1-500 | 501-803
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | érdemekkel szerzé, mert amíg azt elérte az utas, törni vagy
2 I | mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki vesztére
3 I | ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk
4 I | előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani.~Emberek elrekedtek,
5 I | kocsisnak; kicsodák, micsodák? Azt hirtelen kivenni nem lehet,
6 I | melynek domborulásairól azt lehet gyanítani, hogy nagyon
7 I | néha-néha megmozdul a pokróc, s azt engedi hinni, hogy ott mégiscsak
8 I | mondhatni aggodalmas arcáról azt lehet következtetni, miszerint
9 I | találta semmiben örömét; végre azt gondolta ki, hogy elmegy
10 I | enni-inni kérnek tőle, amiért ő azt azután jól megvereti hajdúival.
11 I | hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek mondani, még
12 I | mintha benn sem lett volna; azt a merényt pedig, hogy őt „
13 I | kitekinte az ablakon, s meglátta azt a sok fényes cselédet, kik
14 I | mely egészen kiforgatta azt joviális vonásaiból.~– Jöjjön
15 I | cigánypecsenyével.~– De már azt kikérem! – kiálta a bohóc. –
16 I | bohóc. – Az nekem atyámfia, azt nem szabad megsütni.~A nagy
17 I | ti megettétek.~– Meg biz azt, még ha egy hordó bora megdühödött
18 I | volna a nagyságos úrnak, azt is megittuk volna. Akkor
19 I | elé, fuldokolva nyögvén:~– Azt a száz forintot!~– Micsoda
20 I | Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen többféle
21 I | az egér!~S azzal kirántá azt frakkja belső zsebéből,
22 I | míg a megijedt társaság azt hivé, hogy lenyelte, s meg
23 I | Diable! Nem magát, hanem azt, ami kell.~– Hát mi kell,
24 I | ütik…~– Lovat?~– Pas donc; azt nem úgy híják.~– Forspontot?~–
25 I | gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom képzelni, hogy valami
26 I | Jobb volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol
27 I | fog az éjjel hálni, mert azt ugyan magam is szeretném
28 I | vinni, de nem szerette, ha azt idegenek látták; azonban
29 I | van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy Bélának hívják.~–
30 I | Abellino, csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet
31 I | uramöcsém, nem szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva,
32 I | ez a plaisanterie? Minek azt mondani: „Ki nem fizetem”?
33 I | cher ami, nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig, szükségem
34 I | ki van fizetve az ára; ő azt parancsolta, hogy a kocsmát
35 II | szüntelen hányva-vetve azt az aureus calculust, mely
36 II | pogácsák árával, hogy lehessen azt a többi készfizetőre felróni.~
37 II | elrekedve, fennhangon elolvasá azt a köszörűs butikja előtt;
38 II | amiből aztán Mr Griffard azt tanulta ki, hogy sokkal
39 II | torkát elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport
40 II | hányódott-vetődött azután néhány évig, azt tán ő maga sem tudja. A
41 II | dicsőséggel nem sok baja volt, azt engedé másnak, hanem amint
42 II | mindig pénzéhez jutott. Mikor azt mondom, „pénzéhez”, ez mindig
43 II | magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön nemzetük
44 II | pénzszuverénem? Rossz nem kell, csak azt mondja, ami jó.~– Legjobb
45 II | vett tollal játszadozott.~– Azt is fogja ön talán tudni,
46 II | átvenni a jószágokat, amidőn azt találom, hogy valaki már
47 II | meresztett.~– Mit tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló,
48 II | fektéből. – Én mindenütt azt beszéltem, hogy perelni
49 II | őt a bankár. – Mindenki azt hiszi, amit ön mond. Csupán
50 II | ha az egész világ tudná azt, mit én tudok, csak én magam
51 II | adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem, mert levágtam.~–
52 II | Főbe lövöm magamat.~– Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana
53 II | megbántást, s tréfával iparkodott azt elsimítani.~– A latin példabeszéd
54 II | elsimítani.~– A latin példabeszéd azt mondja: „Bis dat, qui cito
55 II | ne az elvetett pénztől? Azt is tekintetbe kell önnek
56 II | kétszerannyi összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek előlegezni.~
57 II | toledói mórokon kívül tette-e azt valaki, és fogja-e ezután
58 II | nemes vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön kívül
59 II | nevet kívülem viseli.~– Azt tudom. De Kárpáthy János
60 II | mosolygott. Jobban tudta ő azt, mint maga Abellino.~– Tehát
61 II | mint maga Abellino.~– Tehát azt mondám az imént, hogy önnek
62 II | s kitörhetem a nyakam?~– Azt nem vesszük oly szorosan.
63 II | Parbleu! Ekkor inkább azt fogadom meg, hogy nem ülök
64 II | Ha pedig jobbnak találná azt, hogy az életben gyönyörködjék,
65 II | majd játszani a begyest.~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk,
66 II | annyit mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném magamnak,
67 III | beszélnek, ami, tekintve azt, hogy történetünk ideje
68 III | ismeretlen elé, s megrázva azt férfiasan, mit társai is
69 III | csaknem művészetté emeli azt; csupa gyönyörűség mindennap
70 III | szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt akarom, hogy élhessek, parasztlócákat
71 III | mi az.~Szegény bohó fiú! Azt gondolta, hogy minden ember
72 III | mintha egészen el akarná azt foglalni magának.~Montaigne
73 III | e fiú szavai költötték-e azt bennem, vagy e rideg magány,
74 III | ismerősebbekkel, nehogy azt hidd, miszerint az irodalommal
75 III | hanyagul lehunyva.~– Te azt hiszed, hogy meg vagyunk
76 III | halva? – kérdé István.~– Azt.~– De már azt tagadom! –
77 III | István.~– Azt.~– De már azt tagadom! – kiálta egyszerre
78 III | megszorítva –, egyébiránt én azt mondom, hogy mindene van,
79 III | előtte a diplomáciai tér, s azt meg kell engedned, hogy
80 III | akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni,
81 III | szeretni magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon
82 III | Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”,
83 III | Nagy része külföldön; de azt talán nem akarod elvitázni,
84 III | hazahívogasd?~– És nem tartom azt lehetetlennek.~– Boldog
85 IV | kitalálja.~– Add magadnak azt a száz aranyat, és találd
86 IV | ez derék. A nemes lord azt akarja, hogy az ember úgy
87 IV | ottmaradtak, megszólták azt, aki legközelebb elment.
88 IV | talált e vonásban. A lord azt mond rá, hogy ez csak különcködés,
89 IV | erkélyszobából.~– Lám, a nemes lord azt hiszi, hogy csak neki van
90 IV | vagy sem. Ismeri ön ugyebár azt a kedves kis vaudeville-t: „
91 IV | igazgatóját, hogy engedje neki azt a medve szerepét játszani.
92 IV | fel, a hónap végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja
93 IV | reggel bejön a papához, azt mondja: „Excellenciás uram…”~
94 IV | hangon volt mondva, mintha azt jelentené: „Hogy is lehetne
95 IV | képében. Ismerik önök, uraim, azt a legújabb, divatban levő
96 IV | monsieur Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel van ingerelve
97 IV | első felvonását és utána azt a kiállhatatlan két utolsó
98 IV | le sem szállva lovamról, azt kérdezém tőle: „Hogy adod
99 IV | kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb
100 IV | elébb gorombául felelt, azt mondva, hogy nincs annyi
101 IV | annyi pénzem, amennyiért azt megvehessem. Par Dieu! Lehet-e
102 IV | én ki, uraim, mint akinek azt lehet mondani, hogy nincsen
103 IV | kér ön érte? – Az ember azt felelé, hogy nem adná ötvenezer
104 IV | frankon alól. – Fripon! s azt nevezi ő pénznek! Itt van
105 IV | vándorszínház-igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most majd
106 IV | pénztárát meghaladja a költség, azt én fedezem.~Az ifjú óriások
107 IV | ő kihúzta belőle magát, azt vetve okul, hogy férje beteg,
108 IV | okul, hogy férje beteg, azt kell ápolnia. Ah, madame!
109 IV | itt is üldözni fogjuk-e azt, ami a miénk?~Abellino nem
110 V | éveivel történt növekedése azt, mennyire szerette ő szülőit.
111 V | babona, amit mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek
112 V | forró égalj művelt szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben
113 V | férfit és hölgyet, kik azt hitették el magukkal, hogy
114 V | belátta annak szépségeit. Azt kívánta, hogy abban léptessék
115 V | akit egyszer megszeret, azt könnyen el nem hagyja; csak
116 V | és üres padokkal. Később azt is hallania kell, hogy már
117 V | Mainvielle-né nem akar fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek
118 V | szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi, csak bocsássák;
119 V | barátok elmaradtak, mert azt mondák, hogy Mainvielle
120 V | nem hatnak szívéig, ő csak azt érzi most, hogy a férje
121 V | koszorúkat hányni.~– S azt hiszi ön, Jeanette, hogy
122 V | való; én nem hiszem, hogy azt tegyék velem, és ha tennék
123 V | Akkor leszek boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~–
124 V | színésznő az egész világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj, és
125 V | lefoglalja, az tolvaj, és azt megbüntetik.~– Légy nyugodt,
126 V | hangzanék felém. Ah, nyújtsd ide azt a poharat, hadd törjem darabra!~–
127 V | ágyban fekve fetrengek? Azt hiszed? Nem. Elvitetem magamat
128 V | Névtelen levél? Ki írhatja azt?~– Nem lehet valami nagy
129 V | számításain! Rémültökben ők adták azt a tanácsot Deboureux-nek,
130 V | visszavonulhasson, és ő nem használta azt, hanem szembeállt velök;
131 VI | van?” – A fiatal alispánfi azt a szerepet találta ki maga
132 VI | kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „Nem látták-e
133 VI | Kárpáthy a tükör előtt. Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok.
134 VI | művésznőknek, akik szeretik azt hitetni el a világgal, hogy
135 VI | megfeddik, hogy minek cselekszi azt. Óh, madame Valabregue még
136 VI | meglepetés vár; később azután azt is kifecsegték, hogy miből
137 VI | egymáshoz ütögetve.~Később azt is elmondák a jelenlevők,
138 VI | tartóztatták, midőn az éppen azt szerette volna, ha még tovább
139 VI | ismeretségben lenni.~Hanem azt meg kell engedni, hogy szép
140 VI | volt írva, annyira átfűzé azt tetszése szerint csodálatos
141 VI | kikapott egy finálét, s azt énekelte el Zelmira románca
142 VI | lépett.~Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes helynél
143 VI | Semiramisról, és térdre roskadt. Azt hiszik sokan, hogy a színésznő
144 VI | nem értheti.~– No, mert azt csak nem tagadhatod, hogy
145 VI | hogy vannak imádói, csak azt nem értem, hogy miért kell
146 VI | gazdagoknak lenni?~– Ah, tehát azt hiszed, hogy ily pompás
147 VI | Akárki tette közülünk, azt meg kell vallani, hogy övé
148 VI | lesz valakinek bátorsága azt lehajítani?~– Fripon! Lesz
149 VI | Lesz nekem.~– Az istenért, azt ne cselekedje ön, uram;
150 VI | fel a mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket
151 VII | felváltá Kárpáthy Abellino, ki azt ötvenezer frankért agyonlőtte.~
152 VII | s ha a hölgy megtartja azt, és cserébe a magáét küldi
153 VII | szerelem lakik e szívben, és azt elérni mégis milyen nehéz.~
154 VII | fenekén látszó virágok, mikről azt hiszi az ember, hogy kezével
155 VII | felvetik a végeredményt, azt látják, hogy ott vannak,
156 VII | meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint
157 VII | Iván herceg vevé magának azt a fáradságot, hogy lóháton
158 VII | könnyelműen rábízta, s ki azt oly erős lélekkel őrzé meg.~
159 VII | lélekkel őrzé meg.~Néhányan azt állítják, hogy vele jött
160 VII | megfordítással adták elő, csak azt nem bírták kitudni, hogy
161 VII | Tehát, amidőn Chataquéla azt az ajánlatot tevé a nép
162 VII | senki meg sem mozdult; ekkor azt kiáltá: „Egy csókot azon
163 VII | megjavíthatlan alispánfi, ki azt hivé, hogy ezúttal Iván
164 VII | látszik. E két ember arcából azt olvashatná le egy fiziognóm,
165 VII | nyújtva elé.~– Mit hinni?~– Azt, hogy Chataquéla meg tud
166 VII | végletnél. Végre azonban még azt is megengedve, hátra van
167 VII | varázslatokkal, miknek mind azt kellene megjósolni, ki volt
168 VII | Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e jegynek tulajdonosa.
169 VII | veszedelme. Férfiak nem tudják azt, de a nők, akik szeretnek,
170 VII | Gondolkozott ön rólam akkor?~– Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek
171 VII | között.~– Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan
172 VII | önnek valami őrszellem azt tanácslá, hogy menjen be
173 VII | alvó csecsemőt hozott ki, azt övével keblére köté, s így
174 VII | És én nem tehettem többé azt, amit akartam.~– Pedig az
175 VII | színpadtól, anélkül azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~–
176 VII | is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd a színházban
177 VII | önt fel.~– Én tettem volna azt? – szólt Rudolf, midőn szóhoz
178 VII | nagysádtoknak tartozom.~– Csakhogy azt nehéz lett volna tanúsítania,
179 VII | szarkasztikus rángás Rudolf arcán azt látszott mutatni, mintha
180 VII | lenni”.~Ehelyett azonban azt mondá:~– Nagysádtok még
181 VII | vannak a honvágyról, ha azt csak a búzavirágok közt
182 VII | lakni Pesten fogunk.~– Ah, azt el is feledtem, hogy Magyarországon
183 VII | s elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend
184 VII | főurainknak még Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet
185 VII | Nem úgy, édes Rudolf, azt én jobban tudom. Én ismerem
186 VII | mikor az évek végén már azt hiszi, hogy lábaival feneket
187 VII | melegségét is; mosolyog, vagy még azt sem teszi; ha valamiféle
188 VII | nagyot sóhajtott, mintha azt kérdené magában: „Lesz-e
189 VII | tehát Abellino sem veszté azt el.~– Hallottam már – szólt
190 VII | készen volt, s messzi tartá azt magától, hogy lássa, helyesen
191 VII | emelé a képet, és megcsókolá azt. Arcán az elpirulás ifjúkori
192 VIII | odakinn ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá szép békességgel:~–
193 VIII | fizette a város.~– Hát azt számolod-e, édes öcsém,
194 VIII | városnak.~– Jól tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből
195 VIII | versenyt futtatnak egymással; azt is tudom, hogy aki ez alkalommal
196 VIII | pompa kell ide. Ki látta azt: a vágni való ökröt szekér
197 VIII | szekér után kötni? Holott azt a mészárosoknak kell kétfelől
198 VIII | istenért el ne eresszék azt a bikát, mert ő lesz az
199 VIII | következtetni, legalábbis azt gondolhatta, hogy ha Márton
200 VIII | kacaj válta fel.~Hát ezúttal azt a tréfát gondolta ki Jancsi
201 VIII | pipa, ezüstkanál, zsebóra, azt menten ellopja; akik már
202 VIII | gavallér.~Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül, de
203 VIII | a pálya közepén mindenki azt hiszi, hogy ő leend a nyertes;
204 VIII | mondta Márton. – Tán biz azt gondolod, hogy majd akkor
205 VIII | elé eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most is csak annak
206 VIII | zászlónál, s ezúttal úgy kikapta azt Varju uram kezéből, hogy
207 VIII | kínálták. – Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~– Pihenést
208 VIII | nekihajtatott parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta még
209 VIII | állatnak, amit előtalál; azt, amily messziről meglátta,
210 VIII | megbicsakoló vadat, anélkül hogy azt meg bírná indítani; már
211 VIII | s lármájokkal igyekeztek azt felriasztani.~Ekkor egy
212 VIII | pányva hurkolása szorította azt össze, melynek vége az idegen
213 VIII | hátul, a vad futott elöl. Azt sem vette már észre.~A lovag
214 VIII | egészségére, mely szokás azt bizonyítja, hogy a pünkösdi
215 VIII | vendégeknek kidűl a sorból, azt azután a hajdúk felfogják,
216 VIII | esti mulatságnak. Amint azt a borok különböző szelleme
217 VIII | akkor meg az egész társaság azt képzelte, hogy szélvészektől
218 VIII | az urat, sőt némelyek még azt is bizonyosan tudták, hogy
219 VIII | társaság azonnal felkapta azt, és sokkal szebbnek találta
220 VIII | egy-kettő a társaságban, aki azt utána tudná csinálni.~–
221 VIII | feladatot –, de csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon valaki
222 VIII | hogy hogyan kell.~– Ide azt a poharat! – kiálta végre
223 VIII | fektettek, délig aludván, azt álmodta, hogy egy magas
224 VIII | jószágai hol fekszenek, hanem azt lehetett tapasztalni, hogy
225 VIII | kitüntetéseket, melyek okot engedének azt gyanítani, hogy a derék
226 VIII | többet is nyertem, hanem azt egy pompás kastélyra szántam,
227 IX | kezdetett meg, midőn széltére azt hitték a magyar népről,
228 IX | tovább alvók, kik most is azt álmodják, hogy minden alszik.~
229 IX | emlékeiket, részint siettek azt elfeledtetni az utókorral.~
230 IX | távollevő főuraink hazajöttét, azt megszerezték a regálisok.
231 IX | hol őt vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki sem
232 IX | celebritással személyesen ismerős; azt is tudja, melyik kávéházba
233 IX | Azokat is mind ismerem. Azt csodálom, hogy minek beszél
234 IX | nekik felelni. – Elhiszem azt; azok kételkedni akarnak.
235 IX | énekelni.~– Mind régen tudom én azt. Nekem is mondták, hogy
236 IX | mindenféle gyümölcsöt oltani. Azt tudjátok, hogy ezer darab
237 IX | találkozott hazáig, mindnek azt mondta, hogy most jön a
238 IX | vélsz célhoz juthatni?~– Azt nem beszélem ki előre, elég
239 IX | beszélem ki előre, elég azt tudnotok, hogy annyira haladtam,
240 IX | Bárcsak az ördög elvinné előle azt a hosszú sihedert.~– Nini –
241 IX | látszottak bőrét égetni. Azt mondá társainak, hogy e
242 IX | könyv nélkül megtanulni azt a beszédet, amit Abellino
243 IX | Ugye, fölséges volt?~– Hát azt mondta, hogy „Én az alsóház
244 IX | indítványát elfogadom”.~– Azt mondta? Milyen elmésség!~
245 X | gondatlan volt, amilyenről azt mondja a magyar példabeszéd,
246 X | arra sohasem számolt, hogy azt vissza is kell fizetni,
247 X | talán mert ő nem élvezheti azt, amit azok; emellett még
248 X | egymást nevettetni, csak azt kérdik: „Nem megyünk el
249 X | jótékonyságát meghálálhatni.~– Azt azáltal érheted el – szólt
250 X | is vigyázz, hogy megóvd azt még nagyobb gyalázattól,
251 X | sírások között el is fogadták azt, Eliza egy varrónőnél lelt
252 X | Teréz néni orrára, hanem azt hitették el vele, hogy Matild
253 X | színháznál van, könnyű lesz neki azt mondani, hogy az más Mayer
254 X | valót megtudakolandó.~Így azt hivé Mayer, hogy már most
255 X | emberek, akik sohasem akarják azt hinni, ami nekik nem tetszik;
256 X | azonnal öccseinek adta; azt is tapasztalá, hogy gyakran,
257 X | fogva a pipát, s úgy vágta azt a kályha vaslábához, hogy
258 X | jelent ez?~– Mit jelent? Azt jelenti, hogy ön egy hígvelejű,
259 X | bolonddá vélt tenni, midőn azt mondta, hogy leányát nevelőnőnek
260 X | nevelőnőnek adta, holott azt a színpadra vivé. Én nem
261 X | születésnapi ajándékul; mert ha azt hinném, hogy önnek csak
262 X | hogy tizenhat forint, hanem azt sem érdemli meg, mert nagyon
263 X | tőle. – Olyan könnyen adják azt! Ha olyan könnyű volna meghalni.~–
264 X | beszél az a rossz leány.~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott
265 X | az ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom, csak mikor
266 X | apa szívének lenni, hogy azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott
267 X | libériás inas hozott neki, és azt a sokszor említett földesúr
268 X | családodtul.~Más leánynál ugyan azt felelné az ember az ilyen
269 X | hanem a művésznő kivétel, azt tisztelni is szabad; a művészetnek
270 X | nem szokta törni a fejét; azt gondolta, hogy ezt mind
271 X | s azért volt bátorságom azt elmondani. – Ön négy leányának
272 X | elmondani, amiért jöttem. Én azt kérem – nem, rosszul mondtam,
273 X | végtére is nagy hatást szült: azt a hatást tudniillik, hogy
274 X | beszédét, nagy szelíden azt felelte rá:~– Nem fogja
275 X | felelte rá:~– Nem fogja azt Teréz cselekedni.~Nem fogja
276 X | magában Mayer. Ez nem elég. Ő azt akarta hallani, hogy Teréznek
277 X | akarta hallani, hogy Teréznek azt nem lehet, nem szabad tenni,
278 X | összevissza bonyolult ügybe, azt annyira sajátjává tevé,
279 X | aki aranyakat hozott neki, azt kiverte a szobából, s ha
280 X | pártfogást.~– Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy én
281 X | asszesszor oly hangon, mintha azt hinné, hogy süketnek kiabál.~–
282 X | hogy süketnek kiabál.~– Én azt hittem – hebegé a boldogtalan
283 X | gyermek volt, mindnyájan azt szerették legjobban, mindig
284 X | ijedség és borzalom miatt.~– Azt mondom az úrnak, ha még
285 X | az urat.~Mayer ijedtében azt kérdezte, hogy:~– Hová?~
286 X | helyének tartják.~Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb
287 X | állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny a papának, ha az csakugyan
288 X | mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta, hogy arca eléggé
289 X | ága volt a hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré
290 X | megvert leányok haragjokban azt kívánták, ahogy apjok eltávozott,
291 X | tudta meg senki. Némelyek azt állíták, hogy a Dunába ugrott,
292 XI | élvezetekben határtalan világot, és azt mondja neki.: „Nézd, én
293 XI | lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „Távozzál tőlem,
294 XI | jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki tudja, hogy aki
295 XI | magát, s a természet rende azt kívánja, hogy esni csak
296 XI | percére munkát szabott, és azt számon kérte; egyetlen ellenmondást,
297 XI | lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni, hogy az egyszerű
298 XI | meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben Teréz lakott,
299 XI | gondoskodni oly modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta vissza.
300 XI | körül történik; megtudta azt is, hogy Fannyt magához
301 XI | ily úton el kellett neki azt fogadni a leány számára.~
302 XI | áriáját betanítani, hogy azt a templomban elénekelje.~
303 XI | terjedt volna városi körökben, azt várni sem lehetett. Vannak
304 XI | megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek, egész élteteket
305 XI | szeretitek; ti nem fogjátok azt érteni, minő gyönyör van
306 XI | látott volna meg, elejté azt kezéből, és sírva futott
307 XI | közt panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy már ezáltal is
308 XI | levél tartalmát; komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása
309 XI | leend, nekem vissza fogja azt fizetni, hogy ismét másokat
310 XI | küldőjeül. Valóban ő is küldi azt, csakhogy az égből. Én csak
311 XI | Én csak egyet követelek; azt, hogy erényes maradjon.
312 XI | vette volna el? Akárki is azt tenné helyében. Adott valami
313 XI | hogy Terézzel nem közlötte azt. Attul tartott, ami bizonyosan
314 XI | volna a pénzt az ablakon, azt mondva, hogy tisztességes
315 XI | elábrándozott, s ily ábrándok után azt szokta mondani nénjének,
316 XI | arcú férfiúnak képzelte azt, ki soha nem mosolyog, csak
317 XI | közel jutni a leányhoz, s azt erővel kell keresni.~Megkéré
318 XI | távolról meglátni.~A komornyik azt felelé, hogy a főrendi táblánál
319 XI | lennének arra, és iparkodnának azt – megérdemelni.~Krammné
320 XI | egészen mást vélt ott látni. Azt most fel sem találta a többiek
321 XII | számítva darabjára, nehogy azt mondhassa valaki, hogy mást
322 XII | kitudni? Fanny maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni
323 XII | hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt titkolja, mert valami viszony
324 XII | Köszönöm.~Menten följegyzé azt tárcájába; pedig fölösleges
325 XII | tárcájába; pedig fölösleges volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek
326 XII | Kárpáthy Abellinónak hívják!~Azt hiszik, hogy ezek a tizenkét
327 XII | húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt! – A legények
328 XII | elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt akarja, hogy a fűrész úgy
329 XII | ki Párizsban lakott.~– Azt én nem bánom. Tehát azért
330 XII | nőül. Miért teszem pedig azt? Arra nekem különös okaim
331 XII | erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost
332 XII | miért nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal azonban
333 XII | tenyerű asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy
334 XII | Sándor.~Konrád feljegyzé azt tárcájába, s azzal ünnepélyesen
335 XII | ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~– Mit cselekszik
336 XII | vannak meg nem mondani sem azt, hogy hová, sem azt, hogy
337 XII | sem azt, hogy hová, sem azt, hogy mennyi időre – és
338 XII | állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan nem fejthetjük
339 XII | rajtam érzeni, s még valaki azt mondhatná, hogy szíverősítőre
340 XII | egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~Ah, ennek
341 XII | adta át magát.~Ehhez látni azt a boszontó mosolyt, azt
342 XII | azt a boszontó mosolyt, azt a kötekedő, ingerlő hunyorítást,
343 XII | előnyt adott; e merészség azt okozá, hogy Abellino megállt
344 XII | következő pillanatban történt, azt nem tudja megmagyarázni
345 XII | érezni agyában. Az orvosok azt suttogák, hogy fülhártyája
346 XII | már lefolyt. Konrád pedig azt állítá, hogy ő annyira meg
347 XIII | nagyobb dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb
348 XIII | azon esztendőt, melyben azt fel nem tartotta volna,
349 XIII | mind nem történhetik meg. Azt nem lehet valakitől kívánni,
350 XIII | felé vehették észre rajta azt a kényelmetlen feszengést,
351 XIII | kényelmetlen feszengést, azt a bőréből kibújni vágyást,
352 XIII | Kárpáthy-család őskastélya.~Azt illetőleg nehéz volna meghatározni,
353 XIII | ahogy állt, felállíttatá azt ismét a Berettyó partján,
354 XIII | kibékülend minden ellenségeivel, azt menten foganatba vevé.~–
355 XIII | folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja szörnyen.~S ha azután
356 XIII | tölgyfa asztalt, nehogy azt a gorombaságot kövessse
357 XIII | valódi címet; azután meg azt nem lehetett vele megértetni,
358 XIII | úgysem hallgat reá. Nem elég azt tudni, hogy meglopták, még
359 XIII | tudni, hogy meglopták, még azt is tudni akarja, hogy mit
360 XIII | hátam mögött.~– Megeszem én azt az írást mind, amit a nagyságos
361 XIII | bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt ujja közül morogta:~–
362 XIII | az elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön
363 XIII | lesz. Csak bízza kegyelmed azt reám.~– Eladódott a tizenkétezer
364 XIII | volna el.~– No, csak bízza azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~–
365 XIII | kegyelmed, hogy a tiszttartótól azt kívánja, miszerint fiának
366 XIII | világi repcénél? Csak hagyja azt kegyelmed énrám.~– A szénát
367 XIII | tehetnek róla; csak bízza azt kegyelmed rám.~– Emiatt
368 XIII | erdősz számadása.~– Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő
369 XIII | egynehány seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek nevezzem.~–
370 XIII | szemeiket. Csak bízza kegyelmed azt rám!~– Csak bízza kegyelmed
371 XIII | Ne is bontsuk fel, elég azt tudni, hogy ki vannak fizetve.
372 XIII | Miskának (intra parenthesim azt mondom, hogy Mihálynak írja
373 XIII | Csenkő Lacinak írja meg azt (el ne felejtse, hogy ez
374 XIII | elhiszek már neki, még ha azt megígéri is, hogy sohasem
375 XIII | sohasem hazudik többet, még azt is elhiszem. Ezt ezen szavakkal
376 XIII | Bandit, hogy felejtse el már azt a kis elpáholtatást, amit
377 XIII | remélve, hogy nem utasítja azt vissza, ezennel felajánlok
378 XIII | indulatot viszonzani Abellino, azt majd meglátjuk azonnal.~*~
379 XIII | de mintha valami mégis azt mondaná belül, hogy öccse,
380 XIII | kitörte vele a kezét.~– Azt akarom megtudni – monda
381 XIII | fúr-farag a fák között; azt mondja, hogy valami meglepetést
382 XIII | helyettesítvén az imakönyvét, amint azt a jegyzéken kinyitá, elkezdé
383 XIII | belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon
384 XIII | tisztul az esze. A svábnak azt mondják, hogy negyvenesztendős
385 XIII | rákerüljön a sor.~– De biz azt hiszem, hogy amióta az országgyűlésen
386 XIII | egyetlen gondolat okozta; azt hivé, hogy öccse, Béla okvetlenül
387 XIII | készen tartva ötven aranyat, azt a tulkot átadó öregeknek
388 XIII | a mennyei felség, tegye azt, hogy ne számlálgassa a
389 XIII | Kutyfalvi Bandi, kiről azt hivé, hogy már el sem fog
390 XIII | megérkezését, miszerint azt mint valami elmúlhatlan
391 XIII | inszurrekció óta; még jó, hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~
392 XIII | mert egyszerre idejönni, azt hitte, hogy haragszom rá,
393 XIII | cipószeletekkel a vendégek között, ami azt jelenté, hogy közel az ebéd,
394 XIII | eltéve s elhozva; feltevék azt az asztalra, hogy minden
395 XIII | koporsót küldjenek, Kutyfalvi azt hivé, hogy abból csak egy
396 XIII | könnyen megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy ily szomorú
397 XIII | hanyatt dűlni karszékében, azt megütötte a guta; ha rögtön
398 XIII | vele szólni. Értette alatta azt, hogy nem lehet vele aláíratni
399 XIII | azzal fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják
400 XIII | kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?~Az első kérdésre
401 XIII | vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató
402 XIV | valami kutyára les, hogy azt meghajítsa.~A jámbor férfiúnak
403 XIV | figurát elképzelni? Mindig azt hiszi, hogy rászedik, és
404 XIV | megmozdul az ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes csábító
405 XIV | poétám, miként szabadítsd azt meg; hiába adsz neki acélból
406 XIV | Fanny olvasókönyvébe lopni. Azt a cselédet rögtön elkergette
407 XIV | fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni neki: „Nyomorult
408 XIV | bátran fennhangon elmondani azt a szedtevettét, ami már
409 XIV | szájára akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem illet,
410 XIV | nem is fog hozni.~– Én is azt kívánom, de hiába, az ördög
411 XIV | Megálljon ön, uram, egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse
412 XIV | nekem a nyakamon van. Ő azt akarja, hogy meghaljak,
413 XIV | óhajtással, hogy használjam azt minél elébb. Most közelget
414 XIV | kívánom, hogy használja azt sokáig.~– Jól van, uram,
415 XIV | megérti végig; így, ni. Én azt akarom, hogy Abellino hiába
416 XIV | sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire hagyni nem lehet,
417 XIV | hozzá, hogy az édesre valaki azt mondja, hogy ez a keserű,
418 XIV | ünnepelt szépség lehet; eleinte azt hivé, hogy ezt önmaga, művészete
419 XIV | visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek
420 XIV | egy leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy a tolvajok
421 XIV | felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom,
422 XIV | ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „Nem!”, úgy én
423 XIV | ajánlatom elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy jöjjek
424 XIV | semmi érdeme; ha elfogadja azt a hódolatot, amivel a szépségnek
425 XIV | gazdagság nem fogja kárpótolni azt; meg fogja bánni, hogy eladta
426 XIV | fogja bánni, hogy eladta azt, mit újra megvenni nem lehet,
427 XIV | nagy nevével; ki ne tartaná azt szerencséjének? Bizonyára
428 XIV | kezde jőni, hogy eltitkolja azt egészen a lyány elől. De
429 XIV | ez tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~– Mert látod,
430 XIV | jutni a jövedelemhez.~– Azt tehetem, mint eddig, azért
431 XIV | akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~– Eredj, no, mit
432 XIV | egy pohár vízen? Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz.
433 XIV | kérem meg helyetted? Én azt sem bánom, leszek szívesen
434 XIV | visszautasítja, mondhatja azt, hogy nem érez semmit az
435 XIV | hogy nem tudom szeretni azt, akit önök szeretnek? De
436 XIV | magához hozzámegyek; akkor azt mondta, hiszen én nagyapád
437 XIV | bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~Boltay mester
438 XIV | azon uracsok előtt, kik azt hiszik, hogy Fanny szerelmét
439 XIV | repülve az ég felé, melyről azt hiszi a gyermek, hogy az
440 XIV | tudná szeretni. Nem mondaná azt neki soha, de szeretne meghalni
441 XIV | ki reá fogadást tett, s azt lenézhetni saját világában –
442 XIV | teszed e lépést; mondjad azt is, hogy gyámjaidnak nem
443 XIV | János elküldend gyűrűjeért, azt ne küldje neki vissza.~ ~
444 XV | leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki, hogy keljen
445 XV | neki, hogy keljen fel, sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~–
446 XV | úr, maga sem képzelheti azt, milyen iszonyatos egy anyának
447 XV | világból, nem bírta meg azt, beleugrott a Dunába; bár
448 XV | csak szereti őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak;
449 XV | Négy álló esztendeig tűrtem azt a szégyent, az isten csudája,
450 XV | mégis sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot mondani, ami
451 XV | menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek, mi illik,
452 XV | mi tartjuk-e úri módon? Azt a ruhát is én vettem, ami
453 XV | vettem, ami most rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta,
454 XV | legnagyobbik, s nagy pikantul még azt mondja, hogy ha nem tetszik
455 XV | pedig nem tudok, én csak azt tudom, hogy elébb-utóbb
456 XV | külsővel leánya elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa, s egy
457 XV | valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt, hogy
458 XV | bankárnak, ki rögtön sietett azt levél által tudósítani Párizsból
459 XV | Teréz is letevé kezéből azt a perpetuum mobilét, amit
460 XV | úgy tették le a földre; azt azonban semmiképpen meg
461 XV | valakit házába befogadott, azt akarta, hogy az jól is mulassa
462 XV | Mayerné által elmondatni azt a hosszú históriát, ami
463 XV | sőt a magáét elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni,
464 XV | akart neki engedni, hogy azt levethesse, alkalmat engedni,
465 XV | megfogadá, hogy eltitkolja azt. Azt hivé, hogy érti Teréz
466 XV | megfogadá, hogy eltitkolja azt. Azt hivé, hogy érti Teréz célzatát.
467 XV | újra felköltse.”~Hátha még azt sejtette volna, amit Teréz!~
468 XV | anyjával bánnia, nehogy azt hihesse, miszerint Teréz
469 XV | eszébe jutottak, bizonyítja azt, hogy az ő elragadtatása
470 XV | gyámjához. Mit gondolnának azok? Azt hinnék, hogy mindazt csak
471 XV | hisz aki az oltár előtt azt mondhatja valakinek: „Én
472 XV | együgyű fogásokkal elérte azt, hogy Fanny számtalanszor
473 XV | elkésett valamivel, ő sietett azt felkeresni, olykor lopva
474 XV | kérdezé, hogy mért sóhajt, azt felelte, hogy van őneki
475 XV | mint ő, észrevette volna azt a veszedelmes örömöt, azt
476 XV | azt a veszedelmes örömöt, azt a kapóra jött alkalom fölötti
477 XV | patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja.
478 XV | éjszakára hármas ágra kezdé azt újra fonni; a kibontott
479 XV | mint fonja nagy gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még
480 XV | belepillant, elfordítja azt magától, hogy ne lássa magát
481 XV | finom társaságok nyelvén azt, mikor egy hölgynek van
482 XV | csak a vérhez szít, ki-ki azt pártolja, ami a magáé.~Ez
483 XV | mennyivel jobb lett volna azt – eladni!~Az volt a borzasztó,
484 XV | volna e kérdést; akkor tán azt hitte volna Mayerné, hogy
485 XV | ítélni. És most ők mondják azt, hogy hiszen nincs abban
486 XV | ami legjobb, legszebb, azt mind megszerzi neki; a cselédek
487 XV | pletykázik róluk, akkor azt mondják, hogy az az ember
488 XV | keblén, sietett, sietett azt elmondani, s úgy örült,
489 XV | lesz belőle; sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb
490 XV | ideig elhallgatott. Fanny azt hivé, hogy már alunni fog.~–
491 XV | megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~– Én nem tudom, mi
492 XV | almáriomba lépett, s aztán azt felelte a társának, hogy
493 XV | magának, hol lakott az, akiről azt lefestették, s eljött hozzánk.
494 XV | hímzésed, s óraszámra elnézte azt a képet ottan szembe. A
495 XV | mondám neki. – Majd hiszi azt valaki az úrnak, szokták
496 XV | hogy ha valamely nagy úr azt mondja, elvesz; az csak
497 XV | beszélnek.)~Csak tovább.~– Azt sem tudtam már, unjam-e,
498 XV | már, unjam-e, vagy szánjam azt a szegény embert, egészen
499 XV | egészen kétségbe volt esve, azt hitte, férjhez vittek valahová.
500 XV | lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban esküdött
1-500 | 501-803 |