Part

 1 II  |          Ez Kárpáthy Abellino.~A bankár lépcsőin, előszobáin seregei
 2 II  |      emberré tette Watts urat.~A bankár előtt kis kínai porcelánasztalon
 3 II  | szenvedni, hogy vele élhessen.~A bankár szobája egy pillanatra sem
 4 II  |          a gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen vásárolta;
 5 II  |        paripák arcképei, kiket a bankár személy szerint ismer, kik
 6 II  |          komornyikja van.~Maga a bankár egy hetven év körüli, igen
 7 II  |          Legjobb újság – szólt a bankár –, miszerint önt ismét Párizsban
 8 II  |    jövedelmez.~– Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással, s egy
 9 II  |      benne ül.~– Értem – szólt a bankár furcsa mosolygással –, tehát
10 II  |      csendesen – csillapítá őt a bankár. – Mindenki azt hiszi, amit
11 II  |        tudnom az igazat; mert én bankár vagyok. Hanem én hallgatni
12 II  |    türelmetlenül szakítá félbe a bankár beszédét.~– Eh, uram, de
13 II  |             Vagy úgy? – kiáltá a bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé
14 II  |       börtönébe záratja magát?~A bankár mosolyogva tevé kezét a
15 II  |          ki pártfogó védelmét.~A bankár helyet foglalt mellette
16 II  |         hidegen voná ki karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak
17 II  |          Ön mégiscsak uzsorás.~A bankár mosolyogva tette zsebre
18 II  |     érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~– Ön tréfál?~– Legkevésbé
19 II  |       iránt semmi kegyelettel.~A bankár mosolygott. Jobban tudta
20 II  |         olyan – szólt derülten a bankár –, mint ahogy beszélik egy
21 II  |       Hogyan? – kérdé figyelve a bankár, ki előre látta, hogy ha
22 II  | szabadulni.~– Ah, uram – szólt a bankár felugorva –, ez, reménylem,
23 II  |          Abellino elbúcsúzott, a bankár, kezeit dörzsölve, kíséré
24 II  |         alatt egészen egy idegen bankár kezére jusson.~
25 XXXI|      monsieur Griffard, a gazdag bankár, ugyanazon sima, mosolygó