Part
1 II | Abellino elbúcsúzott, a bankár, kezeit dörzsölve, kíséré egészen
2 IV | három előtte ülő térdein, kezeit hátradugta a frakkja zsebébe,
3 VII | derekán, egy idegennek engedné kezeit érinteni; az afgán erkölcs
4 VII | Gobelin-gyárból egy csoport némber jő, kezeit tördelve, a legnagyobb kétségbeesés
5 VII | érzé. – Erre felszökött, s kezeit védőleg tartá maga elé.~–
6 X | s számtalanszor csókolva kezeit nem talált elegendő szavakat,
7 X | egyszer óhajtaná megcsókolni kezeit, azután örömest meghalna.~
8 X | feltétel alatt, levegye róla kezeit örökre, és adja át neki
9 XIII | Óh, kérem alássan – szólt kezeit félredugva az érdemes jószágigazgató –,
10 XIII | kinézett az udvarra, hátratéve kezeit, és meg sem mozdult.~A fiskális
11 XIII | Mit? – szólt Pál hátratéve kezeit. – Tán éppen ki akar vele
12 XIII | felugrott székéből, kiterjeszté kezeit, arca valami irtózatos mosolyra
13 XIII | azzal felemelé az égre kezeit, s egyszerre homlokára csapva
14 XV | Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit, azután a térdeit, utoljára
15 XV | gondolá magában Mayerné, s kezeit dörzsölé örömében.~Most
16 XV | Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók karjaiból,
17 XVIII| vannak felékesítve, s miután kezeit nem tudja megmozdítani anélkül,
18 XVIII| megjárkál örömében alá és fel kezeit összevissza dörzsölve, hogy
19 XXII | részvéttel ültek ágya mellett, és kezeit kezeikbe tartják, és nem
20 XXV | ittas volt az örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül,
21 XXV | öntudatlanul összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá, hogy
22 XXVI | orrhangon Kecskerey, hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~–
23 XXVII| könnyezését.~Ekkor elvonja kezeit a beteg, és összetéve keblén,
24 XXIX | szavaknál a mellette ülő ifjúnak kezeit: míg Rudolf felszökött helyéről,
25 XXX | nábob lehunyt szemekkel, kezeit összetéve mellén, előtte
26 XXXI | ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit, lábait csókolva a méltóságos
|