Part

 1 I    |                 lassankint nagy lihegve magához kezde térni, s szemeit törülve
 2 I    |                        s abból akkora falatokat kezde magába tömni, hogy nincs
 3 II   |                  kurzusok, ha pedig ő vásárolni kezde, szépen kigömbölyödtek az
 4 III  |                     előszeretetet.~István heves kezde lenni e szóra.~– Óh, ez
 5 VI   |                  hallgatá saját művét, tapsolni kezde, a körülállóktól kérdezve:~–
 6 VII  |                         a láng e részen lohadni kezde, de annál sűrűbben sziporkázott.~
 7 VII  |                 csodálatos! Amint ismét magához kezde térni, e hír által nem érzé
 8 IX   | ezernyolcszázhuszonötödik év, mely új korszakot kezde meg nemzetünk életében.~
 9 X    |                       nem volt ura. Csak azután kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte.
10 X    |                       Mayer úr is egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a
11 XII  |                         asztal előtt gratulálni kezde Abellinónak a szenvedő emberiség
12 XII  |                      csodálkozva és boszonkodva kezde a kérdezőre nézni.~– Nono,
13 XII  |                        füléből lassú cseppekkel kezde szivárogni a vér. Bár nem
14 XIII |                      volna.~„Édes öcsémuram!” – kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~„
15 XIII |                     csak vendégei gratulációira kezde ismét szokott eszmekörébe
16 XIII |                 lassankint félelmesen elkékülni kezde; rebegő ajkain látszott,
17 XIII |                         s futhasson el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~–
18 XIV  |                  dolgokat hallva naponta, dühös kezde lenni, mint kánikulában
19 XIV  |                 martalékául.~Boltay nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit
20 XIV  |             visszautasítná.~Már azon gondolatra kezde jőni, hogy eltitkolja azt
21 XV   |                   támadt csendben egy Úrimáját2 kezde elmondani magában, kezei
22 XVI  |                       karját, s emiatt hátrálni kezde. Abellino nyomban utána;
23 XVIII|                    valami olyanforma óhajtásnak kezde helyet adni szívében, mintha
24 XVIII|                        egészen őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós –
25 XIX  |                    szemeket, miktől boldogságot kezde tanulni. Olyankor szobaleányaikat
26 XXIII|                 látogatójegyeknek, s érdekelten kezde hallgatni.~Kecskerey pedig
27 XXIV |                       elkomorodott, gondolkozni kezde; de azután megint csak azt
28 XXVII|                         János rámeredt. Rosszul kezde lenni az orvos hideg tekintetétől,
29 XXXI |                kelmékhez, s eziránt tudakozódni kezde, nem sírtak ugyan, mert