Part
1 I | rendkívüli eszme, vágy, gondolat felébreszti lelki tetszhalálából.~
2 II | istenszobrok, mikre igen jó gondolat volt gobalákat futtatni
3 V | miket a költő kedv nélkül, gondolat nélkül szerze, s a művészre
4 V | nincs. Én istenem, minő gondolat; önnek mellette Italianában
5 IX | országgyűlésre annyira azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben
6 XI | szívébe be volt ültetve azon gondolat, hogy ő magában oly kincset
7 XII | megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú
8 XIII | mind e változást egyetlen gondolat okozta; azt hivé, hogy öccse,
9 XIV | alatt is üldözni fogna azon gondolat, hogy őseim vagyonát, melyért
10 XIV | És mégis ezt tartá mentő gondolat gyanánt.~Kárpáthy ajánlatát
11 XIV | lehajlik.~Csak egy eszme, egy gondolat élt most is szívében. Azon
12 XIV | soha?~Soha?~Egy különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~
13 XIV | emelkedhetik.~Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig tartott
14 XV | menni a menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér szépségű
15 XVII | előtte, és követte azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~
16 XX | És ez valóban nem rossz gondolat a terített asztaltól járulni
17 XXII | amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az
18 XXIII | Tudniillik, hogy jó tőled a gondolat; de nem az említett mesterség.
19 XXIV | bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~Miért is
20 XXIV | nem tudott elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most egy könnyeden
21 XXVI | jutott volna eszébe az igazi gondolat, ha véletlenül egypár gyorsabb
22 XXVIII| álomkórossá tett azt a gondolat, hogy ő meghalt, és én még
23 XXXI | őt visszariasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz,
|