Part
1 III | sugár ifjú, simára borotvált arccal. Viselete egyszerű, arcán
2 IV | Rudolf komoly, figyelmes arccal hallgatta a márki meséjét,
3 IV | ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal lép be rajta Kárpáthy, kísérve
4 V | természet gazdag szívvel, bájos arccal, elragadó hanggal ajándékoza
5 V | csöngettek.~Jeanette kétségeskedő arccal jött vissza.~– Az igazgató
6 VII | én! – szólt változatlan arccal a gavallér.~– De hát az
7 VII | fogadni, uram! – szólt hideg arccal Rudolf, kezét nyújtva elé.~–
8 X | maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~– Nehány szóm
9 XI | csinos alakkal, kedvező arccal jelenik meg. Pedig hisz
10 XI | szemekkel, mélyen piros teli arccal, mely még a szemek körül
11 XI | asszonyom – monda szomorú arccal az ifjú lovag –, ezelőtt
12 XI | napon találkozott hasonló arccal, hasonló szemekkel, hasonló
13 XII | bramarbasi termet imposant arccal volt ellátva, és hangja
14 XIII | Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~– Nos? Találd ki.~– Béla
15 XIII | kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi
16 XV | Azzal nevetve, tündöklő arccal lépett a társaság közé,
17 XVII | paripán, a széltől kigyulladt arccal, sebesen, sebesen, és elgondolá,
18 XVIII | helyett komoly redőkbe szedett arccal (volt ott sok mindenféle
19 XIX | sóhajta Fanny, lángra gyúlt arccal. Most értette át a tréfát,
20 XIX | Egyenesen hideg, visszautasító arccal fogadd. Ezért hátad mögött
21 XX | A két hölgy örömsugárzó arccal tért vissza a társaság közé,
22 XXIII | Kecskerey úr neheztelő arccal felel:~– Édes barátom, nagyon
23 XXIII | Indiákról – szólt, protektori arccal öltve karját Abellinóéba,
24 XXIV | valahol e rá nézve kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr…~Vajon
25 XXIV | Ezzel a tiszta, őszinte arccal akarsz te hazudni? Ezekkel
26 XXV | legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb
27 XXVIII| szerelemben kétségbeesett arccal omlott kebelére, hogy ott
28 XXIX | Rudolf hideg, mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett;
29 XXXI | látta erre egész komoly arccal megjegyezni, miszerint ezt
|