Part
1 I | sőt vannak kocsisok, akik sokáig betyárkodtak a vidéken,
2 II | magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~– Természetesen,
3 V | is a közönség szívét, ha sokáig egy helyen van, lassankint
4 VII | a hangzás után ítélve, sokáig engedhetnők találgatni a
5 VII | azoknak ott várni kell sokáig, míg mind ilyen apró porszemekké
6 VII | halvány vonásai, melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik,
7 VII | kellett akadni, némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az
8 X | kétségtelenül nagy kényelem, és sokáig lehet mellette élni. Mayerék
9 XIII | megvexált azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta őket
10 XIII | isten éltesse nagyságod sokáig,~Amihez hozzányúl, mind
11 XIII | hagyják ama mennyei szekeresek sokáig forspont után járni a nagyságos
12 XIV | kívánom, hogy használja azt sokáig.~– Jól van, uram, ez az
13 XIV | által lenne az? Ha férje sokáig él, s ő hű marad, szomorú
14 XIV | Sándor felsóhajtott.~– Sokáig kellene akkor élnünk, jó
15 XV | ártatlanoknak, hogy isten éltesse sokáig, és jutalmazza meg minden
16 XV | térdeig.~Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit
17 XV | él; bár az isten éltesse sokáig, pedig attul félek, hogy
18 XV | vetve magát, és azután még sokáig hánykódott ágya párnái közt,
19 XVI | színpadi kardok csattogásaitól.~Sokáig vívtak így, egyik sem bírva
20 XVI | mégis azt gondolá, hogy az sokáig tartana, míg Amerikába mennének,
21 XVIII | szokásos bemutatások nagyon sokáig fognának tartani, s ehelyett
22 XIX | csókolva, és azután még sokáig nevettek, vigadtak afölött,
23 XXI | szorítá a nyújtott kezet, és sokáig kezében tartva azt kérdé:~–
24 XXII | után igen nagy beteg lett, sokáig kétséges volt életben maradása
25 XXII | senki sem tudja gyógyítani.~Sokáig magánkívül volt, beszélt
26 XXII | indulatoskodástól megőrizze; olvasni sokáig nem lesz neki szabad, s
27 XXII | szomorúan mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá el férje
28 XXII | szomorúan mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá el férje kezét
29 XXIV | azzal hátrahúzódott.~Fanny sokáig nem merte felütni szemeit,
30 XXIV | Kedvetlenül feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~Az
31 XXVIII| előtte ez öt betű: „Fanny”.~Sokáig habozott önmagában. Gondolkozott…
32 XXIX | és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~A harmadik
33 XXIX | borult és átölelte; és igen sokáig tarták egymást átölelve,
34 XXIX | neki örökségül!~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni, midőn
35 XXX | csak Rudolf maradt fenn sokáig. A kandallóban barátságos
36 XXXI | pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam volna
|