Part

 1 III  |     megszólítja őket.~– Ah, uraim, önök magyarul beszélnek, én is
 2 III  |    Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé tolakodom, de mióta
 3 III  |       atelierjében, ha azon járnak önök, ne restelljék megtekinteni
 4 III  |       rejthette el meglepetését.~– Önök is a jegenyefák szigetére
 5 III  |            igen örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla; az
 6 IV   |           szólt Debry. – Hallották önök legközelebb a Théâtre de
 7 IV   |           beszédembe! Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű
 8 IV   |        pudlikutya képében. Ismerik önök, uraim, azt a legújabb,
 9 VII  |            fordulva. – Nem hallják önök ezt a sírást? Hát nincs
10 VII  |        pedig mindkettő megtörtént, önök bizonyosan látni fogják,
11 XII  |          én vagyok a kihívó, hanem önök.~Erre nem lehetett mit felelni.~
12 XII  | földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök szívesek saját becses körükből
13 XII  |     azokkal a pisztolyokkal fognak önök lőni, hanem a mieinkkel,
14 XIV  |           tudom szeretni azt, akit önök szeretnek? De hálatlanabb
15 XIV  |         bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek, s akit annyi
16 XIV  |          senkit, atyám! – Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket
17 XV   |   becsületére válni. Most legyenek önök mind a hárman szívesek néhány
18 XV   |       jelenléte által. – Mesdames, önök kegyesek voltak nem feledkezni
19 XVI  |    rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani hívtak bennünket
20 XVI  |         jobb lesz, hogy hívassanak önök egy borbélyt, s amelyikünk
21 XVIII|          Nagyon örülök rajta, hogy önök oly egyszerre megszerették
22 XX   |         hiszem, uraim, nem szükség önök előtt említenem, s hiszem
23 XXVI |           Rudolf volt az.~– Uraim! Önök nem veszik észre, hogy helytelen
24 XXIX |            hazánkat. Ha meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak