Part

 1 X    |         hogy ránézett volna.~– A leányom vette születésem napjára.
 2 X    |        dicsekedni.~– Mit! Melyik leányom? – kiálta fel Mayer.~Hirtelen
 3 X    |       zokogva felelt:~– Meghal a leányom.~– Persze! – monda a férj,
 4 X    |          Szegény Fáni!~– Szegény leányom!~– Szegény öcsénk!~A gyermeket
 5 XIII |          te fogadra szántam. No, leányom, válassz izibe ennyi derék
 6 XIV  |   nyugalommal szólt:~– Kelj fel, leányom. A szívet erőtetni nem lehet,
 7 XIV  |    elhagyjam.~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai kötelességem,
 8 XV   |         úr kitilt a házból, ha a leányom nem akar látni, az utcán
 9 XV   |   mennyből leszállt angyal. De a leányom, óh, a leányom nem fog engemet
10 XV   |      angyal. De a leányom, óh, a leányom nem fog engemet szerethetni
11 XV   |          konyhacseléd, csak hogy leányom, egyetlenegy leányom körül
12 XV   |        hogy leányom, egyetlenegy leányom körül lehessek.~– Ugyan,
13 XV   |     elpirul.~– Óh, óh, lelkem jó leányom, édes szép leányom, te –
14 XV   |     lelkem jó leányom, édes szép leányom, te – így kezdé a beszédet
15 XV   |           bár ne lett volna több leányom, mint te, vagy bár vette
16 XV   |        Attól őrizkedjél ám, édes leányom; hogy ha valamely nagy úr
17 XV   |          Óh, te kedves, egyetlen leányom. Jaj, be boldog vagyok én,
18 XV   |     gyorsan!)~– Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer-hatszáz
19 XV   |        jövedelme?~– Dehogy volt, leányom. Neki sok volt, amikor kilencszáz
20 XV   |      tenni magát. Ez az én igazi leányom” – gondolá magában Mayerné,
21 XV   |          Most lehet ütni.~– Hja, leányom, biz az ábrándozás szép
22 XVIII|         érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon régen. Éppen
23 XVIII| képzeltem, hogy rég megboldogult leányom áll mellettem, most már