Part
1 I | mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott, kapta
2 I | lábait egymásra hajítva.~E szóra még jobban elbámult mindenki.
3 II | Kárpáthy érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~– Ön tréfál?~–
4 III | István heves kezde lenni e szóra.~– Óh, ez több, mint előszeretet,
5 IV | sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg, egy magas,
6 IV | szerteszéjjel szedték e szóra Abellinót.~– A másik pedig
7 IV | közt nagy mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta, hogy valamit
8 V | Jozefine nyugodtan emelé föl e szóra arcát.~– Tegyék. Mit gondolok
9 VII | nevetett utána mind.~Erre a szóra fölkelt Rudolf a helyéből,
10 VII | nyújtott kezet.~– Nemesi szóra! – monda Rudolf.~– Nemesi
11 VII | Rudolfhoz.~– Ugyan, kérlek, egy szóra. Eszékiék vannak itt, most
12 VIII| szokott néha rándulni egy szóra a szomszédba (Nagykunságba)
13 VIII| Megölöm az egész kompániát!~E szóra ki-ki menekült az ajtók
14 X | azután örömest meghalna.~E szóra az egész család, mint egy
15 X | végképpen elérzékenyülve.~Erre a szóra az egész család a nyakába
16 XI | jó erkölcsre.~Már erre a szóra Krammné is beszédes lett.~–
17 XIII| képet meresztett erre a szóra, s letette kezéből a bársonykefét,
18 XIII| szépen kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez a figyelem,
19 XV | indignációval Fennimor. E megbántó szóra Abellino egyszerre talpra
20 XXIV| kibontásával fáradott.~– Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé Rudolf,
21 XXIV| szobalyányomat.~Rudolf e szóra felállt, meghajtotta magát,
22 XXV | vagy az asszony a háznál.~E szóra hirtelen eszére tért a hölgy,
23 XXVI| belsejében felforrott e szóra.~– Hisz különben mi okom
|