Part

 1 I    |  szekeret; négy jó mokány ló van eléje fogva, miknek serénye csaknem
 2 I    |     hintót.~Öt telivér ménló van eléje fogva, csak úgy hányja-veti
 3 I    |    hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették, azzal a kétes kifejezésű
 4 II   |     nélkül olvasott, s az ajtóig eléje menvén, a kitelhető legnyájasabban
 5 VII  |          kacagva, s megragadá az eléje nyújtott kezet.~– Nemesi
 6 VIII |  Egyenként elhagyja azokat, akik eléje vágtattak, s valahányat
 7 XII  |        bankjegy közől leszámlált eléje hat darabot, mellé még négy
 8 XIII |       egyenesen odament volna az eléje nyújtott kezet megfogni,
 9 XIII |          ősz hajú jobbágy járula eléje, egy nagy kövér tulkot vezetve
10 XIV  |    szobájába, leültette, és maga eléje állt, hogy mármost beszéljen.~–
11 XIV  |          ölében.~Fanny messziről eléje futott Boltay mester szekerének,
12 XV   |       szánó, megbocsátó kart tár eléje, csak azért, hogy annak
13 XV   |         Fanny szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább,
14 XVIII|        jöjjön, hanem felkelt, és eléje ment, megfogá kezét, s dacára
15 XVIII|         lajstromot, melyet Fanny eléje tolt, majd közel, majd ismét
16 XIX  |     magadat hajtanod, vagy éppen eléje mégy, Louis megharagszik,
17 XIX  |      valami komolyság lepte meg. Eléje tűnt ideáljának képe újra.
18 XX   | megérkeztére őszinte örömmel fut eléje Fanny, s mielőtt azt meggátolhatná,
19 XXIII|  határozott vígsággal kiált fel, eléje nyújtva hosszú, száraz kezét.~–
20 XXIV |         Rudolf udvariasan járult eléje, s délceg meghajtással hívta
21 XXV  | megkülönböztetni.~– Jer, menjünk eléje – szólt nejéhez, amint a
22 XXV  |         eleven, kedves nő futott eléje, s édes csókjaival letörlé
23 XXIX |         őt, felkelt helyéből, és eléje sietett, s megrázta forrón
24 XXXI |     férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol – a hölgy szelíd