Part

 1 II    |             igen sok nagyúr divatnak tartá mellfájásban szenvedni,
 2 IV    |            amint István gomblyukában tartá ujját, tréfásan mondá:~–
 3 VI    |      szövegét rendesen fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről
 4 VII   |        keresztül kötött fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga
 5 VII   |            derekát karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért
 6 VII   |         felszökött, s kezeit védőleg tartá maga elé.~– Mit tevél! –
 7 VII   |            az indu nő kötelességének tartá utána meghalni.~Megelőzte
 8 VII   |             oly szánalomra méltóknak tartá az eszméket, hogy szégyenlé
 9 VII   |          midőn készen volt, s messzi tartá azt magától, hogy lássa,
10 XI    |       szememből.~És kendőjét szemére tartá az érzékeny ifjú.~Vajon
11 XII   |   felvilágosult, becsületes embernek tartá: – Rudolf és – Miklós.~Mit
12 XIII  |            útját állta, s acélkézzel tartá fogva. Senki sem merte magát
13 XIII  |         kövével kifelé. Kiss kezében tartá az aranyserleget, melyet
14 XIV   |   reménytelenül szeret.~És mégis ezt tartá mentő gondolat gyanánt.~
15 XV    |         valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt, hogy minden
16 XV    |           csak Fannyt is karjai közt tartá. A leány szelíden simult
17 XVII  |           ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit”. Minden nyom
18 XVIII |             közel, majd ismét messze tartá szemeitől, mintha azzal
19 XVIII |      minthogy rangján alóli dolognak tartá a lába alá nézni, a tornácban
20 XIX   | pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá azt kiterjesztve, s onnan
21 XXI   |          keblén elöl három rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot.
22 XXV   |         örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha örökké
23 XXXI  |      Abellino.~Abellinóról senki sem tartá érdemesnek tovább beszélni.~
24 XXXI  |           természetesen örökre távol tartá a – drága nagymamát, aki
25 Vegszo|           amidőn a gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának.