Part
1 II | ismét minden papiros.~Néha ő egyedül egymaga maradt kitartó az
2 II | hogy a törvényes örökös egyedül ön lehet?~– Senki más nincs,
3 VII | a tűz színhelyére érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~–
4 VII | meghajtva magát, elrohant.~Midőn egyedül maradtak, István gróf kegyelettel
5 VII | ő itt e magányban nincs egyedül; mellette, fölötte, mindenütt
6 VIII | győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot,
7 VIII | pányvát, merészen nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörgést
8 VIII | ők maradjanak egymással egyedül.~Jancsi úr lábait egy nagy
9 X | aztán gazdagon eltarták egyedül rájok támaszkodó szülőiket.~
10 XI | magasztalásában.~A lyánka ritkán járt egyedül odáig is; vagy Teréz, vagy
11 XI | midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van otthon, pompás télkerti
12 XI | oly szigorú, hogy ha ma egyedül maradna is bárminő sorsban,
13 XI | fogadott Fanny számára; egyedül vele tudatta a dolgot. És
14 XII | senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva. – Hán?~
15 XIII | úrnak, kinek a világon tán egyedül ő adta meg a valódi címet;
16 XIII | fiskális érkezék meg – azonban egyedül.~Jancsi úr leveretten ült
17 XV | magát, a tükörbe tekintett, egyedül levén a szobában, meg nem
18 XV | ez ideig még sohasem hált egyedül szobájában, nagynénje még
19 XV | papramorgó.~Fanny és anyja egyedül maradtak a kávézásnál. Boltay
20 XV | akarja az anyját játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után?
21 XVI | ha nem tetszik, tessék egyedül itt maradni!~– Csak hadd
22 XVIII | mintha atyám volna, kitől egyedül kérhetek tanácsot ebben
23 XVIII | aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom, Rudolf nélkül. Úgy
24 XVIII | óhajtani.~A két ifjú nő egyedül maradt.~Alig zárult be az
25 XVIII | nő, ki néhány nap múlva egyedül, ismeretlenül, pártolatlanul
26 XIX | mikor eljött az est, midőn egyedül maradtak, s volt idő beszélgetni,
27 XX | elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint halálra szánt áldozat,
28 XXIII | számtalanszor engedi őt egyedül szomszéd falvakra látogatóba
29 XXIV | lovag egy körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~Rudolf udvariasan
30 XXIV | könnyeden kimondott szó miatt egyedül hánykódik hűs fekhelyén,
31 XXV | félőrültté tevé, elfogadni őt egyedül, neje nélkül. Nyájasnak
32 XXVIII| azzal, hogy hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~
33 XXVIII| ifjút.~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül
34 XXXI | senkitől sem félt, csupáncsak egyedül Teréztől. A paradicsomból
|