Part

 1 I     |     változtattak, néha ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával
 2 I     |        neveztetni? Viselni olyan nevet, melyet harminckét ős hagyott
 3 II    |     gazdája felől, hallott olyan nevet, mely ismeretlen volt előtte.~
 4 II    |  Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem viseli.~– Azt tudom.
 5 II    |        nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt biztosíthatom
 6 V     |         Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz
 7 VII   |         beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~„Chataquéla.”~
 8 VII   |   eszményi tárgynak nem.~Pedig e nevet a legszebb hölgyek egyike
 9 VII   |       Talán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~Rudolf hallgatott,
10 XII   |          Úgy; de hogy lehetett e nevet kitudni? Fanny maga sem
11 XII   |          közé, minden eszköz egy nevet látszott ismételni fülébe.
12 XII   |          nagy zaj lett, a kitett nevet minden magasabb körben jól
13 XII   |        hangzott el ajkairól. Két nevet olvasott egymás alá írva,
14 XII   |         egymás alá írva, két oly nevet, melyek a legnagyob tiszteletben
15 XIV   |          nem egészen jó hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy
16 XV    |        megsúgta neki a kérdezett nevet:~– Kárpáthy Abellino.~–
17 XVIII |  gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott. Mindkettő nagyobb
18 XVIII |          Fanny olvasá a mutatott nevet.~– „Szentirmay Eszéki Flóra.”~
19 XVIII |       másikat szól, és akkor meg nevet.~Fannynak eközben nagy gyönyörűsége
20 XVIII | lépcsőkön.~János úr arca ragyog, nevet, vidám; elgondolja magában,
21 XIX   |       amourette. – Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon érdekes név.
22 XXI   |        érdemeiken felül nagyokat nevet rajtok.~– János úr, János
23 XXVIII|         emléken.~És olvasá azt a nevet… Mint a kísértethívás, oly
24 Vegszo|         helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e regénybe,