Part
1 V | gyűlöletes szerepek, és utoljára a sziszegés.~Catalani nem
2 VI | ön monsieur Fennimort?” Utoljára kifogyva a többiből, még
3 VI | megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny játékszer
4 VIII | hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült, hogy nem
5 VIII | hogy mindezeket elvégezve, utoljára Kárpáthy János úr kastélyába
6 VIII | amíg csak egy ember marad utoljára az asztalnál, aki rendesen
7 X | papa mind összetöré rajtok, utoljára került az asszony. Már annak
8 XII | Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott a legényekre:~–
9 XIII | magához Kárpátfalvára, úgyhogy utoljára példabeszéddé vált az úri
10 XIII | híre, sem hamva. Kérdem utoljára egy ázott kukoricacsősztől,
11 XIII | ezelőtt fél esztendővel. Utoljára pedig tudósítsa Kutyfalvi
12 XIII | mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték az imádságoskönyvét
13 XIII | birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt
14 XIV | legelteté királynői termetén. Utoljára Boltay mester maga is kacagott,
15 XV | kezeit, azután a térdeit, utoljára a csizmáit csókolva össze,
16 XVII | hazament nejével. Megemlegették utoljára a pozsonyi boltosok. Megemlegették
17 XVII | áldozatul kellett esnie.~Utoljára kerülni kezdték a fráterek
18 XVIII| könnyei csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés miatt egészen
19 XX | nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János úr mindent a maga
20 XX | keresztül, mert Szépkiesdy gróf utoljára beszédébe vágott.~– Hagyja
21 XX | megrontják nyelvünket, hogy utoljára magunk magunkat sem értjük,
22 XXII | nem idegen boldogságot.~És utoljára, ha akarna is, mit érhetne
23 XXIV | igazságtalan egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra,
24 XXIX | hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára látom azt, mert holnap be
|