Part

 1 I    |           elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó
 2 I    |       lehet.~– Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is
 3 II   |          vállára, s biztató hangon mondá:~– Majd megpróbáljuk, mit
 4 III  |          azon ifjú, kiről Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik
 5 III  |     jólesik.~– Hát jöjjön velünk – mondá a középen álló –, ha dolgai
 6 III  |   odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– Látod ezt? Ha ti csak
 7 III  |       aminőnek magadban képzeléd – mondá Rudolf, leheveredve a fűbe,
 8 IV   |    odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt
 9 IV   | gomblyukában tartá ujját, tréfásan mondá:~– Lesz ön szíves gomblyukamat
10 IV   |             s csak a lépcsők végén mondá:~– Az meglehet.~*~Most lássuk,
11 V    |          végre mégiscsak az igazit mondá meg:~– Hogy önt ki fogják
12 VII  |       lenni”.~Ehelyett azonban azt mondá:~– Nagysádtok még nagyon
13 VII  |      kikérdezni.~– E híres férfi – mondá a lyánka némi egzaltációval,
14 IX   |       látszottak bőrét égetni. Azt mondá társainak, hogy e percben
15 X    |     leányok ezek az én leányaim! – mondá a boldog családfő magában.~
16 X    |        könyv nélkül emlékezett rá; mondá, hogy tizenhat forint, hanem
17 XI   |      megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt mind neked adom, imádj
18 XIII |    kicsírázott az asztagban.~– Így mondá a tiszttartó maga is – viszonza
19 XIII |          kívánom tiszta szívből! – mondá utána a jámbor ember, mintha
20 XIII |        neved, leánykám?~– Zsuzsi – mondá alig hallhatólag.~– Van-e
21 XIV  |           az általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel
22 XIV  |           elé.~– Neked kérőd van – mondá ki egyenesen, nehogy a kerülgetéssel
23 XIV  |          múlva alig érthető hangon mondá:~– Úgy ne menj hozzá.~A
24 XV   |        jött volna, s számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál,
25 XV   |          rögtön beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja a leányt,
26 XVI  |          mint a tréfás közvélemény mondá – bűneiért vezekelni.~Oda
27 XVIII|             És házassága boldog? – mondá inkább magában, mint kérdezé
28 XVIII|           Flóra.~És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes
29 XXI  |     leszállok a lórul.~Flóra súgva mondá a mellette lovagló Gergely
30 XXIV |         nehéz lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre
31 XXIX |           nábob. – Utolsó órájában mondá e szavakat, kedves nőd karjaira
32 XXIX |          megyefőnök átvette.~Ekkor mondá Kárpáthy a papnak, hogy
33 XXIX |        azután jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~– Nemsokára
34 XXIX |         evett, és nem ivott.~Ő azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér
35 XXX  |     egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy nem lehet ráismerni,