radikálról még akkor szó sem volt) – mind egyesülének a nagy
623 XVII  |           eszme körül, amely, hogy nem volt múlandó, hiú tárgy, mutatja
624 XVII  |       indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~
625 XVII  |         rovására ígérkezik mulatni.~Ez volt az első ilynemű ünnepély,
626 XVII  |               Hiszen most már ő is nős volt.~Fanny remegve gondolt rá,
627 XVIII |               Az öregúr vagy nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül
628 XVIII |                ünnepély már nem messze volt.~János úr összehívott nagy
629 XVIII |     kérdeznivalóim lesznek.~Ez parancs volt. Varga úrnak le kellett
630 XVIII |              de az egészen más helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei
631 XVIII |                szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki előtt bármi okból
632 XVIII |           választ várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~– De nagyon
633 XVIII |           méltóknak?~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba fogva
634 XVIII |            fényes homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap a köhögéssel,
635 XVIII |                oda, ahol már semmi sem volt írva, mintha azt gondolná,
636 XVIII |          tekintem, mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan
637 XVIII |                valóban érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon
638 XVIII |             nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt régen,
639 XVIII |           padlót.~Nagyon sok olyan név volt egymás után, akiket kívánatosnak
640 XVIII |                és mikor ő hagymázbeteg volt, azt képzelé, hogy megholt
641 XVIII |             asszony képében.~Kénytelen volt atyai szívének megbocsátani
642 XVIII |             addig nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset
643 XVIII |                 amidőn magasztalásával volt elfoglalva minden szív,
644 XVIII |          viszonozni; biz az ügyetlenke volt szegény. Alig tudott mit
645 XVIII |    elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve Marion kisasszony
646 XVIII |              ideje láthatni.~De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy
647 XVIII |              úr már akkor is vén ember volt, mikor én a te idődben voltam,
648 XVIII |          ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élök, sem hegyök,
649 XVIII |                köszönni; ügyes vívóval volt dolga, aki szüntelen megtalálja
650 XVIII |         kisasszony, hogy ez elég vágás volt őellene, s a következő battéria
651 XVIII |             anyát, mint néhai Eszékiné volt, bizonyára nem pótolhat
652 XVIII |             miatt. Óh, kérem! az régen volt, nagyon régen, még én akkor
653 XVIII |              szép, olyan legendai szép volt e két nő együttlétében,
654 XVIII |                oly méla, oly hallgatag volt.~– Ne mondja ön, hogy nem
655 XVIII |                 akkor igen-igen boldog volt.~Flóra pedig mosolygott
656 XVIII |           amint rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~– Óh, ezt
657 XVIII |              már akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az elébbi
658 XVIII |                redőkbe szedett arccal (volt ott sok mindenféle redő)
659 XVIII |                kiszedetni, de arra nem volt még eset, hogy a vendégeim
660 XVIII |                Marion kisasszony útban volt az ajtó felé, vissza sem
661 XVIII |                azt mondja, hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek
662 XIX   |           kárpátfalvi kastélyban képes volt Fanny állását a világ előtt
663 XIX   |           korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására;
664 XIX   |              rendén ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre
665 XIX   |              midőn egyedül maradtak, s volt idő beszélgetni, mennyi
666 XIX   |            magasztalására, miszerint ő volt az, ki Flórát előtte oly
667 XIX   |              Valami mulatságos helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége,
668 XIX   |             hogy ne ásítson.~– Felelet volt ez arra, amit mondtam? –
669 XIX   |               ez az ő névtelen ideálja volt, kit ő szinte legszebbnek,
670 XIX   |                magát, hogy oly együgyű volt magától ki nem találni,
671 XIX   |              nagyon kevés önállósághoz volt szokva.~– Van még valaki
672 XX    |           magát feszesen, senkinek sem volt oka neheztelésre; Louis
673 XX    |         Kárpáthy-család nagy ősi terme volt felnyitva e célra, a hosszú
674 XX    |            fiatalember, akinek még nem volt annyi esze, hogy inkább
675 XX    |         kívánja tartani. Az ő bőrükről volt szó, illendő, hogy hallgathassák
676 XX    |              rendkívül izgató hatással volt az agárhűség ez érzékeny
677 XX    |          csillapítá az ingerült vitát.~Volt azonban kacaj, szitkozódás
678 XX    |         protokolláltaték.~Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes
679 XX    |               ez csak annál erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~–
680 XX    |        országban.~Ez egy jó naiv tréfa volt, mely nem rosszul hangzott
681 XX    |              Ily mondások után szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni,
682 XX    |             mondatot.~Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~–
683 XX    |       Gazdagság, pompa, fény, pazarlás volt, amennyi kellett, s amennyi
684 XX    |     teremtményeig kapható és élvezhető volt minden, s borokban nem volt
685 XX    |            volt minden, s borokban nem volt mód választani. Az ebéd
686 XX    |            iparkodott magát érezni.~Ki volt boldogabb, mint a nábob?~
687 XX    |                melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenzett
688 XX    |             János úr is kifogyhatatlan volt a tósztivásokban, s ha e
689 XX    |              mind poharak ürítésében ő volt a társaság hőse. Azért azonban
690 XX    |         kézírását, azonkívül is szokás volt még azon időkből a levelek
691 XX    |         Felkelése jel és felszabadítás volt az egész társaságnak az
692 XX    |               ezer csók”.~Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza
693 XX    |               helyet, hova a férj neve volt írva, mintha legalábbis
694 XXI   |               egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha valaki még
695 XXI   |               csak a bohó Gergely gróf volt angolnak öltözve piros,
696 XXI   |             balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva, láttatni engedve
697 XXI   |           gömbölyű ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal;
698 XXI   |                három.~Fanny egyszerűen volt öltözve. Habos fekete selyem
699 XXI   |           öltözve. Habos fekete selyem volt uszálya és dolmánya, mely
700 XXI   |                csak a szép karcsú nyak volt piros szalaggal átkötve,
701 XXI   |                egyszerű gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes fekete
702 XXI   |               aki eddig csak szerelmes volt beléjük, most megőrülhet
703 XXI   |           lórul.~Gyönyörű nyári reggel volt, midőn a pompás menet kivonult
704 XXI   |              leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi
705 XXI   |              születésit!~Három jutalom volt kitűzve a három legjobb
706 XXI   |        szolgálatot megteendők, legelső volt a pünködi király; Fanny
707 XXI   |         követte a vadászokat. Gyönyörű volt ellátni, egyetlen ismerős
708 XXI   |            ijedtiben.~Annyi gyöngédség volt János úrnak ezen tettében,
709 XXI   |            láttak, hogy gyönyörű állat volt. Vénnek kell lennie. Ez
710 XXI   |              róka gyönyörű egy példány volt, akkora, mint egy fiókfarkas,
711 XXI   |           mikor visszanéz.~Rossz dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni,
712 XXI   |             mely üldözőitől megmentse. Volt ugyan oldalvást egy kiszakadása
713 XXI   |         mindhiába, próbált ellenféllel volt dolga! Hogy ezt János úr
714 XXII  |            beteg lett, sokáig kétséges volt életben maradása is. Kárpáthy
715 XXII  |          gyógyítani.~Sokáig magánkívül volt, beszélt érthetlen dolgokat,
716 XXII  |               maga mellett ülni. Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~
717 XXII  |      végiggondolni az egész életen. Mi volt ő, mivé lett most, és mi
718 XXII  |               ki hozzá jobb, kedvesebb volt, mint minőt remélni tudott,
719 XXII  |         hogyléte felől, s míg kétséges volt meggyógyulása, addig senkit
720 XXII  |              mint a gyermek.~Végre túl volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné
721 XXII  |     Beszélgessünk.~Óh, ez nagyobb öröm volt, mint aminőt várni lehete.
722 XXII  |         sohasem hagyna el.~Ah, ez több volt, mint amennyit emberi szívvel
723 XXII  |              apró kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az
724 XXII  |            Néhány nap múlva már szabad volt Fannynak felkelni ágyából,
725 XXIII |              az ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát illendő
726 XXIII |        Fennimort megölted. Fennimornak volt egy cadet öccse, ki ezáltal
727 XXIII |              derekabb fiú, mint bátyja volt; nagyon fog örülni, ha meglát.~–
728 XXIII |                általában különös kedve volt minden útjába akadó bútorral
729 XXIII |              adni.~Abellino nagyon meg volt vele elégedve. Új tervek
730 XXIV  |             legyen szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére
731 XXIV  |     Szerencsétlenségére oly egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~
732 XXIV  |            szép arcán félreismerhetlen volt a jókedv, midőn Fannyt karjai
733 XXIV  |        szoríthatta. Rudolf is udvarias volt és szíves irányában – de
734 XXIV  |            szép szomszédnőjét, s rajta volt, hogy kényelméről gondoskodjék,
735 XXIV  |        gondoskodjék, de legkevésbé sem volt általa érdekelve.~Valóban
736 XXIV  |           veszélyt, midőn szemei előtt volt, mint minőnek a távolból
737 XXIV  |     ideáleszméikből a napi életbe; így volt az Rudolffal is. Ő szeretett
738 XXIV  |          nincsen, s ez nagy jótétemény volt Kárpáthynéra nézve.~Ez a
739 XXIV  |              sokkal finomabb érzésű nő volt, hogysem férjét barátnője
740 XXIV  |    méltánylatra.~Így Fannyra nézve nem volt oly kínszenvedés a Szentirmay-kastélyban
741 XXIV  | természetesebbnek találni, s többé nem volt előtte oly képtelenség szívviszonyainak
742 XXIV  |            férje számára a megyeháznál volt elkészítve a főispáni szállás.~
743 XXIV  |              vissza a vendégek.~Együtt volt a környék szépe és java.
744 XXIV  |              fel a táncra.~Óh, mi szép volt!~Fanny nem mert rá e pillanatban
745 XXIV  |           mondott, hisz olyan halavány volt e percben, mint akit a sírba
746 XXIV  |          szemei estek, az Kecskerey úr volt.~– Mint a Karmel-hegyi Madonna! –
747 XXIV  |               helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető Flóra karjára
748 XXIV  |                és okoskodott.~(– Miért volt oly nehéz lélegzete, midőn
749 XXIV  |                el előttük; milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra
750 XXIV  |             még egyszer oly szép, mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot
751 XXIV  |                egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei kibontásával
752 XXIV  |      mindenesetre igen szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb
753 XXIV  |               Ön ma nagyon udvariatlan volt irántam. Egész este arra
754 XXIV  |              észre nem vett, az Rudolf volt.~Rudolfnak sikerült azalatt
755 XXIV  |               és szemeit, amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy
756 XXIV  |          beszélni.~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott közbe Rudolf,
757 XXIV  |              Felelned kell, hogy miért volt ma rossz kedved?~– Majd
758 XXIV  |            rossz élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket is hiába
759 XXIV  |                Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~Mást
760 XXIV  |              Ekkor természetesen a nőn volt a sor engedékenynek lenni.~–
761 XXIV  |             lények a világon, s nem is volt, nem is lesz soha gyönge,
762 XXIV  |         férfiúi önérzet.~Ily hamar nem volt szabad megadnia magát.~Meg
763 XXIV  |          Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában mindig
764 XXV   |                 oly hódító, oly bájoló volt, mint egyébkor, férje irányában
765 XXV   |               még szebb, még kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi
766 XXV   |               szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~Rudolf háladatosan
767 XXV   |               győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta
768 XXV   |            előhozni.~Midőn végre ittas volt az örömtől, s kezeit összefonva
769 XXV   |               kulcs.~Ez már mégis több volt, mint elég arra, hogy az
770 XXV   |                 A hölgy kifogyhatatlan volt szeretetreméltóságban. Mint
771 XXV   |          bűvös-bájos hízelgéssel; maga volt a jóság, szelídség irányában;
772 XXV   |         álmatlan éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~
773 XXV   |            búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése,
774 XXV   |           ideig lakni, bár az koránsem volt oly kedvére való hely, mint
775 XXV   |               folytak a nő napjai.~Meg volt e magánnyal elégedve, s
776 XXV   |            tért a hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~
777 XXV   |            ismét.~Kárpáthy maga is meg volt ütődve nejének halaványsága
778 XXV   |            egész asztal felett szótlan volt a hölgy.~Természetesen közönyös
779 XXV   |                Rudolfnak kevés alkalma volt egyenesen Kárpáthynéhoz
780 XXV   |             őnála oly múlhatlan szokás volt, hogy valamennyi keleti
781 XXV   |          könyvtáramat.~A választás nem volt nehéz.~Fanny az ebéd végeztével
782 XXV   |           elszórni kár lett volna. Nem volt az az igazgyöngye a két
783 XXV   |                értette.~A kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak
784 XXV   |                még akkor nagy ritkaság volt Európában. Rudolf igen szépnek
785 XXV   |             János úr kétszer oly álmos volt, mint egyébkor, Fannynak
786 XXV   |              rettegett veszélytől.~Láz volt az, amit érzett, minden
787 XXV   |               azt.~Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni
788 XXV   |               könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint a könyv magától
789 XXV   |  visszadöbbentek egymástól.~A titok el volt árulva. És akié volt, éppúgy
790 XXV   |                el volt árulva. És akié volt, éppúgy megijedt attól,
791 XXV   |             szép, oly bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában,
792 XXV   |             Isten. Egész életemben nem volt férfi képe szívemben, csak
793 XXV   |          szívemben, csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért kellett
794 XXV   |                legyen. Csak egy percig volt boldog életében. Midőn zokogva
795 XXV   |               szomorú és megilletődött volt az egész úton.~Mindig azon
796 XXV   |                 Flóra öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit
797 XXVI  |           Kecskerey úr megérkezte. Hol volt, merre járt Kecskerey úr? –
798 XXVI  |         Beszéltek róla a hírlapok. Hol volt, merre járt, mely úri asztaloknál
799 XXVI  |        egyetlen szívhódítási expedíció volt. Mindenkit elbájolt, elragadtatott,
800 XXVI  |           szólalt meg közöttük.~Rudolf volt az.~– Uraim! Önök nem veszik
801 XXVI  |            azért, mert Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel
802 XXVII |         gyermeket. Szép, erőteljes fiú volt az, mint egy kis piros képű
803 XXVII |             kövérség miatt, szája alig volt nagyobb, mint egy szamóca,
804 XXVII |               Nem sírt, egészen komoly volt, mintha most is tudná már,
805 XXVII |                Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem, azért híttam
806 XXVIII|            kihez ön annyi szívességgel volt egykor; tetézze e jóságát
807 XXVIII|               szegény ifjú kézművessel volt eljegyezve, aki érte oly
808 XXVIII|            mást szeretni.~– Tehát vele volt eljegyezve – gondolá Rudolf
809 XXVIII|               halottak között?” Mással volt elfoglalva ő. A kedves,
810 XXVIII|             sírkőre nagy aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott
811 XXIX  |              Rudolfnak egészen más oka volt borzadályt érezni e helyen.)
812 XXIX  |       szalonokat, miknek ünnepelt hőse volt, hogy öreg barátja legszomorúbb
813 XXIX  |                áldás legyen azon, mint volt az én kezeimben rajta! Végrendeletemet
814 XXIX  |             aki előttem a legkedvesebb volt a világon, és aki már a
815 XXIX  |            alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye – suttogá
816 XXIX  |               hallja. „Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban
817 XXIX  |          boldogabbá a túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az
818 XXIX  |                csakhogy ami azon fehér volt, az ezen mind fekete. A
819 XXIX  |                kitéve lenni, melyben ő volt. Felettem ugyanazon lelkész
820 XXIX  |               imádkozott, ami oly szép volt.~– Uram, uram – szólt közbe
821 XXIX  |                 ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon éneklő diákok
822 XXIX  |        ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~– Óh, uram –
823 XXIX  |            leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~Úgy beszélt,
824 XXIX  |             Széttörülte azt, örömkönny volt.~– Ne legyen hozzám semmiben
825 XXIX  |              legyen okosabb, mint apja volt. Írja, ügyvéd úr, ezen szavakkal.
826 XXIX  |       szeretett; ha baleset ért, akkor volt mindig mellettem; neki hagyom
827 XXIX  |            Kárpáthy János után a jelen volt tanúk mind aláírták, megpecsételék
828 XXIX  |               melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy keresztényi alázattal
829 XXX   |              fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett a tornácra.
830 XXX   |           essék. Oly tiszteletre méltó volt ez arc a halál után, letisztulva
831 XXX   |                érzés a halál közelléte volt.~Rudolf rögtön orvosáért
832 XXX   |               az megérkezett, már vége volt mindennek, csak a ravatalra
833 XXX   |            mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~Minden előre el
834 XXX   |               szükség.~Minden előre el volt készítve hálószobájában
835 XXXI  |      mindenesetre igen szép gyöngédség volt, hogy az íriszeket úgy pártul
836 XXXI  |              mutatja, hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak nem marad
837 XXXI  |                 hogy nagybátyja bolond volt, mikor megházasodott, és
838 XXXI  |           családhoz!~Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált delnő
839 XXXI  |                ellenzék zászlói alá?~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey –
840 XXXI  |             élt volna?~– A nő példánya volt az erénynek – viszonza Mr
841 XXXI  |             mégis valaki elég kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet
842 XXXI  |           pengőt.~S Mayerné oly kegyes volt, hogy – nem küldte vissza.~
843 XXXI  |             tehetett? Írni veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével
844 XXXI  |      veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével eldicsekedni,
845 XXXI  |           kitéve.~Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében
846 XXXI  |              mely neki annyira sajátja volt, kérte meg az érdemes hölgyet,
847 XXXI  |               a jó polgárnőnek sohasem volt alkalma arra gondolhatni,
848 XXXI  |                 hogy Marionnak sohasem volt alkalma a békességes hölgyet
849 XXXI  |               szívét.~Tiszta, ártatlan volt az, mint egy gyermek szíve,
850 XXXI  |              csókolja a fiút.~Még alig volt hatéves a gyermek, midőn
851 XXXI  |                 hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz e fiúból,
852 XXXI  |                tónadó, első szerepvivő volt, mulattatására legyen.~Más
853 Vegszo|              nélküli és oly erőfogyott volt, miként alig más nép Európában.