1-500 | 501-624
Part
1 I | így tart, akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális
2 I | tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből embert
3 I | nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors által arra
4 I | benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét.~Estére kezd
5 I | valami élő állatnak létezni, ki iránt való tiszteletében
6 I | főbelövethetéstől, nézzük meg, ki van ottan.~A kocsi ernyője
7 I | egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak
8 I | örömét; végre azt gondolta ki, hogy elmegy a Törikszakad
9 I | ez a „kend” szó nem fejez ki valami hízelgő megszólítást,
10 I | kocsmáros! Jöjjön kend ki gyorsan, és szolgáljon kend
11 I | támaszkodva. Most tűnt még csak ki, mily rosszul illik arcához
12 I | jóféle egrit és ménesit, ki nagy sokára lassankint nagy
13 I | szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott
14 I | A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy
15 I | bohóc meg az urát tegezte, ki egyre-másra szórta a silány
16 I | pedig kétszer-háromszor is ki van hasogatva, a frakk rézgombjai
17 I | csizmáknál buggyot vet, s elöl ki levén hasítva, ott kell
18 I | szokássá vált az „r” betűt ki nem mondani, s ez egész
19 I | hazánkfiával megtörtént, ki 1790-től 1820-ig minden
20 I | ország ez! Hej! világot! Ki van idehaza?~E csodára kilépett
21 I | s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik
22 I | szobában.~– Qu’est-ce que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~–
23 I | dolog. Egy gentlemannek, ki külföldön lakik, sok szüksége
24 I | Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul, hanem ott tart
25 I | Üm, be nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor tán háborút
26 I | plaisanterie? Minek azt mondani: „Ki nem fizetem”? Une bagatelle:
27 I | egyszerre három széken.~A hajdúk ki akarták alóla ráncigálni
28 I | ami benne van, az enyim, s ki van fizetve az ára; ő azt
29 II | Mr Griffard azt tanulta ki, hogy sokkal hasznosabb
30 II | utcáin; egynémely emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas
31 II | cselédjeik is megidéztettek ki nem fizetett havi béreikért,
32 II | Pompeji omladékai közül ástak ki, és a tarka, fényes, aranyos,
33 II | hogy e gonosz bitorló, ki önnek örökségével visszaél,
34 II | mint önnek nagybátyja maga, ki elég indiszkrét; miután
35 II | volna szegény emberekért; ki ölné meg a kárpitosát, a
36 II | utcai pástétomsütő terjeszti ki pártfogó védelmét.~A bankár
37 II | büszkeség, s hidegen voná ki karját a bankár kezéből. –
38 II | cito dat.” „Kétszer ád, ki rögtön ád”. Miért ne kívánhatná
39 II | meghalhat, mint rokona, ki után örökölni akar; leeshetik
40 II | mint Don Juan de Castro, ki a toledói szaracénoktól
41 II | lehet?~– Senki más nincs, ki Kárpáthy János holta után
42 II | kérdé figyelve a bankár, ki előre látta, hogy ha Kárpáthyt
43 II | lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor megpróbálom
44 III | tudni foguk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból
45 III | arcát nem látva.~A harmadik, ki középen, kettőjük között
46 III | vonva középen levő társukat, ki gyakran kénytelen megállni,
47 III | olvastam. Így ünnepnapokon ki szoktam ide járni, s az
48 III | vidéken – szólt Miklós, ki legszabadelvűbb volt a baráti
49 III | gyalogutakkal ismerős legény nyomán, ki meg-megállt, nem akarva
50 III | Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában helyet foglal,
51 III | évben az Aurorában léptek ki a közönség elé, Bajzának,
52 III | akarnunk kell.~– Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni?
53 III | Te misszionárius vagy, ki meg akarod téríteni eretnek
54 III | Miklós biztatta társait, ki az egész vita alatt azzal
55 III | melyre ez embléma volt írva: „Ki állíthatja ezt fel újra?”
56 IV | tiszteletére; innen indult ki a színházakat lesújtó és
57 IV | mellőzendi-e madame Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami
58 IV | már javában foly; Rudolf, ki ismerős a társasággal, röviden
59 IV | szerencsétlenné; tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel,
60 IV | adok száz aranyat annak, ki kitalálja.~– Add magadnak
61 IV | száz aranyat, és találd ki – szólt rá lord Burlington,
62 IV | Burlington, egy furcsa angol fiú, ki háttal ülve a társaságnak,
63 IV | nyúlánk, tejképű ifjúé, ki kényes lustasággal veté
64 IV | Iván –; tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim ajtaját
65 IV | tábornokkal kellett találkoznia, ki iránt a kedves hölgy, úgy
66 IV | tréfás feddőzéssel Rudolf, ki szintén a hallgatók közé
67 IV | mint Scott a regényeit: ki meddig élt, és hogyan halt
68 IV | magyarországi alispán fia, ki hazulról apanázst húz, s
69 IV | tejárus csak úgy nézett ki a kas alól; eltörött egy
70 IV | kérdezé István, közbeszólva –, ki néhány év előtt oly kitűnően
71 IV | a másik kezéből ragadta ki az elhírhedt négylábú művészt;
72 IV | kell vele menni. No már ki ne látná itt megint a világos
73 IV | volna meg a szerepet. – Ki tud itt segíteni?~Itt körülnézett
74 IV | mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim, mint akinek azt
75 IV | ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb gyémántokat;
76 IV | ellenetek? – kérdé Miklós, ki ezt nagyon természetesnek
77 IV | meglehet.~*~Most lássuk, ki volt ez a Mainvielle-né,
78 IV | volt ez a Mainvielle-né, ki oly erős mozgalomra adott
79 V | múlt században származott ki Hollandba, három fiával
80 V | ismerkedék meg Kurakin herceggel, ki követképp volt a hollandi
81 V | tetőpontját. Ritka művész az, ki Olaszhonba viszi másutt
82 V | lett; beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog
83 V | hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni. Kereken szemébe
84 V | jámbor tengerészkapitány, ki tudja, melyik világrész
85 V | között van. – Lárifári! Ki hinné ezt? Azért nem akar
86 V | igazit mondá meg:~– Hogy önt ki fogják pisszegni…~Jozefine
87 V | kérlelé heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét látszott
88 V | Elolvashatja ön.~– Névtelen levél? Ki írhatja azt?~– Nem lehet
89 V | ön kuszált soraimért; én, ki ezeket írtam, egyszerű kézműves
90 V | Nemours hercegnő kivánatára, ki Mainvielle-nét „Semiramide”-
91 V | játék alól Mainvielle-nét, ki úgyis félni fog e napon
92 VI | alispánfi azt a szerepet találta ki maga számára, hogy minden
93 VI | átellenben pedig a másik, ki ásítani fog a legcsendesebb
94 VI | tekintetét. Ez ugyan kevés annak, ki a művészetet imádja, de
95 VI | művészetet imádja, de annak, ki a művésznőt, elég.~Catalaninak
96 VI | kiálta büszkén a szépasszony, ki nem tudta elfelejteni, miszerint
97 VI | Catalani, hanem signora Brussi, ki a prológot fogja elmondani!
98 VI | helyet adva Zelmirának, ki dühösen jött a színpadra,
99 VI | librettóírójával együtt, ki prológokat készít az operák
100 VI | darabot, hogy maga Rossini, ki a színfalak közül hallgatá
101 VI | szép mű ez, nem tudják, ki szerzette?~A közönség is
102 VI | Abellino dühösen rohant erre ki a páholyból, fel a második
103 VI | irtózatos lőn. Oly művésznőnek, ki a közönség kegyence, minden
104 VI | színház első művésznőjét, ki annyi éven keresztül a közönség
105 VI | az Catalani páholya volt, ki igen jól látszott mulatni
106 VI | percben Barry hercegnő, ki Nemours hercegnő mellett
107 VI | Ti tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok
108 VI | irányzá látcsövét.~– Bon Dieu! Ki az ördög az?~Rudolf hidegvérrel
109 VI | vele. Az ember úgy nézett ki, mint akinek az orra vére
110 VI | közülük, mindjárt megtudnám, ki lappang a hátuk mögött.
111 VI | fátum érte az ásítót is, ki hihetőleg máskor otthon
112 VI | sárga kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki kalap, ki
113 VI | nem állták ki az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny veszteséggel
114 VI | ki az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny veszteséggel
115 VI | tudtak; tizenkétszer hívták ki egymásután Jozefine-t, ki
116 VI | ki egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében,
117 VII | től 8-ig lord Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt
118 VII | herceget emelte föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris,
119 VII | csak azután tudatva vele, ki által szolgáltatta magát,
120 VII | világhírben mademoiselle Grignon, ki fiatal rat (patkány; így
121 VII | létére egy fiatal dandyt, ki őt valahogy rászedte, a
122 VII | enfants (kisgyermekevő), ki tán öt vagy hat embert gyilkolt
123 VII | felváltá Kárpáthy Abellino, ki azt ötvenezer frankért agyonlőtte.~
124 VII | bajt okoz a franciának, ki kénytelen minden elképzelhető
125 VII | beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~„Chataquéla.”~
126 VII | élőnek egy tekintete mellett? Ki tudna beszélni e szemek
127 VII | helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné őt minden percben
128 VII | De jaj volna azon nőnek, ki addig, míg más férj öve
129 VII | egy angol colonel volt, ki őt magával hozta Londonba;
130 VII | szerelem-istenasszonyának, ki ábrázoltatik tizenkétezer
131 VII | fővárosaiban híres ember, ki őt rendes törvényes feleségül
132 VII | kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat, kikacagja.~
133 VII | mindennap elmondják a klubban, ki mennyire haladt már – és
134 VII | Egy délután tűz ütött ki a Mouffetard utcában.~Még
135 VII | legborzasztóbban hangzott ki a notre-dame-i harang iszonyú
136 VII | tudósításokat hozva a delnő számára, ki pompás kasmír öltözetében
137 VII | öltözött ifjút pillanta meg, de ki egészen össze volt locsolva
138 VII | mind odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~–
139 VII | szólt hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszólítá a delnőt – ,
140 VII | lerántva sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly merész, hogy ez
141 VII | elhagyja, ott vész? Hein?~– Ki fogja magát önre bízni?~–
142 VII | kötél az ifjú kezében van, ki őt csendesen bocsátja alá;
143 VII | alant az irtózat hangja tör ki, mindjárt ott fogja zúzni!
144 VII | vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban, kétségbeesésében
145 VII | ekkor, minden ablakon jött ki a láng.~Lejutva a földre,
146 VII | úgy szerette volna tudni, ki volt azon ifjú, kire ő életét
147 VII | oly könnyelműen rábízta, s ki azt oly erős lélekkel őrzé
148 VII | nem bírták kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen hős,
149 VII | ezer aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni,
150 VII | Egy csókot azon férfiúnak, ki velem jő!”, és rögtön akadt
151 VII | neheztelő lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon
152 VII | szeme láttára szolgáltatá ki a kitűzött csókot.~Általános
153 VII | megjavíthatlan alispánfi, ki azt hivé, hogy ezúttal Iván
154 VII | hercegnek valami újat mondhat, ki mint afféle muszka, ezt
155 VII | kötelességét, nevessenek ki; ha pedig mindkettő megtörtént,
156 VII | fogja-e tenni Rudolfért, ki egy melankolikus, spleenes,
157 VII | mely nyomtalanul eltűnt. Ki lehetett az? Mi oka van
158 VII | azt kellene megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e
159 VII | Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e jegynek tulajdonosa. Ígérte-e,
160 VII | reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét várja.~A szőnyegek
161 VII | bölcsőjében alvó csecsemőt hozott ki, azt övével keblére köté,
162 VII | rogyott az ifjú lábaihoz, ki karcsú derekát karjaival
163 VII | keresték a tért, mely számukra ki volt mérve, s büntetésül
164 VII | Eszékiné azért tüntetett ki legjobban minden ismerős
165 VII | harmincéves koráig, ekkor nyílik ki csak saját szívének világa,
166 VII | erre e mondatot szalasztá ki ajkán:~– Egy új istennek
167 VII | hogy ilyet mondhatott, ő, ki különben a kegyeleteket
168 VII | csillagkeresztes hölgy”.~– És ki volt ama híres férfi és
169 VII | elhagyta minden érzékeit.~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult
170 VII | egy más éghajlat leánya, ki a költőt nagyon szerette,
171 VII | tapasztalt keblében, mint ki egy nyomasztó álomból ébred
172 VII | közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével tapsolni
173 VII | nélkül fordult Eszékinéhez, ki már kezdé vendégét szórakozottnak
174 VII | hanyatt taszítá Debryt, ki midőn ráismert, utána eredt,
175 VII | lehet; úgy érzé magát, mint ki gazdag örökséget nyert;
176 VII | magát vádolni, gyávának, ki örül, hogy egy halálos fogadástól
177 VII | valami fensőbb hatalom él, ki nemcsak az elemekben mutatja
178 VIII | eltakarva kebleiket, néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak
179 VIII | egy-egy tarka kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél
180 VIII | disznótorból, lakodalomból hánytad ki a vendégeket?~– Nem tudom,
181 VIII | hogy egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy
182 VIII | egyszer-másszor jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi
183 VIII | változtatott hangon Márton, ki egészen beleszokott már
184 VIII | Nagyobb pompa kell ide. Ki látta azt: a vágni való
185 VIII | megindult szép rendben ki a mező felé. Elöl lovagolt
186 VIII | hátha ő lesz a nyertes! Ki tudja, hátha tavaly óta
187 VIII | repülő kendővel.~Így érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban
188 VIII | facövekekkel; egy tapasztalt ember, ki a francia háborúban is járt,
189 VIII | ezúttal azt a tréfát gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt
190 VIII | holdnyi birtok gazdája, ki át szokott néha rándulni
191 VIII | ménes birtokosa az Alföldön, ki ha más szekerén nem ülhet,
192 VIII | és verekedő az országban, ki valahányszor iszik, mindig
193 VIII | közeledni egy lovas legényt, ki nagyokat kondítva karikásával,
194 VIII | pünkösdi királyságért.~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase
195 VIII | majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~Ezalatt
196 VIII | Most már egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős a
197 VIII | vesztette el a koronát?~De hát ki lesz akkor? A koronát senki
198 VIII | eltompult hangon Márton, ki reszketett a dühtől –, váljék
199 VIII | bőgését hallatá.~Márton ki akarta csalni a síkra az
200 VIII | megfordítá paripáját, s futott ki az ingoványból, maga után
201 VIII | hegyes pattanással csípve ki egy folt bőrt; a bika csak
202 VIII | maga alá szorítva lovagját, ki lábával a kengyelbe keveredve,
203 VIII | idegen lovag kezében volt, ki most törtetett elő a sás
204 VIII | egyenlő érdekűvé nőhetni ki, ezúttal a mellékes tárgyakról
205 VIII | asztalra, hanem amint a hajdú, ki minden ember háta mögött
206 VIII | mögött áll, teletöltötte, ki kell inni menten és a szomszédnak
207 VIII | alusznak csendesen horkolva, s ki utol marad, sorba csókolja
208 VIII | s Kutyfalvi Bandi mind ki akarta őket is hányatni
209 VIII | hogy mindenki takarodjék ki a szobából, csak ők maradjanak
210 VIII | dámák, ha megtudják, hogy ki voltál.~A legény egy kicsinyt
211 VIII | Mihály nádudvari földesurat, ki mint „eredeti fickó”, csikósnak
212 VIII | nyakkal egy egész pohár bort ki tudott inni, anélkül, hogy
213 VIII | hogy ő egyes-egyedül teszi ki magát e gigász dühének,
214 VIII | magát e gigász dühének, ki fel volt bőszülve a rosszul
215 VIII | főurat hozzon barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony
216 VIII | monturban bemutatni mint hajdút, ki a bakra szokott felugrani,
217 VIII | ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál görbe hátúvá
218 VIII | egyik vagy másik delnőről, ki némi kitüntetésben részesíté
219 VIII | fékezhetlen kacajban tört ki, hogy akciót kapott miatta;
220 VIII | aztán! – kiálta Jancsi, ki kezdett dühbe jőni. – Hát
221 VIII | összecsókolá a ravasz kalandort, ki túljárt mindenki eszén,
222 VIII | vele, addig ő játszotta ki az egész világot, komolyan
223 IX | pályára üldözött.~Alig tűnt ki egy-két kiváló szellem ez
224 IX | legkomolyabb része bámulja, ki oly magasan, oly tisztán
225 IX | amit a poéták kantilénái ki nem vihettek – távollevő
226 IX | leendett, így megfordítva esett ki a viszony, s Béla oly dühös
227 IX | egyre kérdezgetik amazt: – „Ki az, aki most a székéről
228 IX | most a székéről felkelt? Ki az, aki ott tollát a kalamárisba
229 IX | Hol ül ez, hol ül amaz? Ki a liberális, s ki nem az?”;
230 IX | amaz? Ki a liberális, s ki nem az?”; s több efféle.
231 IX | kérdezősködék egy harmadik, ki most érkezett ide.~Abellino
232 IX | küldött levelekben a leánynak, ki mindazokat nagynénje kezébe
233 IX | reggelig, mikor a kertész ki fogja nyitni az ajtót. Képzelhetni,
234 IX | óráig, csak ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből.
235 IX | Képzelhetitek, hogy nézett ki. Valahány ismerősével találkozott
236 IX | fúlni akaró fiút szabadított ki.~– Ezért volt hát oly kedve
237 IX | juthatni?~– Azt nem beszélem ki előre, elég azt tudnotok,
238 IX | szép polgárlyány alakja, ki csak néhány percig időzött
239 X | udvarolt valami földesúr, ki vele a tavalyi redoute-okban
240 X | nevetségeinek céltáblája; ki egész nap nem tesz egyebet,
241 X | járva kérelemmel, siralommal ki nem vitte, hogy testvérét
242 X | összejön, eldicsekszenek vele, ki mennyire haladt vállalatában,
243 X | uram, midőn bürójából vagy ki tudja honnan megtért, zajos
244 X | melytől nem kérdezik, hogy ki vetette oda – ha egy napon
245 X | legegyszerűbb aequatio útján ki tudja számítani, vajon lehet-e
246 X | leánya kap, százakat adni ki feltűnő fényűzésre.~– Ah,
247 X | felemeltetett – szólt Mayer, ki nagyon szerette volna, hogy
248 X | csak ön maga az az ostoba, ki nem látja a fejére tett
249 X | mit Gesang. Egy családapa, ki vasárnaponkint jól felborozva
250 X | kivégzések nemével irtja ki a világból.~A jámbor ember
251 X | leány!~Arra a gondolatra ki tudott volna jönni, hogy
252 X | mély fájdalmát fejezve ki afelett, hogy ártatlan,
253 X | negyedik és egy ötödik – és ki tudná, hányadik? És ezek
254 X | egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~Mayer papa
255 X | is egy tréfás fiú lesz – ki őket meg akarja lepni.~Egy
256 X | kellett volna hozzá, hogy ki ne találja, miszerint azok
257 X | lelúgozzák, lapáton vetik ki az utálatos, fertelmes méregkeverőnét.~
258 X | ajánlotta, és ment. Alig talált ki az ajtón, melyen bejött,
259 X | szerelemkalmárnak nevezik, ki önleányai szerelmével űz
260 X | testvér a másik kezéből kapta ki a legkisebb leányt, ölelték,
261 X | ő csak dühét elégítette ki, mint egy kalitkájából kiszabadult
262 XI | engemet imádsz!” – hány lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „
263 XI | aki a gondolatok mögé lát, ki mindenütt figyel, ki semmit
264 XI | lát, ki mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán
265 XI | figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában is vigyáz;
266 XI | tisztátalan, ő sajnálta testvérét, ki hintóban ült, és brabanti
267 XI | magyar asztalosmesteré volt, ki több házzal is bírt Pozsonyban,
268 XI | legényt, első legényét, ki igen derék, jeles fiú volt,
269 XI | érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van felőlök megírva
270 XI | tartóztathatá magát, hogy ki ne mondja, mennyire érdekes
271 XI | eljárjon a regens chorihoz, ki őt nagy szenvedéllyel tanította,
272 XI | lehetett.~A Mayer leányokat ki nem ismerte volna már ekkor,
273 XI | ismerte, hogy kerülhette volna ki figyelmét, miszerint azoknak
274 XI | a szemétből tisztogatták ki, kinek gyöngéd szívét tán
275 XI | ifjonc számára tartogatják, ki még csak istenről és gyermeteg
276 XI | vigasztalhatlan volt, midőn Krammné ki találta előtte fecsegni
277 XI | csábító, a derék vadász, ki maga esett bele a verembe,
278 XI | fordulnia, hogy meglássa, ki osztja ily mértékben lelki
279 XI | úriembert látott maga előtt, ki kalapján gyászt viselt,
280 XI | kedvesem, menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt,
281 XI | fiatal, szegény hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen
282 XI | asszonyságot, miszerint az egyszer ki találta előtte mondani,
283 XI | nem asszony, hanem férfi, ki örökké titokban akar maradni.~
284 XI | jobban ingerlé képzelődését. Ki lehet azon férfi, aki őt
285 XI | férfiúnak képzelte azt, ki soha nem mosolyog, csak
286 XI | Ez az ő titkos nemtője, ki nem akarja, hogy őt ismerje.
287 XI | fejéből semmi sem verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~
288 XI | a távolból azon férfit, ki sorsáról oly titokteljesen
289 XI | Egyike a haza atyjainak, ki éjjel-nappal azon gondolkozik,
290 XI | el lehet vegyülni, hogy ki sem veendi őket észre, s
291 XII | XII. Saldirt (Ki van fizetve)~Hová tűnt el
292 XII | jóltevőjét sejteni, többé ki nem törülhető szívéből;
293 XII | valahol egy polgárlyánról, ki foglalót vett fel erényei
294 XII | Krammnéra szüksége, sietett ki a csarnokból.~Sándor utána.
295 XII | állt a bejárás alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? –
296 XII | bejárás alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé
297 XII | hintóban ülő éppen akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve
298 XII | ölébe.~Mindez nem kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta!
299 XII | uram, az első legényem, ki Párizsban lakott.~– Azt
300 XII | egy másik polgárleányt, ki éppoly erényes, oly szép
301 XII | régen keresek, egy lyánkát, ki szép, erényes és énekel,
302 XII | tartozik feledékenységének.~De ki is várhatta volna ettől
303 XII | keresve, hogy kit hívjon ki párbajra, de senkit sem
304 XII | a furcsa.~Hátha nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni
305 XII | hogy rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét
306 XII | kézművessel párbajt víni, ki még tán nem is nemesember,
307 XII | kis bujdosó lesz a „Hébé”, ki a poharakba bort s a szívekbe
308 XII | honneurt illető ügyekben, s ki Hugo Victorral együtt fáradozott
309 XII | tisztelt meg – felelt Sándor, ki oly hidegvérrel bírt, hogy
310 XII | állottak mindenki előtt, ki magát jó hazafinak s felvilágosult,
311 XII | volna; de távol volt ő, ki tudja, hol, ki tudja, merre,
312 XII | távol volt ő, ki tudja, hol, ki tudja, merre, s az imádó
313 XII | csődület van afelett, hogy ki lehessen jelen – mint ők
314 XII | ezzel a fickóval játszani, ki vakmerészkedik egy nemesember
315 XII | lépésről közönséges, új, ki nem próbált pisztollyal
316 XII | vannak önnek műszerei? Tárja ki, tartsa készen. Érvágóra,
317 XII | hogy „saldirt”! Becsülettel ki van fizetve.~A tanúk jót
318 XIII | az ott maradt férfinépből ki félholtan, ki egész részegen,
319 XIII | férfinépből ki félholtan, ki egész részegen, jól megverve,
320 XIII | eljutott Abellinóhoz is, ki már ekkor kezdett magához
321 XIII | elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult. Utódai, kiket
322 XIII | angolkertbe.~Kárpáthy Dalia, ki Mária Terézia fényes korszakában
323 XIII | lassankint visszaszökdöstek, ki honnan idejött. Ő maga is
324 XIII | következett a mi nábobunk, ki holta napjáig Jancsi maradt.~
325 XIII | felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik rá a családi
326 XIII | sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban,
327 XIII | odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált a keresett
328 XIII | behordták volna, nem csírádzik ki, és megvan.~– Jól van, Péter
329 XIII | vállalkozó szellem volt, ki példánygazdászatot állíta
330 XIII | kifacsart lé, mert nem találta ki, hogy miáltal lesz kristállyá.~
331 XIII | fel, elég azt tudni, hogy ki vannak fizetve. Van-e valakinek
332 XIII | játssza, vagy mint Matyi agár, ki a levegőbe hajigálja a nyulat,
333 XIII | fiskálist.~Nem tudatik, hol fogá ki a vízből ezt a jeles egyéniséget
334 XIII | eleje is csillog valamitől, ki tudná, hogy mitől. Kétséges
335 XIII | ámbátor ebrúdon dobattam ki ezelőtt fél esztendővel.
336 XIII | mindnyájunk nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki
337 XIII | volna az öt ujja. Menjen ki, mosdjék meg, azután jöjjön
338 XIII | ablakredőnyök közül nézett ki az udvarra; még csak akkor
339 XIII | találkoznak? Hogy békülnek ki? Mit fognak egymásnak mondani?~
340 XIII | úr virgonc erővel ugrott ki ágyából, mint akinek rögtön
341 XIII | órakor talpon van.~– Hát még ki van itt?~– Itt van Horhi
342 XIII | hátratéve kezeit. – Tán éppen ki akar vele békülni a nagyságos
343 XIII | Jancsi úr. – Mondd csak, ki van még itt! ,~– A csőcselékbül
344 XIII | dudai esperes, az, akit én ki nem állhatok.~– No, ugyan
345 XIII | elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~– Hát miért
346 XIII | Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~– Mert valahányszor
347 XIII | kisasszonyokat játssza. Már ki is csinálták, hogy estére
348 XIII | hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek, ki magyarnak;
349 XIII | ott lesz ám, ki töröknek, ki magyarnak; a régiségtárbul
350 XIII | gyászhírrel érkező Palkó.~– Ki ne ereszd a szádon többet! –
351 XIII | számítva) tógátus diák volt, ki amióta a kollégiumba zárták,
352 XIII | a tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával
353 XIII | sóhajta fel magában –, és ki lesz pótolva, amit a többi
354 XIII | templomtól a kastélyig hajtattak, ki kocsin, ki lovon; Kalotai
355 XIII | kastélyig hajtattak, ki kocsin, ki lovon; Kalotai Frici nyolc
356 XIII | sütőkemencét. A harasztosi birkás, ki egy pusztát bírt olcsó haszonbérben
357 XIII | megajándékozá a legényt, ki egy szó vétség nélkül elmondá
358 XIII | félrehajtá őt botjával.~– Ki innen, kecske, a bárányok
359 XIII | akit legkevésbé vártál!~– Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől
360 XIII | ragyogó arccal.~– Nos? Találd ki.~– Béla öcsém! – szólt egyszerre
361 XIII | zajjá, alig vala ember, ki még nyelvét bírta, valami
362 XIII | találgatták, és senki sem találta ki.~Egyszerre széttágult mind
363 XIII | érkezék az esperes úr – ki azért maradt legutoljára
364 XIII | biz az öregúr, ámbátor még ki nem adá lelkét, de az utolsó
365 XIII | is, mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges
366 XIII | Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?~Az
367 XIII | már se hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva
368 XIII | bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt, ki káromkodott.
369 XIII | vakarta, ki ríva fakadt, ki káromkodott. Az ember hevenyében
370 XIV | ugyanakkor kényelmesen sétál ki s be az ajtón, mely aranyai
371 XIV | ezerféle furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak;
372 XIV | tapasztalt, furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből,
373 XIV | furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből, kinek
374 XIV | parasztbüszke kézművesnek, ki elég szemtelen volt golyót
375 XIV | nekem mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn
376 XIV | jó hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János…
377 XIV | Hogyne érteném. Tagadja ki!~– Semmit sem ért ön. A
378 XIV | lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el hamarább; ki ellen
379 XIV | hogy ki nyeri el hamarább; ki ellen finom összeesküvések
380 XIV | tegnap a Dunából vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat
381 XIV | fiatalembert is szemelt ki számára, kinek karján az
382 XIV | tanácsadóira hallgat, s ki fog akkor egy leányt megőrizhetni
383 XIV | ezt a bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog,
384 XIV | polgárleányt ősi nagy nevével; ki ne tartaná azt szerencséjének?
385 XIV | azután kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja lehetett?~
386 XIV | elment, két könnycsepp esett ki szeméből. Ő is sejté, ő
387 XIV | Neked kérőd van – mondá ki egyenesen, nehogy a kerülgetéssel
388 XIV | kényelmet, magas állást ígér.~– Ki az?~– Neve nem éppen kellemetes
389 XIV | hosszú beszédeket gondolt ki, miket itt-amott fog tartani,
390 XIV | ábránd, mely valónak látszik. Ki bírna ezek közt kiigazodni?
391 XIV | nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi, s szédítő
392 XIV | találkozhatni azon emberrel ott, ki őt meggyalázni, társai nevetségévé
393 XIV | nevetségévé tenni akarta; ki reá fogadást tett, s azt
394 XV | szóhoz ne juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~– Én
395 XV | mennyiségű könnyeket. Boltay, ki nem volt szokva ilyen tragédiákhoz,
396 XV | kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes
397 XV | vettem fel, s úgy szaladtam ki az utcára. Magam sem tudtam,
398 XV | után. – Éppen most kérte ki Mr Griffard-tól az utolsó
399 XV | cselédségből az eszélyes bankárnak, ki rögtön sietett azt levél
400 XV | sikerre.~Ő maga csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné (
401 XV | neveznek, nehogy a tűkkel ki találja szúrni testvérje
402 XV | szobában lakni; erőnek erejével ki akart menni. Elébb a padláson
403 XV | magáét elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni,
404 XV | Kárpáthy leendő nászurát (ki nálánál, mellesleg mondva,
405 XV | helyett ezalatt Boltayt küldve ki házőrzőnek.~Fanny ez ideig
406 XV | közel egy éber lélek pihen, ki Isten után legfigyelmesebb
407 XV | utolsó patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő,
408 XV | látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja. Mit rejtené
409 XV | vigadnak. Mi lesz belőlük, ki veszi el őket? Mai világban
410 XV | szívesen látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva
411 XV | Árt is az neki. Egyébiránt ki tudja, nem jobban történt-e
412 XV | s Istent emlegetni, mint ki az álmot érzi már jönni,
413 XV | magában ilyenformán egészíteni ki a mondatot:~„Hanem ha megmondja,
414 XV | bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat
415 XV | már korábban felkelt, és ki is ment, míg ő aludt; hirtelen
416 XV | szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján
417 XV | aggódjék, hadd panaszkodja ki magát szegény öregasszony.
418 XV | olykor anyjára tekintve, ki nem szűnt meg őt magasztalni,
419 XV | esztendő alatt vége van. Ki ad teneked azért valamit,
420 XV | kell Kárpáthy Jánosnak. Ki megy érte? Elmegy Boltay
421 XV | pödrötte a bajuszát, mint ki rettentő fenyegető dolgokra
422 XV | kocsis pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak
423 XV | hetivásáros kocsin érkezett ki Boltay falusi lakába valami
424 XV | ismernünk?~Egy derék gentleman, ki a finom társaságokban nem
425 XV | énekesnőnek tart a világ, s ki szereti magát bámultatni;
426 XV | elég együgyűek nem találni ki azon okot, mely őket a szerencsére
427 XV | egy-egy szatirikus szellem, ki szeret mások balgaságain
428 XV | Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey úr
429 XV | neki; az úton így főzte ki magában a további tervet:
430 XV | leány? Talán bizony csak ki akarja az anyját játszani,
431 XV | egymást a házigazdának, ki mindezt természethű prozopopeával
432 XV | Abellino nyakáról lerázza, ki több fiatal dandy társaságában
433 XV | találkozott egyik inassal, ki régóta keresi. Mayerné asszonyság
434 XV | nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~Azután ismét
435 XV | kacagás volt reá.~A dandy, ki nagybátyja lakodalmát üli!~
436 XV | még a társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg volt
437 XV | János úréival találkoztak, ki éppen őhozzá ért ekkor,
438 XV | Griffard-ral is megismertetendő, ki rendkívüli örömét fejezé
439 XV | rendkívüli örömét fejezé ki afölött, hogy őt ilyen jó
440 XV | az estély hőse János úr, ki szép nejét kívánta a finom
441 XVI | kezébe, mellyel azok hirtelen ki ne végezhessék egymást.~
442 XVI | mészároslegény.~Ezt Konrád mondta, ki jobban félt, hogy valamelyik
443 XVI | Mindkettő fő törekvésül tűzé ki magának ellenfele arcát
444 XVI | kardot meg egy pisztolyt; ki a sötétben jobb helyre talál,
445 XVI | azzal a karddal, verjétek ki a kezéből!~Egyszerre mind
446 XVI | elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy
447 XVI | követjük, ha visszajön, úgyis ki fogja majd adni jegyzeteit.~
448 XVII | volt már a város, bátran ki lehetett jönni az utcára,
449 XVII | előtt hintajából kilépni – s ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb
450 XVII | országgyűlésre, s keresni fogják, ki beszél magyarul, és annál
451 XVII | torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondani:~– Barna Sándor.~
452 XVII | kicsit ő is hadd panaszkodja ki magát, legalább könnyebben
453 XVII | furfangos Horhi Miskát, ki mindenféle bohót csinál
454 XVII | a szilaj kedvű jó fiút, ki mindennap négy mérföldet
455 XVII | copfos jószágigazgatót, ki őt a gazdálkodás mindenféle
456 XVII | szomszéd Szentirmay grófhoz, ki valami nagyon különös ember
457 XVII | parasztleányok hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába.
458 XVII | ismerős eredeti fickóktul, ki versben, ki prózában.~Varga
459 XVII | eredeti fickóktul, ki versben, ki prózában.~Varga uramnak
460 XVII | által mázoltatott papírra, ki eltávozván régi urától,
461 XVII | terhére fognak lenni, talált ki számukra valamit, aminek
462 XVII | szorítva, nem menekülhetett, ki kellett magát váltania,
463 XVII | dévaj kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az ajkán,
464 XVII | gombostű, harisnya”, egyet ki talál a száján ereszteni,
465 XVII | János úr elnöklete alatt, ki az eszmének legelső megindítója
466 XVII | legerősebb rugója? Az agár! Ki a tatár fog szaladni az
467 XVII | költészet nem cserélték ki a korszellemet.~Azt se gondold
468 XVII | ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe szoríta
469 XVII | látva mindenkitől… vajon ki fog az ő egészségeért áldomást
470 XVII | is lovon fog ülni… vajon ki leend az ő lovagja?~Estve
471 XVII | Estve a legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb, legmerészebb
472 XVII | melyet maga hímzett… vajon ki nyeri azt el?~Harmadnap
473 XVII | gondolnak semmi rosszat… Ki fog őreá mosolyogni?~Most
474 XVIII | csodára állított szép nő, ki iránt kétszeres oka van
475 XVIII | tudom.~A szép Csendey Rezső, ki nem restelli, hogy a világ
476 XVIII | Egy halavány fiatalember, ki abban a gyanúban áll, hogy
477 XVIII | kopogtatott minden ajtót, s ki nem nyitott egyet is, amíg
478 XVIII | s ehelyett azt találta ki, hogy mindazokat, kikkel
479 XVIII | bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén Kecskereynél
480 XVIII | barátomnak, barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet?
481 XVIII | Kárpáthyné, hogy hívjon ki párbajra ötöt-hatot azok
482 XVIII | legalázatosabb, emberségtudó szolga, ki olyan szertelen nagy tisztelettel
483 XVIII | valakinek a nevét úgy mondaná ki, hogy elöl-hátul meg ne
484 XVIII | határtalan, kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod iránt.
485 XVIII | iránt – hogy is fejezzem ki magamat? – akik iránt nem
486 XVIII | ragaszkodás. Ellenkezőleg, ki fogom keresni azon személyeket
487 XVIII | de a háládatos nyelveket ki kötheti le, hogy róla ne
488 XVIII | pártolóra, védőre találnak, ki azt is fel tudja keresni,
489 XVIII | alig ismerhetni hazafit, ki annyi jót tett volna kevés
490 XVIII | szinte megrettent Fanny, ki egy kedves, szeretetre méltó
491 XVIII | személy szerint mindenkinek. Ki venne ilyesmit észre?~–
492 XVIII | És az anyát nem pótolja ki senki.~Azokból a sötétben
493 XVIII | vágott közbe János úr, ki maga is észrevette nejének
494 XVIII | karját nyújtá az amazonnak, ki még egyszer megmutatva az
495 XVIII | szegény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva egyedül,
496 XVIII | beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla, oly hallgatag
497 XVIII | gondolatnál: „Van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és
498 XVIII | most főispánnak neveztetett ki **megyébe, két hónap múlva
499 XVIII | mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~– Ah, mille
500 XVIII | Csak egy hétig?~– Ha ugyan ki nem vertek innen – viszonza
1-500 | 501-624 |