Part

 1 I    |     száját, hogy ne káromkodjék annyit.~– A szénát boglyástul elvitte
 2 I    |   forintba, de a mulatság megér annyit.~Ezért fellármázta embereit,
 3 I    |          akiről már most tudunk annyit, hogy Jancsi úrnak hívják;
 4 II   |   mondom, „pénzéhez”, ez mindig annyit tesz, hogy kétannyihoz,
 5 II   |       dominium”, mely franciául annyit tesz, hogy „Birtokon belül
 6 II   |          nem természetem; hanem annyit mondhatok, hogy ha én azt
 7 VI   |   ezüsttálcára teendő. Jozefine annyit mondott neki súgva, hogy
 8 VI   |      titkos jelszó, mely bonmot annyit tesz, hogy „Egy pofont egy
 9 VII  |      szót is szólni hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy hívják önt,
10 VIII |        egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy soha sem
11 VIII | plafonra.~– Magam sem tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek,
12 X    |         élnek jól, mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész
13 X    |     múlt századból valók, hanem annyit fölteszek egy emberről,
14 X    |    által kigúnyolt szenteskedők annyit emlegetnek; nem akarok önnek
15 XIII |    egyéniséget Jancsi úr; hanem annyit mondhatni, hogy szörnyen
16 XV   |     inkább el vagyok keseredve, annyit eszem én különben is, mint
17 XV   | különben is, mint a madár, csak annyit tesz az én evésem az asztalnál,
18 XV   |       nábob, kinek bőrére ő már annyit kölcsönzött, akar-e hát
19 XV   |         legyen, minek fordul el annyit?~Osszátok azt a kártyát.~
20 XVII |    ablakokat; nem kellett többé annyit ügyelni a fiatal leányokra,
21 XVII |       saját nyelvén, s legalább annyit a főfőkereskedő is megtanult,
22 XVIII|      idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy azok mind előkelő,
23 XVIII|  kisasszony hord magával mindig annyit, amennyi elég egy igen népes
24 XVIII|     egész – egy egész hétig!~Ez annyit tett, mint Fannyt kényszeríteni,
25 XIX  |  megszólják a világot.~De elébb annyit kellett ezen a gondolaton
26 XX   |     szép mosolygó arcról, kiről annyit gondolkozott, s ki oly szelíden
27 XXI  |    percben már eltűnt onnan.~De annyit mégis láttak, hogy gyönyörű
28 XXII |       elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni a szerelmet,
29 XXIII|        gondom nekem mindezekre? Annyit sem gondolok rá, mint arra,
30 XXIV |       nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~– Én nem hiszem,
31 XXV  |        hivé, hogy már vétkezett annyit, amennyi elég arra, hogy
32 XXXI |      liberális Darvay Jenő csak annyit szeretett volna megtudni,