bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

501 XV    |           hagyhatja a házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó, ha én
502 XV    |              valaha elhagyna, veszítse azt el. Hatvanezer pengő nagy
503 XV    |            Hatvanezer pengő nagy pénz, azt bizony bolondul senki sem
504 XV    |         tündérinek elmondani, s erővel azt akarta, hogy Fanny költse
505 XV    |           irtózott tőle –, hogy hívják azt az urat, aki felőlem kérdezősködött?~
506 XV    |               hát, mama, igazán mondta azt Abellino, hogy engem elvesz?~–
507 XV    |          firkálni, de azért ők is csak azt nézik, hogy mi fán terem
508 XV    |                 azzal a két galambbal, azt már most semmi esetre sem
509 XV    |             Érti?~De hogyne értené? Ez azt teszi, hogy elfogadja annak
510 XV    |             veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki.~Abellino nem
511 XV    |           dörmöge az öregúr, csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele
512 XV    |              hanem ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott
513 XV    |               azokban menni.~Aki ebből azt következtetné, hogy Kecskerey
514 XV    |             meg a vendégeket.~Aki erre azt a szót ejtené ki száján,
515 XV    |             történni.~Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné! Ő büszke
516 XV    |              megy Boltayék lakáig; ott azt fogja mondani, hogy vásárosokkal
517 XV    |                után tudakozódott, ezek azt válaszolták neki, hogy a
518 XV    |         fogadja. Ezúttal nem paradoxon azt mondani: természethű prozopopea.~
519 XV    |             aranyat veszítél. Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az estély
520 XV    |                a közmondást, én megyek azt kettős szerencsémmel cáfolni
521 XV    |          sietett rögtön beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja
522 XV    |            magát. Csinos volt, csinos. Azt meg kell neki engedni; hajfodrozata
523 XV    |              szóval: mintha éppen csak azt érdekelné a dolog:~– Qu’
524 XV    |          szelíd lények szemeit, kiknek azt elmondá.~A vadász a veremben!
525 XV    |             fordul el annyit?~Osszátok azt a kártyát.~Legalább van
526 XVI   |             párbajt, hanem kénytelenek azt előidézni, hogy szívök erejét,
527 XVI   |        sérelmes kérdés eltemettetik, s azt többé előhozni nem szabad.~
528 XVI   |         Fennimor is elhallgatott. Ő is azt gondolta, amit Abellino.
529 XVI   |            szokásokhoz!~Fennimor mégis azt gondolá, hogy az sokáig
530 XVI   |   kiszámítatlan csapásokkal iparkodott azt kifárasztani; nem is gondolt
531 XVII  |                végig az utcán, elfogva azt az egyik szélétől a másikig,
532 XVII  |             olyformán hangzott, mintha azt mondaná: „alle sollen geigen”.
533 XVII  |        rokonait, s midőn elvált tőlök, azt látszék érzeni, hogy örökre
534 XVII  |             ismeretes nevű grófot, aki azt ajánlotta, hogy egy magyar
535 XVII  |             hát maga azalatt miből él, azt felelte rá, majd csak elélődöm
536 XVII  |            közül mulatság látni; hanem azt veszi észre, hogy mindazok,
537 XVII  |               Nincs senkije, aki előtt azt elmondhassa.~Fanny megérkeztével
538 XVII  |              levén a nábob gyöngéivel, azt legérzékenyebb részén találhatá.
539 XVII  |              jószágigazgató elolvasván azt, azon gondolatra jött, hogy
540 XVII  |        cukorrépagyár felállítására, ha azt nem találta eléggé közemberiséget
541 XVII  |              könyvek terjesztésére; ha azt bolondságnak tartotta, megragadtaték
542 XVII  |            Akinek még az sem használt, azt elcsalta magával a Szentirmaynál
543 XVII  |               mely ország asszonyairól azt mondják, hogy ha jelenlétükben
544 XVII  |           kételkedünk rajta, miszerint azt, mielőtt kimondtuk volna,
545 XVII  |               vág, kénytelenek vagyunk azt mint a társadalom világának
546 XVII  |              agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok
547 XVII  |            kereskedelmi cikk, mellőzve azt is, miszerint hazánkban
548 XVII  |           cserélték ki a korszellemet.~Azt se gondold pedig, szíves
549 XVII  |          fordítaná hazai literatúrára, azt örök időre virágzóvá tehetné;
550 XVII  |               még a nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros helyett
551 XVII  |          kiránthatná a sárból; azonban azt sem lehet elvitatni, hogy
552 XVII  |                hímzett… vajon ki nyeri azt el?~Harmadnap fényes táncvigalommal
553 XVII  |               a tüneménnyé vált ideál. Azt látta ott a gyűlés asztalánál
554 XVII  |               méreggel volna telve, és azt kiinni az utolsó cseppig,
555 XVII  |                meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga
556 XVIII |           minden részeiből összehordja azt, amiben asszonyok gyönyörködni
557 XVIII |             egyéb oka is e véleményre, azt bizonyosan nem tudom.~A
558 XVIII |              nagyon boszontónak hiszem azt egy férfira nézve. Kicsicsomázott
559 XVIII |              orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról, hogy különös
560 XVIII |               iránti szerelmében, csak azt nem tudja, hogy mi fán terem
561 XVIII | feljegyeztetvén egy hosszú lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez,
562 XVIII |            névsorozatot, s végigolvasá azt. Szíve elszorult bele. Mennyi
563 XVIII |           mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos
564 XVIII |           fognának tartani, s ehelyett azt találta ki, hogy mindazokat,
565 XVIII |             nejét ott fogja bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom
566 XVIII |               Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj neki, ha elérti, és
567 XVIII |          édesanyát, amilyennek képzeli azt az ember) és sok érzelemdús
568 XVIII |        jellemét, majd felsóhajtva tevé azt le maga elé, s kérő tekintetét
569 XVIII |                húzva, mint az övére.~– Azt a szívességet várom öntől,
570 XVIII |             rigorózumba fogva soha.~Ha azt kívánta volna tőle Kárpáthyné,
571 XVIII |              föltehető esetnek tartaná azt, hogy most őt, amint ott
572 XVIII |            semmi sem volt írva, mintha azt gondolná, hogy sympathetica
573 XVIII |                elébb mondta.~– Igenis. Azt mondám, amit valóban érzek.
574 XVIII |                 akkor hagymázos ésszel azt képzeltem, hogy rég megboldogult
575 XVIII |                gondolt, s jónak találá azt illedelmesen azok közé sorozni,
576 XVIII |             mikor ő hagymázbeteg volt, azt képzelé, hogy megholt leánya
577 XVIII |               osztva közöttük; nemcsak azt cselekszi, hogy a törvény
578 XVIII |         pártolóra, védőre találnak, ki azt is fel tudja keresni, mi
579 XVIII |               is kérdezősködni, ha nem azt fogják-e egy szívvel, egy
580 XVIII |                igen népes társaságnak.~Azt is meg kell pedig adni a
581 XVIII |             hova kell ülnie, mint hogy azt mondassa magának. Egy mellékfotelbe
582 XVIII |          határozott meg, s mely örökké azt a gyanút gerjeszti az emberben,
583 XVIII |            ismét a kormányrudat.~– Már azt valóban el kell ismerni,
584 XVIII |               nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs! De igaz;
585 XVIII |               hangon, hiába iparkodott azt állítani, hogy köszöni,
586 XVIII |              kivált egy esetben, midőn azt kénytelen nélkülözni, ami
587 XVIII |           szakadt csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival halmozá
588 XVIII |                mondott.~– Óh, én tudom azt jól, hogy ön jótékony szelleme
589 XVIII |                önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy szegényre
590 XVIII |              után, és sikerült is neki azt megállásra bírni, mégpedig
591 XVIII |           Értsd e sok adieu alatt akár azt a gúnyt, hogy Kárpáthy János
592 XVIII |                is a féltékenység, akár azt a rágalmat, hogy a Kárpáthy-kastély
593 XVIII |   napernyőjével int vissza, bizonyosan azt mondja, hogy „Régen volt
594 XIX   |                nehéz.~Könnyű a férjnek azt mondani, én holnap vagy
595 XIX   |            csoda egy új asszonynál, ha azt sem tudná, hol kezdjen mindezekhez.
596 XIX   |             úgy tett, mintha ő kérdené azt Fannytól: „Ugye, most ezt
597 XIX   |       gyöngédségét észrevenni, könnyen azt hihette volna, hogy ő maga
598 XIX   |         bohóságairól.~Egyszer elővevék azt a névsorozatot, mely Varga
599 XIX   |                közönséges ember volna, azt mondanók róla, illetlen
600 XIX   |               mégis megjegyeztem róla: azt, hogy fölséges étvággyal
601 XIX   |                 Louis megharagszik, és azt mondja, hogy őt megbántottad.
602 XIX   |        valamelyikre haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított
603 XIX   |                Ennek a neve után írjuk azt, hogy tüskés gentleman. (
604 XIX   |        emberekkel örömest tesz jót, de azt nem kívánhatják tőle, hogy
605 XIX   |           munkájából ki nem felejt, ha azt akarja, hogy abban magyar
606 XIX   |            vetve magát, maga elé tartá azt kiterjesztve, s onnan kandikálva
607 XIX   |                percben.~– Tehát igazán azt kívánod, hogy megnevezzem
608 XIX   |         melyről még nem szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után
609 XIX   |                fog róla beszélni, s ha azt mind végighallgatod, téged
610 XIX   |     legderekabb hölgynek az országban. Azt persze nem szükség tudnod,
611 XIX   |               Ugye, hogy elrontalak!~– Azt ugyan jól teszed! Csak én
612 XIX   |            óhajtást látszik kifejezni, azt, hogy mennyire szeretne
613 XIX   |          csinos arcú nőnek tudnia kell azt, miszerint őneki önkénytelen
614 XIX   |        összejön vele, öleli, csókolja, azt hinnéd, szerelmes bele;
615 XIX(1)|                   Közhit: aki csuklik, azt emlegetik.~
616 XX    |             fut eléje Fanny, s mielőtt azt meggátolhatná, megcsókolja
617 XX    |              megcsókolja kezét, amivel azt nyeri, hogy a harcias asszonyság
618 XX    |           voltak elégedve, s általában azt imádták legjobban a háziasszonyban,
619 XX    |                 s szerette volna látni azt az embert, aki még egy falatot
620 XX    |              mert mindenki tudta, hogy azt az esperes úr nagyon szereti.~–
621 XX    |                 ha török poéta volnék, azt mondanám: két gyémánt aranyfoglalatban.
622 XX    |              jelesebben ütött ki, mert azt a társaság egyhangúlag megszavazta,
623 XX    |                jelen a gyűlésteremben, azt, úgy vélem, senki sem fogja
624 XX    |               hölgyek is vannak jelen, azt, úgy hiszem, a még most
625 XX    |              ellenkezőleg, ki ne tudná azt a praktikus életből, ha
626 XX    |                 s ha beszökhetett egy, azt az ágyam alól ki nem lehetett
627 XX    |                a társaság pénztárából, azt a hiányt én magam fedezem.~
628 XX    |                   Hagyja el méltóságod azt az egész irodalmi pereputtyot,
629 XX    |                 mert ha nem tekinteném azt, hogy méltóságos barátom,
630 XX    |             iránti hódolatból kímélem, azt mondanám, hogy utálom és
631 XX    |              ostromlásra.~– Tudja-e ön azt, gróf – szólt Flóra az útjokat
632 XX    |                az aranybornyúja, s aki azt meri állítani, hogy ebben
633 XX    |         kellene adnunk az elsőbbséget, azt mondanók, hogy mind élces
634 XX    |            nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pestről írta. Szentirmayné
635 XX    |         elolvasandók a kedves levelet. Azt persze Fannynak is meg kelle
636 XX    |              Rudolf. 1000.”~Ez az ezer azt jelenti, hogy „ezer csók”.~
637 XX    |          tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy tökéletesen
638 XX    |             újra meg újra összecsókolá azt úgy, hogy utóbb maga sem
639 XX    |                képzelhet, és nem fogja azt irigyelni; nem! Örülni fog
640 XX    |              bírja, magáénak mondhatja azt a férfit, akiről mindenki
641 XXI   |               más sipkát tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt
642 XXI   |               nem nyitotta az ajtaját, azt felénekelték, s nehogy történetesen
643 XXI   |        csipkefodrozatot. Mi jogon meri azt valaki megszámlálni: egy,
644 XXI   |             tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat
645 XXI   |              világért le nem dörzsölné azt onnan, s mihelyt hazamegy,
646 XXI   |               mihelyt hazamegy, leveti azt a mentét, elcsukja, és soha
647 XXI   |                futtatni akar? Ne tegye azt!~– Miért ne? Nem tartasz
648 XXI   |       kedvemért, hogy ne bizonyítsa be azt.~– A te kedvedért? Rögtön
649 XXI   |            férjek közől hány tenné meg azt a neje kértére, hogy a vadászatból
650 XXI   |               és sokáig kezében tartva azt kérdé:~– Hát én ne féltselek
651 XXI   |            barátnéjára tekinte, mintha azt kérdezné tőle, vajon ne
652 XXI   |                tekintetet.~– Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj.
653 XXI   |                az agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy szójátékot,
654 XXI   |              egy-egy boglyának, mintha azt hinné, hogy amellett elbújhatik,
655 XXI   |                s azon pillanatban csak azt látni, hogy a róka bukfencet
656 XXI   |            nyakánál fogva felhajította azt, s alig ért vissza a földre,
657 XXI   |            mutasson nézőinek. Most meg azt követte el, hogy a róka
658 XXI   |             ellenében visszafordította azt a vadászok felé, hogy ott
659 XXI   |          fogalmaik vannak a kutyáknak, azt minden ismeretes harapások
660 XXI   |                 Ezért addig iparkodott azt hajigálni, földhöz verni,
661 XXI   |      bukdácsolva három lábon. Mindenki azt hitte, hogy már vége van;
662 XXI   |             avaron keresztül; mindenki azt hiszi, hogy elragadta a
663 XXI   |             százszor több oka van most azt óhajtani, hogy bár meghalna
664 XXII  |             Marion ijesztgetésinek, ki azt beszéli, hogy Kárpáthyné
665 XXII  |               betegségéről kényszeríté azt tenni. Éppen aznap érkezett,
666 XXII  |           hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyű
667 XXII  |    szeszélyekre építhetné reményét, ha azt hihetné, hogy Rudolf is
668 XXII  |              szerelmet? Nem megvetné-e azt ő maga is?~Óh, kétségbeejtő,
669 XXII  |         öltözzék, s több efféle, ahogy azt a nők legjobban szokták
670 XXII  |            mely abban támadt.~Kárpáthy azt hivé, hogy az ő keze tán
671 XXII  |         homlokon, s gyöngéden tapasztá azt oda.~Fanny megfogá mindkét
672 XXII  |               e kezet, s ajkaihoz voná azt.~Kárpáthy oly boldognak
673 XXII  |           szemeiben a könnyeket.~Fanny azt hivé, hogy el akar távozni,
674 XXII  |              kedvesebb; mit kívánsz?~– Azt szeretném, ha ön mindenüvé
675 XXIII |                felöltözve; mikor pedig azt mondjuk, hogy nincs felöltözve,
676 XXIII |              az? Honnét hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad
677 XXIII |       majmokból lett az emberi faj. Én azt állítom, hogy az ember eredetileg
678 XXIII |            sokat teszesz fel magadról. Azt kívánod, hogy egy esztendeig
679 XXIII |                felöltözött, legalább ő azt hitte magáról.~– Nos, édes
680 XXIII |               amerikai széken.~– Ha én azt be tudnám bizonyítani, hogy
681 XXIII |              nő valakibe szerelmes, ha azt valami világosan, valami
682 XXIII |           családfák készítésében.~– De azt mégsem fognák megengedni,
683 XXIII |               s ha nincs ilyesmi, kell azt előidéznem.~Kecskerey neheztelő
684 XXIV  |               soha. Ki kellett állania azt a kínszenvedést, hogy lássa
685 XXIV  |          mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.~Amitől félt,
686 XXIV  |           mikor egy férfi fejébe vette azt, hogy jó férj fog lenni,
687 XXIV  |               minőnek a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta Rudolfot
688 XXIV  |          rendesen igen keveset szokták azt mutogatni, a legünnepeltebb
689 XXIV  |           imádja, többször nem szükség azt előhoznia. A férj érdemeivel
690 XXIV  |            férj érdemeivel dicsekedni, azt minduntalan magasztalni
691 XXIV  |     képtelenségnek címez.~Látni fogjuk azt…~A beiktatás napjára a megyei
692 XXIV  |              szállás.~Szentirmay ugyan azt kívánta, hogy beiktatása
693 XXIV  |           pompával menjen véghez, mert azt kissé nagyon keleti fogalomnak
694 XXIV  |          tudjuk, hogy feljön-e.)~– Sőt azt is bizonyosan tudom, hogy
695 XXIV  |             oly nehéz lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy
696 XXIV  |              forintját.~– Hogyan érted azt? – szólt megütközve Rudolf.~
697 XXIV  |                elkölteni valamit.~– De azt is tudom, ami Abellinóval
698 XXIV  |          valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban vágta arcához,
699 XXIV  |           amidőn a szerencsés véletlen azt az ötletet súgja az öreg
700 XXIV  |            kíméletlenül rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért,
701 XXIV  |                 azután kebeléhez vonva azt, kényszeríteni a kedves
702 XXIV  |            egypárt hallanom?~– Például azt, hogy amióta Rudolf főispán
703 XXIV  |         tekintélyt akar tartani. Pedig azt csak azért sem fogja elérni;
704 XXIV  |                 Látod, én haragszom, s azt mondják, hogy ne menjen
705 XXIV  |           kezde; de azután megint csak azt felelte:~– Ne beszéljünk
706 XXIV  |                 amit érezek irántad, s azt akarom, hogy mindenki, aki
707 XXIV  |           szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs a világon
708 XXIV  |                igen kényes emlékek, de azt is tudom, hogy amíg én e
709 XXIV  |         rántani?~– Ezt nem értem.~– Ha azt fogják rólad is mondani,
710 XXIV  |              Pedig ez saját eszmém, te azt fogod köszönni Kárpáthynévali
711 XXIV  |       csengettyű zsinórjához lépett, s azt háromszor hevesen megrántá.~
712 XXIV  |            tette magányát.~Sokszor már azt a gondolatot sugdosta fülébe
713 XXV   |               nyelvben vissza lehessen azt adni, amit a magyar e szóval
714 XXV   |               fogják szeretni egymást.~Azt hivé, hogy teljes mértékben
715 XXV   |              ez édes órában nem akarta azt nejének előhozni.~Midőn
716 XXV   |              nő gyöngesége felől, hogy azt megmutathassa nejének, s
717 XXV   |              Milyen bohó vagy te. Hisz azt is csak neked kell elfogadni,
718 XXV   |            volt hozzá, hogy elveszítse azt.~Egy szót sem szólt többé,
719 XXV   |                Saját lakában elfogadni azt, ki iránti szerelme már
720 XXV   |            sohasem láttad volna.~Fanny azt hivé, hogy a földnek kell
721 XXV   |       kiszámított kacérságnak vette, s azt hivé, könnyű munkája fog
722 XXV   |             adjanak más eszméket neki! Azt hivé, majd kedvenc virágai
723 XXV   |             nemcsak név szerint, hanem azt az egész sajátszerű ábrándvilágot,
724 XXV   |           természetesnek találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe
725 XXV   |               fel a kertben. És Rudolf azt hivé, hogy már megnyerte
726 XXV   |                megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett
727 XXV   |              egyetlen gyönyörű dáliát.~Azt hivé, hogy érti.~Másnap
728 XXV   |           anélkül is oly őrülten imád, azt akarja, hogy őt szeresse.
729 XXV   |               hogy Rudolf meg ne lássa azt.~Rudolfnak érdekében volt
730 XXV   |              többet, mikor én kerültem azt a helyet, ahol önnel találkozhatom,
731 XXV   |             temetve jól. Miért kellett azt újra felidézni? Nem látta
732 XXV   |            nyújtá neki, s engedé, hogy azt könnyeivel, csókjaival halmozza?
733 XXV   |               öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit férje
734 XXV   |           titokból valamit? Angyalarca azt nem mutatta soha…~
735 XXVI  |   megszilárdult testületet mutathatjuk azt be, ahol csak igen jeles
736 XXVI  |               figyelemnek tulajdonítva azt, miszerint egy egész csomó
737 XXVI  |            szívűek széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó elgondolni,
738 XXVI  |          végigolvasott, magamagáról is azt hiszi, hogy gyilkos. Ajánlom
739 XXVI  |                rá valakire.~– Legalább azt szeretném megismerni és
740 XXVI  |               villogó szemekkel. – Óh, azt az embert szeretném ismerni!~
741 XXVII |                beszédét, odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik
742 XXVII |             szállt nagyságod házára.~– Azt tudom, azt érzem, uram.
743 XXVII |         nagyságod házára.~– Azt tudom, azt érzem, uram. Áldom érte
744 XXVII |        fájdalom által is próbára tenni azt.~– Mit akar ön mondani? –
745 XXVII |             segély – szólt az orvos –, azt mondanám, még van remény;
746 XXVII |               vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~– …Emlékezzék
747 XXVII |              tartja neje kezét, mintha azt hinné, hogy ezáltal visszatartja
748 XXVII |         szegény árva jávor, ültessétek azt máshová… eljössz-e hozzám,
749 XXVIII|   temetkezőhelye az. És a jövevény, ki azt ez órában látogatja – Barna
750 XXVIII|            ifjú kezét, s megszorította azt.~– Ön szereté e hölgyet.
751 XXVIII|               a hideg márványra hajtá, azt képzelé, hogy most az ő
752 XXVIII|               megölt, álomkórossá tett azt a gondolat, hogy ő meghalt,
753 XXVIII|             erőtetni, a férfi fájdalma azt kívánja, hogy ne vígasztalják.~
754 XXVIII|           térdét ez emléken.~És olvasá azt a nevet… Mint a kísértethívás,
755 XXVIII|          kürtölt a vadaskert szélében, azt nemsokára utolérte, s félóra
756 XXIX  |       kívántalak felkérni. Elfogadod-e azt?~Rudolf némán inté helyeslesét.~–
757 XXIX  |                Ma mégis utoljára látom azt, mert holnap be fogom falaztatni.
758 XXIX  |            tiszteletlen utód kivágatja azt, az egész összeg szálljon
759 XXIX  |               az öreg Pál ismerni foga azt. Koporsóm, melybe tenni
760 XXIX  |         hálószobámban, mindennap látom azt, és megszoktam rágondolni,
761 XXIX  |         Kárpáthy szemében. Széttörülte azt, örömkönny volt.~– Ne legyen
762 XXIX  |           használjam a másik felét! Én azt akarom, hogy fiam boldog
763 XXIX  |       elvállalja.~– „Ő” is így kívánta azt – szólt a nábob. – Utolsó
764 XXIX  |      gyermekemnek!” Én nem felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „
765 XXIX  |                csapásának tartom rajta azt, hogy saját vagyonát külföldön
766 XXIX  |              ügyvédnek marad, és senki azt adósság fejében le nem foglalhatja,
767 XXIX  |           esztendőben, és megemlegesse azt évrül évre.~Vele elvégeztem
768 XXIX  |                ezeken felyül megmarad, azt jelen végintézetem végrehajtója,
769 XXIX  |                aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik
770 XXIX  |               példányban is kiállítva, azt Rudolf mint megyefőnök átvette.~
771 XXIX  |             sem evett, és nem ivott.~Ő azt mondá, hogy nem akar a szent
772 XXX   |             egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy nem lehet ráismerni,
773 XXX   |              az még csak félesztendős, azt ölben kellett vinni. Szentirmayné
774 XXX   |                És mindenki, aki látta, azt állítá, hogy oly gyöngéden
775 XXXI  |            beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~
776 XXXI  |             íriszt találnak a mezőben, azt le ne kaszálják, hanem kikerüljék.~
777 XXXI  |        kikerüljék.~Az emancipált hölgy azt jegyzi meg, hogy ő ki nem
778 XXXI  |              kérdé valaki.~– Hát lehet azt tudni, hogy ő mit miért
779 XXXI  |          minden reggel beállítania, ha azt akarja, hogy aranyat kapjon,
780 XXXI  |             nőt könnyelmű szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül,
781 XXXI  |              kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg neki.
782 XXXI  |           szeretőjük fog lenni, csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe
783 XXXI  |            járjanak csókolózni, mert ő azt nem szereti hallgatni; azonfelyül
784 XXXI  |         üvegekben!~– Megparancsolá még azt is, hogy senki a más feleségére
785 XXXI  |               hagyta.~– Kivéve a fiát. Azt Szentirmay úrnak ajándékozá.~–
786 XXXI  |               Griffard legjobban fogja azt tudni, mert ő körülményesebben
787 XXXI  |               egy helyettesíttetett.~– Azt pedig be nem bizonyíthatja –
788 XXXI  |             egész bizonyossággal.~– És azt sem, hogy nagybátyjának
789 XXXI  |               fatális új örökös miatt. Azt ő nagyon restellené, ha
790 XXXI  |              valaki elég kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet előnyén
791 XXXI  |          értékest akarna neki küldeni, azt el sem fogadná stb., stb…~
792 XXXI  |              levelével eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy kezének
793 XXXI  |           meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~Flóra ilyenkor
794 XXXI  |              ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet, melynek mindegyik
795 XXXI  |          féltékennyé sem lehet tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja
796 XXXI  |       körülrajongva, kiknek mindegyike azt hiszi Zoltánról, hogy az
797 XXXI  |       hallótülök. Hanem ő azért mindig azt hiszi, hogy most is azon
798 XXXI  |              minden fiatal leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek
799 XXXI  |       őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi, örömükben nevetnek,
800 XXXI  |                Más ember, ha megvénül, azt tisztelni szokták, az ő
801 Vegszo|         magamforma apró emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy
802 Vegszo|               számára mentséget; hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság
803 Vegszo|             Erre, ha tréfálni akarnék, azt mondhatnám, hogy annyira