Part

 1 I   |            észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen
 2 I   |       keresztúti gáton, melyben Bús Péter uram volt a kocsmáros. Nevét
 3 I   |          kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött
 4 I   |            az istennyila – szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem
 5 I   |            ismét néhány lépést.~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
 6 I   |           is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel
 7 I   |         indulni valahová!~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik az
 8 I   |         injúria.~Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy
 9 I   |            úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok inkább egy
10 I   |      nevetett magában mindenki.~Bús Péter uram ezalatt felnyitá egyetlen
11 I   |              E csodára kilépett Bús Péter uram gyertyával kezében,
12 I   |   Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~–
13 I   |              így tarka az élet.~Bús Péter uramnak sehogy sem tetszett
14 I   |          bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is mondott többet,
15 I   |           állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult, amint
16 XIII|      jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú
17 XIII|         bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak hogy lopni
18 XIII|       hosszú iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk
19 XIII|   karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett, hogy
20 XIII|            méltóságos úrnak – szólt Péter úr az asztalhoz állva –
21 XIII|            elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált
22 XIII|      gazdálkodtak a nábob jószágán.~Péter úr, dacára hajlott korának,
23 XIII|            félbeszakítá az olvasást Péter.~– Méltóságodnak kegyes
24 XIII|       tiszttartó maga is – viszonza Péter úr –, de télen rá kellett
25 XIII|           ki, és megvan.~– Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor
26 XIII|      Továbbá…~– Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk, hogy derék,
27 XIII|   Megkövetem alázatossággal – szólt Péter úr –, így van az, mikor
28 XIII|           Menjünk gyorsan a végére, Péter. Mi van még hátra?~– A kegyes
29 XIII|      fáradság.~– Kösse össze, Varga Péter uram, az aktáit!~A tiltul
30 XIII|       estéjére elvárom kegyelmedet, Péter – szólt Jancsi úr, mint
31 XIII|            úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő
32 XVII|           Pozsonyból írt haza Varga Péter uramnak, hogy asszonyt visz
33 XXIX| jószágigazgató, az emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte ki
34 XXIX|          Harmadik jó barátom, Varga Péter, jószágigazgatóm…~– Óh,