Part
1 I | a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták;
2 I | miatt, hogy mit mondtak nekik.~A calicot idejében viszont
3 VII | gyermeket ültetett rá, meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak jól
4 VII | együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~– Alig hiszem,
5 VIII | koszorút újra!~– Pihenést kell nekik engedni! – kiáltának a hintókról.~–
6 IX | őket. Nézd, mint mutatja nekik nagy büszkén, hogy ő meg
7 IX | büszkén, hogy ő meg fog nekik felelni. – Elhiszem azt;
8 IX | Bizonyosan rólam beszél nekik. Engem nagyon szeret; a
9 X | sohasem akarják azt hinni, ami nekik nem tetszik; akik el nem
10 X | hacsak valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg, a féltés
11 X | hirdetve mindenfelé, az idén nekik itthon kellett maradniok,
12 X | tanítás leányaihoz; elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy
13 X | papa bátorsága. Elkezdett nekik referálni róla, hogy mi
14 XI | körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet ásunk lábaik alá,
15 XII | kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták neki küldeni
16 XII | kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes
17 XIII | elküldik, akkor kiadjuk nekik?~– A tavalyit is.~– Azonkívül
18 XIII | színházamban?~– Kicsiny az nekik.~– Hiszen csak öten vannak.~–
19 XIII | kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad az étterembe menni
20 XIII | a lyánt; Jancsi úr adott nekik áldást és ötven aranyat,
21 XIII | miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre
22 XV | meglátják. Egyúttal elmondá nekik az okokat is, melyek Mayernét
23 XV | engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak
24 XVI | mielőtt a kardokat átadnák nekik. Elébb magukat helyezék
25 XVII | meglehetősen sikerül is nekik.~Jókedv, öröm, szórakozás…~(
26 XVIII| kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik; ültessék bele Rudolfot,
27 XVIII| szerepre vannak utasítva, nekik pörölni, zúgolódni, gáncsot
28 XIX | mint más embereket, mert nekik a közönséges emberi tulajdonságokon
29 XX | haszontalanság tőlük ered, nekik köszönhetjük, hogy egészen
30 XXI | agarat, s egy füttyöt vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~–
31 XXI | Az erkélyről tapsolnak nekik.~Csak Kárpáthy nyughatatlan.
32 XXII | látogatók keresik, mondják nekik, hogy rosszul érzi magát,
33 XXIV | meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik szövetkezniök; barátom,
34 XXXI | hiszi Zoltánról, hogy az nekik testvérük, és Terézről;
35 XXXI | testvérük, és Terézről; hogy az nekik nagynénjük. Flóra mindegyiket
|