Part

 1 XI    |     tudá, hogy most testvéreire gondolt.~– Miért sóhajtál? – kérdé
 2 XIII  |         szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre, mint hogy mentül
 3 XIV   |         olyan hosszú beszédeket gondolt ki, miket itt-amott fog
 4 XV    |    előtt? Tulajdonképpen nem is gondolt semmire, egész elmélázva
 5 XV    | fogadott szekéren.~Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony
 6 XV    |    Abellinóval; vagy hátha mást gondolt, s most már nem fog eljönni.
 7 XVI   |        azt kifárasztani; nem is gondolt már magával, szinte belefutott
 8 XVII  |      hanem csak mégis okosabbat gondolt később. Fogá a paszkvillt,
 9 XVII  |         nős volt.~Fanny remegve gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra
10 XVII  |       ott és mindenütt, bárhova gondolt, bármire vezeté figyelmét,
11 XVIII |        tartott, ismét csak mást gondolt, s jónak találá azt illedelmesen
12 XVIII |        reá. Varga uram olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta
13 XVIII |         egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett”.~–
14 XIX   |   minden férfiak között, s arra gondolt e percben.~– Tehát igazán
15 XXI   |      halt meg. Flóra pedig arra gondolt, ha most Rudolf csak egyszerre
16 XXIV  |       végig lelkét. Mindig arra gondolt:~– Ezt az asszonyt már hatvanezer
17 XXIV  | suttogni, bizalmasan lenni.~Mit gondolt ő Kárpáthynéval! Miatta
18 XXIV  |         oly szép, mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot fog
19 XXIV  |       emelni ez asszonyt, s nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel,
20 XXV   |        szép.~Rudolf háladatosan gondolt a német példabeszédre, mely
21 XXV   |    politikai okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~Délután esős
22 XXV   |      Szíve elszorult. Csak most gondolt reá, hogy minő játékba kezdett.~
23 XXVIII|         kedves, vidám gyermekre gondolt, ki egyszerű polgári viseletben
24 XXVIII|        emléket. Ott megállt, és gondolt a sokat szenvedett nőre,
25 XXVIII|     hordozott. És amidőn ezekre gondolt, szép szemei megteltek könnyel.~