Part
1 I | kocsmárost, és beszéljen vele per kend.~Akik ismerik a magyar nyelvet,
2 I | tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki valami
3 I | merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa valaki, csupán
4 I | az ablakán:~– Keljen fel kend szaporán, kocsmáros! Jöjjön
5 I | szaporán, kocsmáros! Jöjjön kend ki gyorsan, és szolgáljon
6 I | ki gyorsan, és szolgáljon kend ízibe!~Bús Pétert mintha
7 I | vonásaiból.~– Jöjjön közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra
8 I | felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat, és készítsen
9 I | szándéka.~– Hát mit tud kend adni vendégeinek? – folytatá
10 I | Gyárfás, ízibe! Mondjon kend verset erre a csárdára,
11 I | No, hát süttessen meg kend nekünk egy egeret.~– Csak
12 I | könnye csorog.”~– Ejnye, kend szemtelen tolvaj! – kiálta
13 VIII | Ejnye, majd alig látja kend kimondani a szedtevettét.
14 XIII | firkálva.~– Ész nélkül beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~–
15 XIII | öreg szolga.~– Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi
16 XIII | álló Palkó.~– Megint beszél kend?~– Én? Egy szót sem szóltam.~–
17 XIII | agárnak.~– No, mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi
18 XIII | oldalait tartotta nevettében.~– Kend is olyan számadást csinál,
19 XIII | felelet.~– Most lóduljon kend a fiskálisért! Mondja meg
20 XIII | Ejnye, Pál, be simplex ember kend!~– Hát mit tudom én, kit
21 XIII | Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy egy Kárpáthyról mindig
22 XIII | kalappal.~– No, válasszon kend a leányának férjet, szaporán.~
23 XIII | három! Ne sokat hányja-vesse kend.~Végre talált a paraszt
24 XIII | csárdánál felválthassák; menjen kend! Azazhogy ne kend menjen!
25 XIII | menjen kend! Azazhogy ne kend menjen! Küldjön magánál
26 XIII | erővel, menjen, szaladjon kend!~– Üm. Szaladjak? – dünnyögé
27 XIII | újra megdicséré:~– Látja kend, hogy mégis jó szíve van
28 XIII | szózattal ordítá Kutyfalvira:~– Kend cimborájával együtt egy
29 XXVIII| majd megálljunk, atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába,
|