Part

 1 I    | megerednek az égnek csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy
 2 I    |          Itt megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit kérni akart.)~–
 3 II   |          e pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak
 4 VIII |       hanem az észt és szívet is, eszébe juttatja az embernek, hogy
 5 VIII |     hahotázni; ilyenkor az jutott eszébe, hogy néhány nap múlva ez
 6 X    | szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe egynehány nagy művésznő
 7 X    | valamelyik komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot írni: Eine
 8 X    |           ugyan már őket, de most eszébe jutott, hogy felkeresse
 9 XI   |         gondolatra. Matild jutott eszébe. Ámde az egészen más: énekelni
10 XI   |         engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál, sátán!”~
11 XI   |         hová ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni, a házbért
12 XII  | hintajában ült, akkor jutott neki eszébe, hogy miért nem ütötte ő
13 XII  |       csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre
14 XIII |       ágyából, mint akinek rögtön eszébe jut a jövő nap öröme vagy
15 XIII |           Miska. A kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzacskóját
16 XIII |         kezdtek, rögtön az jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család
17 XIII |           annyi nép között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha
18 XIV  |           megnyugodni.~Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul
19 XV   |         elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott, hogy valami német
20 XV   |          hogy egyiknek sem jutott eszébe őt felemelni. – Végre is
21 XV   |        Boltay mesternek ugyanazok eszébe jutottak, bizonyítja azt,
22 XX   |      eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy annyi millió és millió
23 XX   |       között neki jutott legelébb eszébe, miszerint két jelen nem
24 XXI  |   szenvedélyes örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott
25 XXIII|          rongyos párbajodról. Van eszébe valakinek. Úgy elfelejtettek,
26 XXIV |           egyik elfeledett volna, eszébe jutott a másiknak. Fanny
27 XXIV |    embernek önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak
28 XXIV |          berúgott nemes atyafinak eszébe jutott kirúgtatni a középre,
29 XXIV |     hogyne jutott volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet
30 XXIV |    csókolni, s csak azután jutott eszébe, hogy haragszik.~– Szabad
31 XXVI |         még most sem jutott volna eszébe az igazi gondolat, ha véletlenül
32 XXIX |         vőn fel, hogy önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek ama