Part

 1 I     |          gazdag onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus egy éjszaka
 2 VIII  |      patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából. A
 3 VIII  |      amidőn összesereglik a gazdag nábob névnapjára a vidék nemessége
 4 XIII  |                            XIII. A nábob neve napja~János fővétele
 5 XIII  |          felezik a jövedelmet, s a nábob igen jól tudja, hogy midőn
 6 XIII  |   megtudása, hogyan gazdálkodtak a nábob jószágán.~Péter úr, dacára
 7 XIII  |            hulladékokból, melyek a nábob terített asztaláról lehullottak,
 8 XIII  |           az úr!” szokta címezni a nábob, ami nála még a kendezésnél
 9 XIII  |     félórát, akkor visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, hogy
10 XIII  |            hegyaljai borral; ott a nábob előtt talpra állíták a hordót,
11 XIII  |          Bandi, egészen meglepve a nábob örömétől. Ő boszontani vélte
12 XIV   |        nagy változásokon ment át a nábob; termete annyira megcsappant
13 XIV   |          Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király egymásra
14 XIV   |        gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy
15 XV    |             de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony városát,
16 XV    |        János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki? Ez a
17 XV    |          róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek bőrére ő már annyit
18 XVI   |             a boldog, a túl boldog nábob szép feleségével elutazott
19 XVII  |       valamit beszélni a generózus nábob saját nyelvén, s legalább
20 XVII  |            Boltay mester – monda a nábob, megrázva az érdemes férfiú
21 XVII  |           kézműves elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy ennek a
22 XVII  |        leginkább ismeretes levén a nábob gyöngéivel, azt legérzékenyebb
23 XVII  |           jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen Kutyfalvi
24 XVIII |       odaszokni, kiket többé nem a nábob jó bora és rossz tréfái,
25 XVIII |            delnővel váltotta fel a nábob.~Szegény asszony!~Mennyire
26 XVIII | csontkezeit a nagy karmantyúkkal a nábob karjába ölté, s a legtökéletesebb,
27 XX    |        bírt felfedezni, folytatá a nábob:~– Úgy hiszem, uraim, nem
28 XX    |       amennyi kellett, s amennyi a nábob hírének megfelelt, a magyar
29 XX    |          Ki volt boldogabb, mint a nábob?~Észébe jutott, hogy alig
30 XXVII |          tekintettel.~És a jó öreg nábob térdre hull az ágy mellett,
31 XXIX  |           hogy senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos
32 XXIX  |      barátim, jó feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. –
33 XXIX  |          így kívánta azt – szólt a nábob. – Utolsó órájában mondá
34 XXX   |        hálószobájába.~Ott feküdt a nábob lehunyt szemekkel, kezeit
35 XXXI  |           tárgyat nyújtott az öreg nábob halála, s ha e sok beszédet
36 Vegszo|      Bandira ismert volna.~Az öreg nábob jellemében osztálya nyers