Part

501 XV    |            bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala,
502 XV    |         nagyságos Kecskerey úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda?
503 XV    |               szépség arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a különböző
504 XV    |         különböző társadalmi köröknek. Ez elmésség indítja azután
505 XV    |                láthatja mindenki, hogy ez estélyeken legkisebb illem-
506 XV    |         kerítőnek nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az
507 XV    |                 hanem Fennimoré, kinek ez estve Fanny megjelenésével
508 XV    |         szekéren.~Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak
509 XV    |                legjobb nélkülözni. No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~
510 XV    |                tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy fontos
511 XV    |      félbeszakasztá miattam! – Grófné, ez estély legfőbb öröme önnek
512 XV    |             lát, mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~Végre
513 XV    |            mint kebelbarátaink egyike, ez órában véletlenül érkezvén
514 XV    |             ezalatt a kártyázóterembe, ez levén legkellemesebb neme
515 XV    |            Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre
516 XV    |              ért rá átöltözni.~– Hopp! ez nem jó jel! – Abellino sietett
517 XV    |          nagyon látszott rajta örülni.~Ez megint megnyugtatá egy kicsint,
518 XV    |           gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba
519 XV    |               No, csak tessék neki, ha ez mulattatja. Ártani nem árt.~–
520 XV    |         elragadó szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői
521 XV    |       halványpiros, istennői tekintet, ez égő fekete szemek, teli
522 XV    |                társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg volt ütődve:
523 XV    |               egymásnak.~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy
524 XV    |           indulataiba feleségemet.~Ah! ez volt az a pillanat, melynek
525 XV    |               melynek úgy örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás,
526 XV    |                veszt valaki, kacagnak. Ez csak ürügy, hogy legyen
527 XV    |         majorátustól elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino fut nagybátyja
528 XV    |         Abellino mint garde des dames! Ez felséges szép. Ez tárgy
529 XV    |               dames! Ez felséges szép. Ez tárgy egy vaudeville-re!~
530 XV    |                nem vettem észre.~– Ah, ez flibusterie3! – kiált elbízott
531 XV    |         Tiszteljétek házam szentélyét!~Ez intervenció magukhoz téríti
532 XVI   |              leütik.~– Ah, uraim, hisz ez így csak tréfa! – dühönge
533 XVI   |             hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj, hanem gyermektréfa.
534 XVII  |              akkori társalgásokban; és ez erélyesség sokkal több célt
535 XVII  |          horvátok tanuljanak magyarul.~Ez üdvös szándékot tehát eltéve
536 XVII  |       könnyebben fog engemet tűrhetni.~Ez féltréfa akart lenni János
537 XVII  |                szeretetreméltóságában.~Ez egy agarászegylet létrehozatala.~
538 XVII  |              eszme, oly indítvány vala ez, mely varázshatalommal egyesíte
539 XVII  |            rovására ígérkezik mulatni.~Ez volt az első ilynemű ünnepély,
540 XVIII |          családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított
541 XVIII |              Fanny különösen vonzódott ez öregemberhez. Némely embert
542 XVIII |                kérdeznivalóim lesznek.~Ez parancs volt. Varga úrnak
543 XVIII |                uraknál így: méltóságos ez és ez őnagysága, erdélyi
544 XVIII |          uraknál így: méltóságos ez és ez őnagysága, erdélyi uraknál
545 XVIII |         tekintett a becsületes öregre.~Ez látta, hogy valami módon
546 XVIII |                kell ismerni a világot. Ez bölcs tanács.~Varga uram
547 XVIII |           szükségeire van gondjuk, míg ez úrhölgy őket lelkökben is
548 XVIII |               és megelégedést terjeszt ez úrhölgy maga körül, s áldást
549 XVIII |             megölelni, megcsókolni; ah ez nem az.~Hátul jön ő, nagynénje,
550 XVIII |                jószága mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé,
551 XVIII |                szeretetre méltó nejét, ez a rendes szokás (ezt te
552 XVIII |             Rudolf nélkül. Úgy hiszem, ez oly rendkívüli eset, aminőre
553 XVIII |          viszonza Marion kisasszony –, ez nagyon természetes, ez nem
554 XVIII |                 ez nagyon természetes, ez nem is lehet máskülönben.
555 XVIII |                Marion kisasszony, hogy ez elég vágás volt őellene,
556 XVIII |                válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza
557 XVIII |               könny, másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy társnéja ne
558 XVIII |                után milyen jóleshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó
559 XVIII |          szellemekkeli találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei
560 XVIII |               egész – egy egész hétig!~Ez annyit tett, mint Fannyt
561 XVIII |               ily jóízűn nem nevetett.~Ez a Szentirmayné egy valóságos
562 XVIII |                 Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve, egészen
563 XVIII |      teleolvasta a füleimet; valójában ez a Kárpáthy-család roppant
564 XVIII |        egyszerre megszerették egymást; ez arra mutat, hogy természeteik
565 XVIII |               eleven zajától. Oly hang ez, melyet rég nem hallottak
566 XIX   |        elkezdjék a világot rágalmazni.~Ez igazán különös tréfa.~Ámde
567 XIX   |          nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni
568 XIX   |       sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog,
569 XIX   |                már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek,
570 XIX   |             van egy mindjárt legfelül; ez, ha közönséges ember volna,
571 XIX   |              más emberrel; hanem éppen ez a tisztelet a legjobb fegyver
572 XIX   |              őt országos erényeiért. – Ez mindig sakkban tartja őt;
573 XIX   |             rád nézve jó.~– Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva
574 XIX   |                mulatságos helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége,
575 XIX   |               mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen kétségbeejt, mert
576 XIX   |               irnokai közt sem szível. Ez egy kissé feszesen fogja
577 XIX   |                ásítson.~– Felelet volt ez arra, amit mondtam? – kérdé
578 XIX   |                őt nem fogja soha látni ez életben többé? Vagy tán
579 XIX   |                   Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép, nemes
580 XIX   |          Ráismert ő valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja volt,
581 XIX   |            Talán inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett
582 XIX   |              itt jön gróf Kereszthyné. Ez jeles asszonyság. Magas,
583 XIX   |            előre is nagyon megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen
584 XIX   |            asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás, enélkül
585 XIX   |       neveletlennek fog mondani, hanem ez a legszelídebb rágalom,
586 XIX   |       amilyennek láttad. Mindig olyan. Ez természet nála, és nem szokás.~–
587 XX    |               mosolygó üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy egyik
588 XX    |       tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban nem rossz gondolat
589 XX    |          Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly férfiak tanácskozmányainak;
590 XX    |           alássan a helyreigazítást. – Ez állati személyek meghonosulva
591 XX    |           mindazon élő elemeket, kiket ez országban kisdedekben, tudósokban,
592 XX    |            Saját szomorú tapasztalásom ez; midőn halálos beteg voltam,
593 XX    |             hatással volt az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~János
594 XX    |               szegény polgárleányt, ki ez órában érezé legjobban,
595 XX    |       bosszúsan elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb ok volt
596 XX    |      népszerűségét az egész országban.~Ez egy jó naiv tréfa volt,
597 XX    |               irgalmas felfüggesztését ez ellenségeskedésnek; ámde
598 XX    |            találkozunk, Rudolf. 1000.”~Ez az ezer azt jelenti, hogy „
599 XXI   |              egyszerre talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik
600 XXI   |                s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja
601 XXI   |                 mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha
602 XXI   |        ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel, úgy mint
603 XXI   |       ragyogott azon gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~
604 XXI   |                beleviszi a ménes közé, ez alkalommal emberfullasztó
605 XXI   |       féltékeny, nagyságos kisasszony. Ez az egyik kerék hiányzik
606 XXI   |       ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy
607 XXI   |            tartja magát Fanny a lovon; ez szabadságot ad neki megjegyezhetni,
608 XXI   |              volt. Vénnek kell lennie. Ez dolgot fog adni a legjobb
609 XXI   |               vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte és az agarak
610 XXI   |           észre, hogy a róka elmaradt.~Ez most egyszerre jobbra fordul.~–
611 XXI   |             menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~Ekkor egyszerre
612 XXI   |                az ordas, a szóló agár, ez majd megmutatja, hogy mit
613 XXI   |             Kettőnek, háromnak meg bír ez felelni. Régi róka! Ismerik
614 XXI   |          félrevont figyelem miatt mind ez ideig észre nem vették.
615 XXI   |                ideig észre nem vették. Ez ő!~Flóra arca e percben
616 XXI   |                halavány, mint a halál.~Ez ő!~Ráismernek mind a ketten.
617 XXI   |              Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek szerető férj,
618 XXI   |          hölgyet elragadta a paripa!~– Ez Kárpáthyné! – szól ijedten
619 XXI   |                meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a
620 XXI   |                e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb,
621 XXII  |                kínszenvedés~Kárpáthyné ez eset után igen nagy beteg
622 XXII  |            jöjj mellém!”~Mit jelentene ez?~„Ha te nem volnál boldog,
623 XXII  |       Kárpáthyné meghimlőzött.~Ha csak ez volna a szegény nő baja,
624 XXII  |            meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült merénylet tőle, midőn
625 XXII  |                itt. Beszélgessünk.~Óh, ez nagyobb öröm volt, mint
626 XXII  |         maradjon, hogy vele beszéljen! Ez angyali jóság!~– Lássa,
627 XXII  |            magával az öröm miatt.~– De ez nagyobb és nehezebb kívánat
628 XXII  |              és sohasem hagyna el.~Ah, ez több volt, mint amennyit
629 XXII  |                el.~– Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~
630 XXII  |               neki az orvosságot.~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz,
631 XXII  |                 örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint
632 XXII  |             örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni
633 XXII  |                is keveset foglalkozott ez idő alatt. A jó rokon rövid
634 XXIII |                s minthogy a társadalom ez idő szerint sokkal elevenebb,
635 XXIII |         társadalom különféle elemeit. (Ez a barbár mór kémiai műszó
636 XXIII |               tükörben nézi magát. Már ez inkább méltán, mert ő majomnak
637 XXIII |            üssön bele a mennykő!~– Ah, ez most a legdivatosabb neme
638 XXIII |             illúzióra ennyi is elég.~– Ez mind jó. Hanem a többek
639 XXIII |          árulója legyen? Minő föltétel ez rólam!~Abellino nyugodt
640 XXIII |                   Ah, kár volna érted, ez nem neked való mulatság.
641 XXIII |                Mi volna oly különös?~– Ez az öregúr egészen megváltozott.
642 XXIII |                erre férje képes volna, ez hazugság, ez csalás!~– Meglehet,
643 XXIII |              képes volna, ez hazugság, ez csalás!~– Meglehet, barátom,
644 XXIII |           igényeidtől megfosszon.~– De ez nem lehet, ez nem lehet.
645 XXIII |         megfosszon.~– De ez nem lehet, ez nem lehet. Ily gyalázatot
646 XXIV  |                találhasson, mely miatt ez ígéretétől meg legyen szabadulva.
647 XXIV  |               meg, ha feleletet kapna. Ez azok közé tartozik. Ez sokkal
648 XXIV  |                 Ez azok közé tartozik. Ez sokkal jobb lesz mind a
649 XXIV  |               a műkirakatokban. Nőknél ez egészen más. A nő születve
650 XXIV  |               semmi különös nincsen, s ez nagy jótétemény volt Kárpáthynéra
651 XXIV  |               volt Kárpáthynéra nézve.~Ez a hét nap észrevétlenül,
652 XXIV  |                 Alig ismert némelyikre ez ünnepélyes arcok közül,
653 XXIV  |                is, rá kellett ismernie ez arcról. Egy ókori hős mintája
654 XXIV  |              lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára
655 XXIV  |              nem ismerte fel egyszerre ez új férfiút, csak később
656 XXIV  |            nézve kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta
657 XXIV  |              kellemetlen hatást érzett ez ember láttára, mely idegeit
658 XXIV  |            magát, mintha sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie
659 XXIV  |           táncol, éppoly nagy nyereség ez nékem, ki szintén nem táncolok –
660 XXIV  |               aki hallá.~– És az?~– És ez, hogy nagysád a jövő telet
661 XXIV  |      kedélyesen felkacagott.~– Ma foi, ez naiv kérdés tőled, Rudolf.
662 XXIV  |             valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban vágta arcához,
663 XXIV  |            voltam a segédje.~– Ah, çà, ez igaz. Hanem, tudod, az akárhányszor
664 XXIV  |      szánalomból magához akarta emelni ez asszonyt, s nem gondolt
665 XXIV  |      rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért, amit mondott,
666 XXIV  |               komolyan beszélni.~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott
667 XXIV  |             mondj olyan rossz élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket
668 XXIV  |         mondani, de rajtakapták.~– Ah, ez nem megy, barátom, engem
669 XXIV  |                Flóra ölébe hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá a
670 XXIV  |            várt volna, csak ezt nem… – Ez valóban meglepő! Más férj
671 XXIV  |                Te nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon
672 XXIV  |    ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek csak becsületére
673 XXIV  |              nő múltjában sok van, ami ez ítéletet igazolja.~– De
674 XXIV  |                elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé, elégedetté
675 XXIV  |             hallanám beszélni.~– Pedig ez saját eszmém, te azt fogod
676 XXIV  |          csodálkozva tekinte nejére.~– Ez számkivetés?~– Az.~– Soká
677 XXV   |                hangzott ajkairól, mint ez órában, s ami többet ért
678 XXV   |               órában, s ami többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség
679 XXV   |      győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta azt
680 XXV   |            mint fordul kettőt a kulcs.~Ez már mégis több volt, mint
681 XXV   |           Egészen másutt járt az esze.~Ez másnap sajátszerű változatokkal
682 XXV   |               ismét bezáródott előtte.~Ez az elképzelhető legkegyetlenebb
683 XXV   |               elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért
684 XXV   |                óh, nagyon szeret téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~
685 XXV   |      gyanakodásra. – Hát ki jön más?~– Ez Flóra férje – szólt Fanny
686 XXV   |         rendesen aludni szokott, s már ez őnála oly múlhatlan szokás
687 XXV   |              egyik sem lehet csapodár. Ez a virágok boldogsága. Ezek
688 XXV   |               két Indiának, amelyért ő ez apró fekete gyöngyöket kicserélte
689 XXV   |          tréfás meséket mondja.~– Lám, ez a virágok boldogtalan szerelme.
690 XXV   |           értette.~A kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak martalékul
691 XXV   |                meg.~Az az őrjöngő vágy ez, amit érez valaki, midőn
692 XXV   |             lehelettel belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság
693 XXV   |           bizonyítá, miszerint szebbet ez ideig csak Schönbrunnban
694 XXV   |             hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék,
695 XXV   |            szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly
696 XXV   |              oly bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában,
697 XXVI  |               tulajdon hivatás kell, s ez kiválólag Kecskerey barátunké.
698 XXVI  |   hasonlatosság ama históriai képhez.)~Ez Abellino részére húzta a
699 XXVI  |   nagybátyádtól jövök, kedvesem.~– Ah, ez más – szólt Abellino szelídebben
700 XXVI  |             gondolva, hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért
701 XXVI  |               jó hír. Talán meg is hal ez asszony. – És mi baja?~–
702 XXVI  |                kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot derített
703 XXVI  |               Kecskerey nevetve.~– Ah, ez infámia! – kiálta fel magánkívül
704 XXVI  |             borzasztó elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók
705 XXVI  |            ügyelt.~– Ki lehet az, akit ez asszony szeret?~– Nézz körül,
706 XXVI  |              tudni!~– Hát – a férje.~– Ez ostoba gúny! – szólt Abellino
707 XXVI  |               gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, és
708 XXVI  |                gyalázatos pert indítok ez asszony ellen, amilyet még
709 XXVI  |               sem joga a világon.~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel téged
710 XXVI  |              Rudolf? Mit érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey elcsodálkozva.~–
711 XXVI  |      rágalmazzanak, akit én tisztelek.~Ez nagy szó. Már erre csakugyan
712 XXVII |                   Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem, azért
713 XXVII |                magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az orvos
714 XXVII |      lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~Azután Flórához
715 XXVIII|              az. És a jövevény, ki azt ez órában látogatja – Barna
716 XXVIII|       megérteni, hogy jön az e helyre, ez órában.~– Gróf Szentirmay
717 XXVIII|           Milyen boldog lett volna, ha ez ifjún kívül sohasem ismer
718 XXVIII|            miért nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~–
719 XXVIII|              Un igen jó hozzám. De még ez órában fordulok vissza.
720 XXVIII|          meghalt? Meghajtá ő is térdét ez emléken.~És olvasá azt a
721 XXVIII|              csábítón ragyogott előtte ez öt betű: „Fanny”.~Sokáig
722 XXIX  |               kaptam; úgy hiszem, most ez az utolsó lesz. Örömmel
723 XXIX  |          Eltévedtél tulajdon házadban, ez nőd hálószobája.~– Tudom.
724 XXIX  |           legyetek tanúim, hogy amiket ez órában mondok, ép ésszel,
725 XXIX  |             aki már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli
726 XXIX  |            valamint legelső gondolatom ez, midőn felébredek, és legutolsó,
727 XXIX  |               alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye –
728 XXIX  |          hallja. „Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban
729 XXIX  |                volt itt ezen a földön. Ez az én kívánságom.~Itt megállt,
730 XXIX  |             ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~– Óh, uram –
731 XXIX  |           lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~E szóknál jelent meg
732 XXIX  |            Isten előtt, ha az mondanám ez órában, hogy őt szeretem.
733 XXIX  |               s Isten kezéből vette ki ez ostort, hogy saját fejére
734 XXIX  |            kijárjon számára egy arany. Ez, úgy hiszem, elég arra,
735 XXIX  |       helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra
736 XXIX  |             János áhítattal imádkozott ez egyszerű szertartás után,
737 XXIX  |              érzés, mennyi indulat van ez egy szóban fiamhoz!~Mind,
738 XXX   |             Oly tiszteletre méltó volt ez arc a halál után, letisztulva
739 XXX   |            küldött, ámbár egy tekintet ez arcra meggyőzheté, hogy
740 XXXI  |                 hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja, hogy nagy bolond
741 XXXI  |            kegyelemdíjul hagyott neki. Ez mindenesetre legnagyobb
742 XXXI  |              könnyen jutott családhoz!~Ez olyan jó tréfa volt, hogy
743 XXXI  |                 Múlik, mint az árnyék, ez az élet” – mely igen szép
744 XXXI  |                jut eszükbe rágalmazni.~Ez is egyike az eredetiséghez
745 XXXI  |                téli sálját nyakáról.~– Ez nagy baj Abellinóra nézve.
746 XXXI  |            viszonza Mr Griffard.~– Eh. Ez akkor nagyon rossz helyzet
747 XXXI  |              összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség egy
748 XXXI  |               háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~Amely
749 XXXI  |            vendég ott lesz, s minthogy ez a néhány hét esztendőkig
750 XXXI  |       összecsókolá szemeit és száját.~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá
751 Vegszo|            értelmiséget és nemzeterőt. Ez az egyik tény. És a magyar
752 Vegszo|               tény. És a magyar nemzet ez időben oly szegény, oly
753 Vegszo|                alig más nép Európában. Ez a másik tény.~A következtetést –
754 Vegszo|                 hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság talán minden