Part

 1 I    |        Péter uram volt a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék
 2 I    |         téve önmagában a költő szép nevét. Egypár példány a régi jó
 3 V    |      fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki, mint
 4 V    |      méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette
 5 V    |    emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár bourgogne-i névvel?
 6 V    |       felbontani, de miután átadója nevét éppen nem akará megmondani,
 7 VII  |     kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem, ha tisztelettel
 8 X    |       odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik
 9 X    |       városi fiatalságnak, akinek a nevét, ahol csak kicsapongó fiak
10 XI   |            először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb ideig ott felejti
11 XI   |       hírének ártani, hogy még csak nevét se mondja meg?~Mi természetesebb,
12 XI   |       embert, aki ideálja, de kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy
13 XII  |             nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de szeretni fogja
14 XII  |          hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek volt
15 XII  | ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja, különösen volt egy-két,
16 XIII |         fejem, hogy valamennyinek a nevét a fejemben tartsam; majd
17 XIII |          meglátta, amint azon saját nevét olvasá, felugrott székéből,
18 XIV  |           előtte véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt,
19 XV   |            főrangú háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az egészet.~
20 XVIII|           beszéd közben valakinek a nevét úgy mondaná ki, hogy elöl-hátul
21 XVIII|      olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta az imént, mint
22 XXI  |          másik a Rajkó.~A két agár, nevét hallva említeni, víg szökdécseléssel
23 XXII |          mondani. Hallja dicsőített nevét, lássa magasztos arcát az
24 XXIV |          férfi egyaránt imád, kinek nevét még a gyermekek is emlegetik;
25 XXVII|           nejének fia van! Fiú! aki nevét örökölni, örökíteni fogja,
26 XXVII|         majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók áldani!~Csak addig
27 XXIX |             mívelt nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni az idegenek.
28 XXXI |       szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek,