Part
1 III | meglett korú férfinak tartaná, arcát nem látva.~A harmadik, ki
2 V | nyugodtan emelé föl e szóra arcát.~– Tegyék. Mit gondolok
3 V | mindkét kezével eltakarta arcát.~E percben az előszoba ajtaján
4 VII | magamban nevén nevezni, csak arcát láttam magam előtt, és nem
5 VII | fekete szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz emelve, helyes
6 VII | belerajzolja Chataquéla arcát, ami élénk képzelőtehetsége
7 VIII | mint hosszú leányhaj, csak arcát hagyva szabadon, ahol kétfelé
8 VIII | férfias előnyeit, piros arcát, karcsú termetét, villogó
9 XI | illetlen tekintet képes arcát pirulásra indítni? Lelke
10 XII | kétségbeesve rohant nagynénjéhez, arcát annak ölébe rejtve, lábaihoz
11 XIV | Boltay mester. Amint ön arcát megláttam, már készen voltam
12 XIV | Boltay megcsipkedé a leányka arcát, mely oly kemény volt, hogy
13 XIV | emlékéből a szomorú ifjú arcát és a bohó vénemberét, kik
14 XV | keresztül vélte látni ravasz arcát és ez arcon keresztül ravasz
15 XV | Fennimor mit erőszakolja az arcát, hogy komoly legyen, minek
16 XVI | tűzé ki magának ellenfele arcát megpiszkolhatni, orrát vagy
17 XVII | engedtetett, mely idő alatt arcát és kezét tisztességesen
18 XVIII | odaölelte őt magához, és arcát csókolta meg, és kényszeríté
19 XIX | versenyezhetne. Valahányszor arcát látom, a lelkét is látom
20 XX | takarva el lángra hevült arcát, s szeretetre méltó ingerültséggel
21 XX | bosszúsan elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb ok
22 XXII | mindennap a barátnő boldog arcát, s hallgassa édes örömeinek
23 XXII | dicsőített nevét, lássa magasztos arcát az ifjúnak, kit még imádnia
24 XXIV | számtalanszor összevissza csókolá arcát, ajkait és szemeit, amennyi
25 XXV | többé, megkeményíté szívét, arcát, s férje karján az érkező
26 XXV | Nyomorultan.~És kezeibe rejté arcát, és sírt.~Rudolf nagyon
27 XXVII | összekulcsolt kezekkel imádkozik, arcát a vánkosba rejtve. Flóra
28 XXVII | összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki minden csóknál felnyitja
29 XXVII | térdre hull az ágy mellett, s arcát a holt párnáiba temetve,
30 XXVIII| semmit, de félrefordítá arcát. Isten tudja, miért nem
|