Part
1 I | elfogyott, amim pedig lesz, az messze van, amim pedig volna, az
2 I | tetszik. Úröcsém jön nagy messze földről engem örökölni,
3 II | mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható. Így vagyok én
4 III | hogy bormérő házak nagyon messze vannak ide, de van itt egy
5 VI | csábító; maga az ének is messze esett attól, ami szerepében
6 VII | özvegy édesanya küldött messze világba távozott fia után,
7 VIII | egy harmadikat. Nem kell messze mennünk, itt a nádas közepén
8 VIII | egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva, orrával túrta
9 IX | minden ember. Nagy eszmék, messze terjedő reformok merülnek
10 X | idő alatt ön meglehetősen messze eltávozott tőlem, s oly
11 XV | reggel felébredünk, oly messze, messze látszanak az álom
12 XV | felébredünk, oly messze, messze látszanak az álom varázsködén
13 XV | belekaptak az útba, s perc múlva messze porzott a hintó az országúton.~…
14 XVIII | társulati ünnepély már nem messze volt.~János úr összehívott
15 XVIII | majd közel, majd ismét messze tartá szemeitől, mintha
16 XVIII | Igaz, hogy nem is látni messze földön oly egymáshoz illő
17 XVIII | hirtelen.~– Ah, gondoltam, hogy messze kell lennie; ezt nagyon
18 XX | markával, s eltartja magától messze, sűrű fekete szemöldeit
19 XXI | rókát, de még mind nagyon messze voltak, s az űzés tétova
20 XXI | jutni. Az agarak mind-mind messze maradnak el mögötte.~Most
21 XXII | gondolkozott. – Akárhová! Csak messze, messze innen! El a szomszédságból,
22 XXII | Akárhová! Csak messze, messze innen! El a szomszédságból,
23 XXIV | házába, kit jobb volna oly messze kerülnie, hogy még egy csillagzaton
24 XXVIII| egyszínű tájkép felett. Máskor messze fénylettek ablakai estenden,
|