Part

 1 III   |     társai is követének.~Az ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve,
 2 III   |     karjába, és beszélgessünk.~A kézműves szerényen látszott vonakodni,
 3 III   |             Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam ide
 4 III   |       établissement-hoz jutni?~A kézműves öntudatlan felsóhajtott.~–
 5 III   |      sírjához indultunk.~Az ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~–
 6 III   |          a sírra lehete látni, a kézműves búcsút vett a három magyar
 7 III   |            szólt István, ahogy a kézműves eltávozott. – Nem tudom,
 8 V     |        ki ezeket írtam, egyszerű kézműves vagyok s minden érdekem,
 9 XI    |      neve Boltay János. E gazdag kézműves régen, régen! mikor még
10 XI    |      volt, s nem illett bele egy kézműves. Boltay azután mást vett
11 XI    |         említjük először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb ideig
12 XII   |     pártfogásra. A durva tenyerű kézműves nagy képe sötétvörös lett
13 XII   |        méltóztatott észrevenni a kézműves arckifejezését, miután úgy
14 XII   |    miután úgy gondolom, hogy egy kézműves arcán nem is volna szabad
15 XII   |     bárminő verzió szerint is, a kézműves magaviselete diadalmasnak
16 XII   |       vevék észre, hogy a fiatal kézműves arcán legkisebb aggály,
17 XII   |  megnyugtató biztonsággal súgá a kézműves fülébe:~– Nem azokkal a
18 XIV   |        kiálta fel elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha
19 XIV   |          millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva, amit a főúr
20 XIV   |      lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „Másfél
21 XIV   |      forint!”~Kárpáthy megfogá a kézműves karját, hogy jobban ráfigyeljen.~–
22 XIV   |        hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével bólintott
23 XIV   |         e részben önt érdekli.~A kézműves agyában merő zavar volt,
24 XIV   |    maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~– Üljön vissza helyére,
25 XIV   |       lelkű ifjú, jómódú, munkás kézműves, és amellett deli, férfias
26 XV    |        megölik, sem térdel.~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget
27 XVII  |  látogatni engem Kárpátfalván.~A kézműves elvörösödött. A nábob nem
28 XXVIII|            Barna Sándor.~Az ifjú kézműves a visszaérkező Teréztől
29 XXVIII|  férgeihez, mint a legszegényebb kézműves felesége, és sírja talán
30 XXVIII|        szólt szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel
31 XXVIII|   látogathatja őt meg újra.~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát
32 XXVIII| Kárpáthyné Mayer Fanny.”~Az ifjú kézműves levevé fövegét, s áhítattal,