Part

 1 I   |        alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra, s csak
 2 I   |       egyik, hol másik, hol mind a kettő, aszerint, amint a lőcsbe
 3 I   |       cafrangot mindegyik a fején; kettő a rúd mellett, három ló
 4 III |            s tudni foguk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból
 5 III |           arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen jellemzik
 6 IV  |          telivér mén, mégpedig nem kettő elöl, kettő hátul, ahogy
 7 IV  |           mégpedig nem kettő elöl, kettő hátul, ahogy szokás, hanem
 8 VI  |        foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos
 9 VII |          gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek közt van.
10 IX  |       gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~Miklós nem jár többé karonfogva
11 IX  |         kerüljön beszédre a dolog, kettő is kevés lesz a kisujjára…~– …
12 X   |        istenáldás öt szép gyermek! Kettő a lyányok közül már 1818-
13 XIII|          gondolkozni akart.~– Egy, kettő, három! Ne sokat hányja-vesse
14 XV  | sárkány-paripa, három előre fogva, kettő hátul, nyargalva vágtat
15 XVI |             Négyen voltak a tanúk, kettő Fennimoré: Livius és Kalácsi (
16 XVI |   átnyújtják mind a kettőnek.~Egy, kettő, három! En garde!~Egyszerre,
17 XVI |            Azután összerogy mind a kettő.~      ~Akik a legközelebb
18 XVII|       szeretett volna sírni mind a kettő, de az nem illett. Most
19 XIX |        győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani
20 XXI |          valaki megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig aki csak látja,
21 XXI |        mindenki megszámlálja: egy, kettő, három.~Fanny egyszerűen
22 XXI |            átszökellt rajta mind a kettő.~E pillanatban egy lovagot
23 XXIV|            milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak,