Part

 1 I   |           kend adni vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.~– Mindent
 2 I   |          azonban nem tesz semmit – folytatá a chevalier megnyugtató
 3 II  |          bien, monsieur Griffard – folytatá beszédét, egy zsebbeli tükörből
 4 II  |              Képzelni kell önnek – folytatá Abellino, mellét kifeszítve,
 5 IV  | Saint-Michelünk visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután
 6 IV  |             ha a miénk?”~– Tehát – folytatá Abellino –, az igazgató
 7 IV  |         poézisnek! Philax úr azért folytatá műutazását, s néhány hét
 8 VI  |         taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~Ismét alig ment
 9 VI  |           s Mainvielle-né zavartan folytatá áriáját.~Az első jeladás
10 VII |       belevág a szavába.~– Tehát – folytatá magához térve –, a monda
11 VII |              Tehát csupa honvágy – folytatá Rudolf, egy kerevet karjára
12 X   |   hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~– Mindig csak téged emleget,
13 X   |              Amióta innen elment – folytatá újra Mayerné –, soha fel
14 X   |            a jó tanácsot bevenni – folytatá az asszesszor kérlelhetlen
15 XI  |           megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg hangon a dandy –,
16 XII |          kifejezésnek lenni, hanem folytatá, amint következik:~– Én
17 XII |        mese!~– Én elvettem volna – folytatá a bőbeszédű dandy olyan
18 XII |       csupán arra kell vigyáznod – folytatá Abellinóhoz fordulva –,
19 XIII|       ugorkáról van szó, és rögtön folytatá: „…vízzel megitatott Jézus
20 XIV |        gyermekem talál születni… – folytatá Kárpáthy halk, alányomott
21 XIV |         áldásképpen.~– És azután – folytatá a mester –, milyen derék
22 XV  |               Nem hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy úr, igen
23 XV  |       elkövetett ez az úr nálunk – folytatá Mayerné, vánkosai egyik
24 XV  |         tart ily módon a szépség – folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –,
25 XVII|       egyszer a télen, jó Boltay – folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik,
26 XX  |         senki sem bírt felfedezni, folytatá a nábob:~– Úgy hiszem, uraim,
27 XXVI|         neki.)~– Bizony, barátom – folytatá Kecskerey –, midőn legutóbb
28 XXVI|           nyakát vállai közé húzva folytatá:~– Akárhányszor láttam őt
29 XXIX|       hagyományozott.”~– Továbbá – folytatá János –, ötvenezer forintot
30 XXIX|         mulandó éltemet elhagyom – folytatá nyugodt, szilárd hangon (
31 XXIX|        János megcsóválta fejét, és folytatá.~– És azután felnyitván
32 XXIX|      meghaltakról, elmulandókról – folytatá Kárpáthy. – Egy kincsem
33 XXIX|            e honnak.~– Jól tudom – folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen