Part
1 V | maradsz.~– Nem kellett volna engemet annyira szeretned – sóhajtja
2 V | lesz-e bátorsága valakinek – engemet megölni, lesz-e bátorsága
3 V | férjének –, e néhány szó engemet fölemel. E névtelen írás
4 X | legyen rá többé semmi gondja. Engemet jó szándokomban megsegít
5 X | előtte azon okokat, melyek engemet e föllépésre kényszerítettek. –
6 XI | hatalmat, ha te imádandasz engemet, mindezek tiéid ~legyenek.”
7 XI | ezt mind neked adom, ha engemet imádsz!” – hány lesz, ki
8 XI | őrajta.~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá tesz.~–
9 XI | Ezt mind neked adom, imádj engemet!” És neki nem jut eszébe
10 XII | botrány, ami őt éri, ér engemet is. Ha maga jelen volna,
11 XII | Ön egy veszett bolond, ön engemet lőtt meg ellenfele helyett.
12 XIII | móringolnak, sem bánom én. Engemet nem bántott a jámbor, a
13 XIV | sérteni, ahogy bántott ő engemet; és ez nem lesz egyéb, mint
14 XV | Istenem! Mire hagytál meg engemet! Szegény lelkem uram jókor
15 XV | azért se higgyétek, hogy engemet megcsúfoltatok” – mondám,
16 XV | leányom, óh, a leányom nem fog engemet szerethetni többé. Ő utálni
17 XVII | szót elrebegni:~– Szeressen engemet.~– Mindig szerettelek –
18 XVII | legalább könnyebben fog engemet tűrhetni.~Ez féltréfa akart
19 XVIII | Nagyságos asszonyom, engemet érdemeim felett megtisztel
20 XVIII | mert, ámbátor isten őrizzen engemet azon gondolattól, hogy ilyen
21 XVIII | amilyen boldoggá tett ön engemet!~– Ah, Fanny, én már önt
22 XX | kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza attól, hogy midőn
23 XX | országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől vissza?~Miután ilyen
24 XXII | Távozzál tőlem – hagyj engemet elveszni!”~Ki tudná, mit
25 XXIII | recsegé:~– Kinek tartasz te engemet, barátom? Kémed vagyok én
26 XXIV | Rudolf mellől.~– Te? Rudolf? Engemet? Gondold meg, mit mondtál!
27 XXIV | hogy elmondja neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz, haragszol
28 XXV | órája lesz. Azért kerüljön engemet, ha szán. Nem szerelmet,
29 Vegszo| állítom; annyi bizonyos, hogy engemet még senki sem támadott meg,
|