Part
1 I | aminőt csak képzelni lehet.~E pillanatban lépett be az idegen úr a
2 I | Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen senki lélegzetet
3 II | parvenüt.~Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe, hogy
4 II | adok, és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs jobb állapotban,
5 IV | uraim!~Debry szerencséjére e pillanatban egyszerre más tárgy ragadta
6 VI | művésznő elé.~A következő pillanatban egy férfihang kiálta az
7 VI | asztaloslegény, s abban a pillanatban, amint az első pisszenés
8 VI | lépcsőre jutva, de azon pillanatban úgy üték fejébe eddig észre
9 VII | férfi ért fel a tetőre. E pillanatban az udvarra szállt le a delnő.
10 VII | kötéltáncosi bravúrért.~E pillanatban nagy robajjal omlott össze
11 VII | nem volt sehol; ők azon pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt
12 VII | Szép, halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó kifejezése
13 VII | Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk egyebet látni
14 VIII| érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban tarackdurranás jelenti,
15 VIII| mindjárt vége lesz!~Ebben a pillanatban, amint alig egy szökésnyire
16 XII | szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben rendkívüli tűz
17 XII | tartott.~Ami a következő pillanatban történt, azt nem tudja megmagyarázni
18 XIII| boldogabb embernek, mint e pillanatban.~Mivel fogja e nemes, bocsánatkész
19 XV | fölötti meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára szökött.
20 XV | arcára szökött. A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva.
21 XV | dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei János úréival találkoztak,
22 XVI | Fennimor abban a pillanatban egy sóhaj, egy rándulás,
23 XX | törvényes ura az agarat, ha azon pillanatban egy idegen ember urát meg
24 XXI | szükség megigazítani.~E pillanatban, senki sem tudja honnan
25 XXI | hozzá, mint a villám, s azon pillanatban csak azt látni, hogy a róka
26 XXI | átszökellt rajta mind a kettő.~E pillanatban egy lovagot láttak meg mind
27 XXI | óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál
28 XXI | felhagyni, ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten,
29 XXIV| volt!~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni. Rudolf félig
|