Part

501 XVIII |         Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet, mint más vendégeinél
502 XVIII |      vendégeim kerekeit szedtem volna ki. Hahaha! hahaha! óhhaha!~
503 XVIII |           ijedtében az ablakon ugrott ki.~Maga is megijedt pedig
504 XVIII |            míg a kárpátfalvi határból ki nem érünk, mert nem tudod,
505 XIX   |       kívánatait, szeszélyeit, tudni, ki mi által lesz kellemesen
506 XIX   |            magát mellőzve, megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem
507 XIX   |  magasztalására, miszerint ő volt az, ki Flórát előtte oly lelkesülten
508 XIX   | legkellemesebb fiú valamennyi között, ki tréfás ötletével az egész
509 XIX   |               regényíró is munkájából ki nem felejt, ha azt akarja,
510 XIX   |          Flórától:~– És – nem hagytál ki senkit?~– De igen! – szólt
511 XIX   |              érdekes név. Nem találod ki?~– Nem én! – szólt Fanny
512 XIX   |        világon, s nem ismerek férfit, ki vele nemes lélekben, szeretetreméltóságban
513 XIX   |              oly együgyű volt magától ki nem találni, hogy más név
514 XIX   |               más név nem maradhatott ki onnan az övénél, melyről
515 XIX   |              és nem szokás.~– Hát még ki?~– Még egy árulkodó, mindenkit
516 XX    |          üveges, salugádoros batárok, ki tudná, hány emberre és lóra
517 XX    |            ami annál jelesebben ütött ki, mert azt a társaság egyhangúlag
518 XX    |            pártját? Sőt ellenkezőleg, ki ne tudná azt a praktikus
519 XX    |   beszökhetett egy, azt az ágyam alól ki nem lehetett verni, és a
520 XX    |       aranybillikomot fog nyerni. Ami ki nem telik a társaság pénztárából,
521 XX    |          hasonló buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk
522 XX    |               a szegény polgárleányt, ki ez órában érezé legjobban,
523 XX    |             rá nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával körülfogja,
524 XX    |               nimbuszával körülfogja, ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk –
525 XX    |              iparkodott magát érezni.~Ki volt boldogabb, mint a nábob?~
526 XX    |              barátnéja boldogságának, ki bírja, magáénak mondhatja
527 XX    |          kiről annyit gondolkozott, s ki oly szelíden tekinte rá
528 XXI   |         hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől
529 XXI   |             elég, hanem ha valaki még ki nem nyitotta az ajtaját,
530 XXI   |           vitézek rá ne gázoljanak.~S ki lett volna most is szebb,
531 XXI   |          mégis eljött!~Kijött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb
532 XXI   |          azután a férfiak előtt menti ki késedelmét; lehet sejteni
533 XXI   |       arcvonásai, mint olyan emberéi, ki soha sem testi, sem lelki
534 XXI   |            öreg hivatalnok készségét, ki ezáltal azon zavarból menté
535 XXI   |           ezáltal azon zavarból menté ki, hogy kengyelvasához e fiatalemberek
536 XXI   |              az űzés tétova irányából ki lehete venni, hogy a ravasz
537 XXI   |              egyszerre oldalvást csap ki. De hasztalan minden furfangossága,
538 XXI   |            Most egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több ezer holdnyi
539 XXII  |            agy ábraképekkel van tele. Ki ügyelne az ily beszédre?
540 XXII  |               hevült képekről beszél; ki jegyezné fel szavaikat?~„
541 XXII  |              hagyj engemet elveszni!”~Ki tudná, mit tesz az?~„Paripa,
542 XXII  |       érintése vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg ágya
543 XXII  |               Marion ijesztgetésinek, ki azt beszéli, hogy Kárpáthyné
544 XXII  |              ahogy az orvosok mondák.~Ki tudja, melyik nagyobb kín?
545 XXII  |               A nemes szívű barátnét, ki hozzá jobb, kedvesebb volt,
546 XXII  |       szívében áruló legyen az iránt, ki tele szeretettel járult
547 XXII  |             szeretettel járult hozzá, ki legelső nyújtá neki kezét,
548 XXII  |               a többi lengeteg férfi, ki megcsalja a legbájosabb,
549 XXII  |       legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit
550 XXII  |            Fannyra ügyeltessen, korán ki ne hagyja menni a hidegre,
551 XXII  |                kérdezé magában Teréz, ki figyelemmel kísérte a jelenetet,
552 XXIII |        nyelvén, s nagyon örül neki.~– Ki az? Jusszuf! – kiált Kecskerey
553 XXIII |     gorombaságot el lehet mondani, de ki aztán mindenféle gorombaságot
554 XXIII |     Fennimornak volt egy cadet öccse, ki ezáltal majorescóvá lett.
555 XXIII |                Kémed vagyok én neked, ki a családok titkaiba befúrja
556 XXIII |              egy kezébe akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~Kecskerey
557 XXIII |          vágta magát egy karszékbe.~– Ki lehet annak az oka, hogy
558 XXIII |          ezeket nekem? Úgy nézek-e én ki, mint aki ilyen dolgokban
559 XXIV  |        csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett állania azt a kínszenvedést,
560 XXIV  |             szóval sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet szerencséje,
561 XXIV  |               nagy nyereség ez nékem, ki szintén nem táncolok – monda
562 XXIV  |     valahányszor nejével találkozott, ki szüntelen Kárpáthynéval
563 XXIV  |               mert azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről számot
564 XXIV  |              hallottál?~– Olyasmit.~– Ki felől?~– Óh, ha megmondanám,
565 XXIV  |            lenne többé talány. Találd ki!~– Énrólam?~– Ahhoz mégis
566 XXIV  |                mikor felébredt!~Pedig ki tudja, nem az ábrándozó
567 XXV   |             szavát csak akkor mondaná ki, ha már minden veszve volna.~
568 XXV   |           neje kívánságának engedett, ki őt arra kérte, hogy ott
569 XXV   |           szeret téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~Csakhogy
570 XXV   |                 hebegé remegve.~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit
571 XXV   |          igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön más?~– Ez Flóra férje –
572 XXV   |          Saját lakában elfogadni azt, ki iránti szerelme már félőrültté
573 XXV   |              örökre el legyen ítélve.~Ki előtt? A világ előtt? Nem.
574 XXV   |              Mit használ neki, ha az, ki meglopatott, nem tudja annak
575 XXV   |             politikai okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~Délután
576 XXVI  |             elég delnő és lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped,
577 XXVI  |           egypár gyorsabb eszű ember, ki azért jött ide, hogy nevetni
578 XXVI  |       Abellino minderre nem ügyelt.~– Ki lehet az, akit ez asszony
579 XXVI  |             borulni és megcsókolni.~– Ki az? Ki az? – kiálta Abellino
580 XXVI  |              és megcsókolni.~– Ki az? Ki az? – kiálta Abellino megragadva
581 XXVI  |        állhasson. De én kitudom, hogy ki az! Kitudom, ha az ördög
582 XXVII |                Önnek neje fiat szült!~Ki merne hozzáfogni, hogy János
583 XXVII |         bemenőtől izent neki valamit.~Ki bírná örömét leírni, ha
584 XXVII |           amitől féltem, azért híttam ki a mellékszobából; legyen
585 XXVII |           kisgyermeket tartja ölében, ki keblén csendesen elaludt.~
586 XXVII |  összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki minden csóknál felnyitja
587 XXVIII|             óránál tovább nem maradok ki.~– Nem jó volna, ha elkísérném
588 XXVIII|     temetkezőhelye az. És a jövevény, ki azt ez órában látogatja –
589 XXVIII|             lovagi merészséggel tette ki magát a halálnak.~Most érte
590 XXVIII|              vidám gyermekre gondolt, ki egyszerű polgári viseletben
591 XXVIII|           hisz önnek nemes szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~
592 XXVIII|              a sokat szenvedett nőre, ki tán ott alant is róla gondolkozik.
593 XXVIII|        érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – szeretett –
594 XXVIII|              magát. Eltévedt lovásza, ki urát nem találta, már nyugtalanul
595 XXVIII|        Kárpáthy János udvarán voltak, ki sietve hívatá Rudolfot még
596 XXIX  |              fiatal, telt képű férfi, ki a meleg kályhának támaszkodott
597 XXIX  |               emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte ki magának,
598 XXIX  |           Péter, ki azon kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon
599 XXIX  |               leányok házasíttassanak ki. Minden évben azon napon,
600 XXIX  |             összeget, azután menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot,
601 XXIX  |               ezen mind fekete. A név ki van verve szépen ezüstszegekkel,
602 XXIX  |              szólt közbe a lelkész. – Ki olvasott az élet és halál
603 XXIX  |         könyvében, hogy kettőnk közül ki él tovább?~János inte neki,
604 XXIX  |            ügyvéd úr, ezen szavakkal. Ki előtt titkolóznám? Isten
605 XXIX  |               férfit nyert volna meg, ki megtanított volna rá, mint
606 XXIX  |      megvesztegetett bírák neveznének ki számára önző, hízelgő gyámokat,
607 XXIX  |      védelmezésére, oly férfi kezébe, ki jobb atyja lesz neki, mint
608 XXIX  |               Bélának kereszteltek, s ki magát Abellinónak nevezte.
609 XXIX  |      érdemelte, s Isten kezéből vette ki ez ostort, hogy saját fejére
610 XXIX  |        senkinek másnak az rajta kívül ki ne adassék, hanem amely
611 XXIX  |              adassék, hanem amely nap ki nem vette, az az ügyvédnek
612 XXIX  |               Miska, ő is jó emberem, ki mindig szeretett; ha baleset
613 XXIX  |            tenni, mikor jókedvök van. Ki tudja, miért? Rudolf megcsókolta
614 XXIX  |         semmit.~Vén cselédje azonban, ki felszolgált, megsúgá Rudolfnak,
615 XXX   |             szolgája sem vette észre, ki vele egy szobában aludt,
616 XXXI  |              A vélt örökös, Abellino, ki már nagybátyja rovására
617 XXXI  |          előtáncos Csepcsy Aladár, és ki tudna emlékezni a többire,
618 XXXI  |          hölgy azt jegyzi meg, hogy ő ki nem állhatja a virágokat,
619 XXXI  |               más érzések között múlt ki. Egy banda cigányt állított
620 XXXI  |                azután jutalmot tűzött ki azon három szűz számára,
621 XXXI  |             lenni, csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak
622 XXXI  |            oly foglalkozásokat talált ki Teréz számára, vagy átküldé
623 XXXI  |        kisasszony, bosszúsan feszítve ki napernyőjét, pedig árnyékban
624 XXXI  |           miatt Pestről nem mozdulhat ki, csupáncsak János nap után,