Part

 1 I     |      éppen a szó beléjük szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak
 2 I     |           életében valami okosat; amidőn én már éppen az utolsón
 3 II    |        csak átvenni a jószágokat, amidőn azt találom, hogy valaki
 4 IV    |      párbajra ment egy élc miatt, amidőn az Odéonban voltak, s a
 5 IV    |           az emberszólás köréből, amidőn a bulváron nagy vágtatva
 6 VII   |        kiáltának többen.~– Tehát, amidőn Chataquéla azt az ajánlatot
 7 VIII  |      mögött járó cigányokra; csak amidőn egy-egy tanácsbeli vagy
 8 VIII  |          jel a verseny kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról nagy
 9 VIII  | vakmerőségén vagy paripája dühén, amidőn hirtelen a sebes roham közepette
10 VIII  |           napján szokott mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob
11 VIII  |        nemessége és cigánysága, s amidőn színészek ütik fel a szín
12 VIII  |           kacskaringós tósztokat, amidőn tűzijátékok lövetnek el,
13 VIII  |            Az is nagyon egyszerű. Amidőn két hétig a minap távol
14 IX    |       unokabátyja ellen feltámad, amidőn az a konzervatív párthoz
15 X     |            mintha megijedt volna, amidőn kocogás hallatszik az ajtón,
16 XIII  |   kényszeríti eme sovány kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák
17 XV    |        éjfél után két óráig tart, amidőn minden ember egymásba szerelmesedve
18 XVII  |      egyszerűségében tartja fenn, amidőn még a nyughatatlan tudományok
19 XVIII |     kötelességét teljesítni véli, amidőn neje kényelméről gondoskodik,
20 XVIII |      szerencsésnek érzem magamat, amidőn nagyságodnak bármi csekély
21 XVIII |          jelszóra érkezett volna, amidőn éppen róla beszéltek, amidőn
22 XVIII |      amidőn éppen róla beszéltek, amidőn magasztalásával volt elfoglalva
23 XVIII |        hogy önt nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs! De igaz;
24 XVIII |   szerencsétlen asszony sírhatsz, amidőn ilyen példás szeretetet
25 XX    |          késő éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon hangos kezdett
26 XXI   |     korlátot kellett átugratniok, amidőn ismét alkalma nyílt a két
27 XXIII |    mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit
28 XXIV  |          forintját, meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen azt
29 XXV   |    kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre kocsizörgés hangzik
30 XXV   |         nem keresett gondolatnak, amidőn egyszerre lépteket hall
31 XXVIII|         át elrejtve hordozott. És amidőn ezekre gondolt, szép szemei
32 XXIX  |           illő ilyen alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik a halála
33 XXIX  |         egészen üres volna az) –, amidőn meghalok, kívánom, hogy
34 XXIX  |      előlegezni abból nem szabad. Amidőn pedig János fővétele napja
35 Vegszo|         nemzet.~Az idők elmúltak, amidőn a gazdag magyar nem tartá