Part

 1 I    |              ez a beszéd.~– Jobb volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy
 2 I    |            refüzírozni nem lehet.~– Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter;
 3 VII  |       hatalomkarral nem küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk vele.
 4 VIII |      Nádudvarig és Tiszafüredig; abban bizony ellakhatik nemcsak a szilaj
 5 X    |           kihallgatása nélkül ítéltél? Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj
 6 X    |              ide a vénkisasszonyt.~– A bizony nem akar egyebet, mint Fannyt
 7 X    |              egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos hírű
 8 X    | leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony nem tagadnám meg a kívánatát,
 9 XII  |             akarja elvétetni Fannyt. Ő bizony nem törődik velök többet.~
10 XII  |                A szegény mesterlegényt bizony senki sem szándékozott agyonlőni,
11 XIII |              és savanyodott meg.~– No, bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed,
12 XIII |              tudva, mit feleljen.~– De bizony itt van a *-i szuplikáns;
13 XIV  |               Teréz is nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem
14 XV   |            uram, ezer köszönet, hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én
15 XV   |                 az nagyon valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt,
16 XV   |           végső szükség kényszeríté; ő bizony a kertek alatt elébb otthon
17 XV   |               kidobják az utcára. Héj, bizony jobban tenné minden anya,
18 XV   |          minden ember köszön neki; úgy bizony, így beszélnek most azok
19 XV   |           tőlem régóta el van véve. Az bizony meglehet, hogy férjhez ment.”
20 XV   |        Hatvanezer pengő nagy pénz, azt bizony bolondul senki sem dobja
21 XV   |              vajon ő volna az? Ej, ej, bizony húsz évvel megifjult. Oly
22 XV   |              gondolt ez a leány? Talán bizony csak ki akarja az anyját
23 XV   |         szerelemben. Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~Fennimor
24 XV   |         szerelemben! Szegény Abellino, bizony isten sajnállak. Ezer aranyommal
25 XVIII|           jóságának, ahogy gondolod) – bizony régi per már, még én akkor
26 XVIII|               Kárpáthy János irányában bizony nemigen ébred fel bárkiben
27 XX   |         hölgyeket bámulta volna; pedig bizony lett volna ott mit bámulni,
28 XXIII|         állótükörből nézi magát. Pedig bizony nincs mit gyönyörködni magán.
29 XXIII|                lehet belé szerelmes.~– Bizony az különös volna.~– Mi volna
30 XXVI |              kötött. Úgy kell neki.)~– Bizony, barátom – folytatá Kecskerey –,