1-500 | 501-578
Part
1 I | hogy szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől,
2 I | hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja; volna ugyan
3 I | szeme is szikrát hányna; de minek az? Ha a végzetek
4 I | Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta rojtos vászon
5 I | látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások és e szemek
6 I | nézni; az egész arc kövér, de színtelen tekintetével,
7 I | tekintetével, nemes vonásaival, de melyek mind oly bizarr szegletekké
8 I | ember atyjára gondol utána. De ami még feltűnőbbé teszi
9 I | fog egypár ezer forintba, de a mulatság megér annyit.~
10 I | kis cigánypecsenyével.~– De már azt kikérem! – kiálta
11 I | a tál tisztességéért.~– De ilyen állattal nem hadakozott
12 I | állatot egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre
13 I | ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg.~– No, ne bolondozz,
14 I | Mily kicsiny a kis egér, de cigány torkába ha nem fér, ~
15 I | torkába ha nem fér, ~Jobbra, de balra forog, sír szeme,
16 I | nemcsak az utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~
17 I | éppen a hóna alatt van, de szárnyai térden alul érnek,
18 I | s a cravate à l’oreille de lièvre (nyúlfülű nyakravaló)
19 I | francia nemzeti divatban de Var, a lengyel szimpátiák
20 I | végre mint Herr von War.~De nem ez az, aki előttünk
21 I | hoztak. Bár vinnének odább; de a sár megfogott az úton.
22 I | vendégszoba?~– Van egy, de már abban van valaki.~–
23 I | bohóságot a végletekig vinni, de nem szerette, ha azt idegenek
24 I | fogadásra.~– Ah, ce drôle de cigány! – szólt az idegen
25 I | csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet nem
26 I | utazván?~– Ah! Venir ici de Paris, c’est tomber du ciel
27 I | használ. Nem bolond ez?~– De biz az. Tud még róla valamit?~–
28 I | megragadni nagybátyja kezét. – De hisz énelőttem a rossz emberek
29 I | könnyű szerén nyakára hágott, de nem segíthetek rajta; a
30 I | én is bolondokra költöm, de itthon termő bolondokra,
31 I | egyik hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből
32 I | saját jószágaimon mehet, de pénzt külföldre, Dunába
33 II | nincs mit bosszankodni; de ha valaki már állt azon
34 II | ismeretlen volt előtte.~De nem soká maradt ismeretlen.
35 II | száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység
36 II | egyik kedves szigete, az Île de Jérusalem, a párizsi leggazdagabb
37 II | vereteiből, és jól belocsolva eau de Cologne-nyal és más illatszerekkel,
38 II | igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül drága, melynél
39 II | ráhímezve e szó: souvenir, de ami azért nem hárítja el
40 II | megnyerő; nemcsak viselete, de egész modora is élénken
41 II | önnek mondani különbet, de rosszat.~– Például?~– Például,
42 II | kivéve az országutakat. De nem, a törvénykezés mégis
43 II | száraz idő van, lehetnek jók, de a törvénykezésre mindegy –
44 II | meg pálinkát főz nyáron; de még ez nem elég, ha végtére
45 II | az egyiknél az embarras de richesse (gazdagság miatti
46 II | harmadik födözeten tölté, de én azért jól tudom, hogy
47 II | neve a legjobban hangzik, de én jobban tudom, hogy szegénynek
48 II | bankár beszédét.~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt
49 II | üteremet – szólt tréfával –, de ne kezemhez, hanem a zsebemhez
50 II | Ha csak, mint Don Juan de Castro, a fél bajuszomat
51 II | hogy adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem, mert
52 II | háromszázezer frankomért. De menjünk tovább. Az önre
53 II | állapotban, mint Don Juan de Castro, ki a toledói szaracénoktól
54 II | kívülem viseli.~– Azt tudom. De Kárpáthy János még megházasodhatik.~
55 II | önnek ajánlataimat tenni. De még egy más pontra nézve
56 II | valamit csinálni a lelkekkel, de mire használnám én? Ellenkezőleg;
57 II | fognak lenni önre nézve, de tudok egy esetet, mely azokat
58 II | összetart, ha akarjuk, de nyúlik, amennyire akarjuk.
59 II | meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni azért, hogy
60 III | habozni látszik magában, de azután elhatározott léptekkel
61 III | így önök közé tolakodom, de mióta Párizsban lakom, hét
62 III | az nekem olyan jólesik, de olyan jólesik.~– Hát jöjjön
63 III | ünnepnap van, nem dolgozunk.~– De tán valamely találkozástól
64 III | nagyon messze vannak ide, de van itt egy nagy ember sírja,
65 III | az embernek tehetségét; de én mégsem maradhatok Párizsban,
66 III | mesterembertől nem várnak egyebet; de én azért mégis hazamegyek.~–
67 III | s azóta sok idő lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy
68 III | nagyon kevesen látogatnak. De igen örülök rajta, hogy
69 III | már voltam ott egyszer, de szívesen visszamegyek újra.
70 III | igazság rossz ajánlólevél.~De a természet pártul fogta
71 III | kérdé István.~– Azt.~– De már azt tagadom! – kiálta
72 III | gondolatot, mert nektek még fáj; de én látom, tudom, érzem,
73 III | az, ami; új életet kezd, de a réginek meghal; lehet
74 III | meghal; lehet boldog nép, de nem lesz magyar, mentül
75 III | elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „
76 III | Nagy része külföldön; de azt talán nem akarod elvitázni,
77 IV | ideig a hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág
78 IV | vajon az Académie Royale de Musique (ilyen cifra neve
79 IV | dobta! – nevetett Debry. – De hagyjátok hát elmondanom,
80 IV | eltávozott.~– A „bain cosmétique de lait”-ből – felelt gonoszul
81 IV | önök legközelebb a Théâtre de la Gaieté-beni vendégszereplését?
82 IV | uraim! Mindent elmondok, de kikötöm, hogy senki bele
83 IV | Français és az Académie Royale de Musique közönség nélkül
84 IV | másfelől a chut (pisszegés).~– De halljuk tovább. A feltétel
85 IV | őt évről évre táplálta, de a kutya meghalhat, ötvenezer
86 IV | keserű vonásra ajkait.~– De ez mind kevés. Nemrég bankettet
87 IV | claqueur-chefnek is van szíve.~No, de szerencsére a claqueur-chef
88 V | hogy babona, amit mondok, de én azt hiszem, hogy amely
89 V | ez volt valódi jelleme, de ah! a színpadon, ott ezer
90 V | csak megvénülni; még él, de már eltemették.~Tehát a
91 V | szerződése mellett marad.~De nem úgy tett, hanem követte
92 V | másutt szerzett koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta
93 V | műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét aratott Párizsban. „
94 V | kegyét nemcsak a színpadon, de a színpadon kívül is iparkodik
95 V | művésznő, mint Jozefine, de volt egy talizmánja, mely
96 V | lábain állani, lefekhetik; de egy művész, kinek kötelessége
97 V | fürdőkre mehet vele; úgy, de elébb egyszer még föl kell
98 V | és papucsával rágázolni; de Jozefine nem haragszik,
99 V | meghosszabbul minden árnyék, de egy tekintet az alvó férj
100 V | Hozzászoktatott már.~– De nemcsak hideg, közönyös
101 V | tehetnél értem mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges
102 V | bátor voltam felbontani, de miután átadója nevét éppen
103 V | mai estén nemcsak szóval, de, ha kell, bizonyomra tettel
104 VI | szokás bizalmas lábon állani, de mások előtt nem szokás őket
105 VI | fiatalabb Mainvielle-nénál, de a játszi vidámság, a gyakran
106 VI | ki a művészetet imádja, de annak, ki a művésznőt, elég.~
107 VI | színpadról eltiltatik; ah, de a közönség kegyencétől ez
108 VI | szókat kiáltá:~– Au nom de la reine! (A királynő nevében!)~
109 VI | sem leendett birtokában.~De végre kisírta magát, ereje
110 VI | Nem volt az mesterséges, de művészi; nem volt az csáb,
111 VI | az csáb, nem varázslat; de ideál, de költészet!~A közönség,
112 VI | nem varázslat; de ideál, de költészet!~A közönség, mintha
113 VI | váratlan ellenség között; de mindhasztalan; a rejtélyt
114 VI | tapsot? Én futok.~– Fuss, de sípokért és druszáidért (
115 VI | megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen,
116 VI | lappang a hátuk mögött. De csupa merő ismeretlen pofák,
117 VI | pillanatában hangzott ugyan egypár, de arról nem lehete tudni,
118 VI | infernale-ban elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen?
119 VI | rögtön előteremti a kért, de nem kívánt tárgyat, akkor
120 VI | erélyes megjelenésök.~Jaj, de már akkor az egész szövetséges
121 VI | legfelső lépcsőre jutva, de azon pillanatban úgy üték
122 VII | vegyített arany, fényes, de nem kellemetlen sárga, melynek
123 VII | termete karcsú és délceg. De mit arc, termet és szemek?
124 VII | ahányszor kényelmesnek találja. De jaj volna azon nőnek, ki
125 VII | világon elevenen elásatnék, de a másik világon a nagyfogú
126 VII | jártával ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű az afgán
127 VII | szívét; a termek nyitva, de a szív zárva örökké. Ő csak
128 VII | örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését a szomjnak.
129 VII | a másik háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott,
130 VII | bírtak vele prüszkölni.~– De hát nincs itt közelében
131 VII | itt a Panthéon udvarán, de nincsenek lovak, melyek
132 VII | öltözött ifjút pillanta meg, de ki egészen össze volt locsolva
133 VII | sohasem találkozott velök; de azok jól ismerték őt, s
134 VII | e részen lohadni kezde, de annál sűrűbben sziporkázott.~
135 VII | azok most mind odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~–
136 VII | lehetne férni azon udvarhoz, de köröskörül minden ház ég
137 VII | lerántva sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly merész, hogy
138 VII | változatlan arccal a gavallér.~– De hát az a másik, aki onnan
139 VII | emberkezek közt van. Ah, de még egy nincsen itten. A
140 VII | mintha valakit keresne, de a három ismeretlen ifjú
141 VII | hősi tett volna e munka, de így csak badinage, amin
142 VII | túlzásnak fogják tekinteni, de azokat bizonyossá tehetjük,
143 VII | aggodalma az élet iránt, de nagyurakhoz ez nem illik,
144 VII | afgán szertartás szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki
145 VII | különc. Ez alig valószínű; de föltéve, hogy megtörténhetnék,
146 VII | közül akárhány meghalt.~– De meg kell önnek gondolni,
147 VII | nyakkal, tele valamely sűrű, de kristálytiszta nedvvel.
148 VII | kik őt meg akarják ölni. De védi őt erdő, berek, sötétzöld
149 VII | megunt, elutasított emberek. De ah, egy új mégis van közöttök.~
150 VII | vannak: Vicomte Abellino de Carpathy – Comte Fennimore
151 VII | Carpathy – Comte Fennimore de l’ile de Szigetvár – Chevalier
152 VII | Comte Fennimore de l’ile de Szigetvár – Chevalier Charles
153 VII | Szigetvár – Chevalier Charles de Calacci (olvasd Kalácsi).
154 VII | Fel sem tekintett a hölgy, de tudta azért, hogy ő jön.~
155 VII | Férfiak nem tudják azt, de a nők, akik szeretnek, ismerik
156 VII | szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték
157 VII | szántszándékkal kerülne bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk,
158 VII | nagy kenyértermő városokat, de lakni Pesten fogunk.~– Ah,
159 VII | főurainknak még Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet
160 VII | Rudolf hideg mosollyal –, de énnekem mi hasznomat vehetné
161 VII | én kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem, ha
162 VII | ön megnyeré a fogadást. De nem ön után égette meg,
163 VII | szerelmi önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket
164 VII | is, hogy szomorú legyen, de más zajosabb érzések elriasztják
165 VII | hölgy emlékével töltek el.~De amíg ezen lapokra jutott
166 VIII | reggelt Varju András uramnak; de Varju András uram senkit
167 VIII | hogy le nem bírná húzni.~De ami legjelesebbé teszi a
168 VIII | nem kapott rajta senki.~– De ilyenformán a te pünkösdi
169 VIII | hogy itt hiába feleselnek, de meg nem is volt illendő
170 VIII | király. Lova nemigen szép, de nagy, csontos, tizenhat
171 VIII | Egy kicsinyt lóg rajta, de ez nem a bevett reggelitől
172 VIII | szája, termete alacsony, de izmos és ügyes, viselete
173 VIII | ügyes, viselete népies, de a kényességig tiszta, fehér
174 VIII | azt a paripát, amelyen ül, de gyönyörű állat: nyugtalan
175 VIII | lovasra nem sok gondjuk volt, de a paripa figyelmet gerjesztett.~
176 VIII | is, az ő lova hosszabb, de amazé gyors, mint a szellő.
177 VIII | Szent Pál az oláhokat. No, de csak gyere másodszor, majd
178 VIII | paripáját. A célt elérte, de a koronát elveszté.~– Így
179 VIII | vesztette el a koronát?~De hát ki lesz akkor? A koronát
180 VIII | csak gyors lova legyen; de gyere, mutasd meg: ember
181 VIII | ellakhatik nemcsak a szilaj bika, de még a hippopotamus is.~Egyfelől
182 VIII | hajítja botját, szétszaladnak; de amint a tavasz kinyílik,
183 VIII | oda, ahol meggyaláztatott, de a gulyához nem vegyül többé,
184 VIII | más úton járó legénynek. De utóbb győzött benne a büszkeség;
185 VIII | felé.~A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből,
186 VIII | hasított fel a vad állat bőrén; de az meg sem mozdult. Egy
187 VIII | bőrt; a bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy
188 VIII | hirtelen új ellenének fordult; de már akkorra ez is megfordította
189 VIII | lábai megcsuklottak alatta, de nem bírta már magát megtartani,
190 VIII | jókedvében az őt vezető hajdúkat.~De mikor villányira megy a
191 VIII | földesúr.~– Én nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan
192 VIII | mindenkit szívesen látnak, de senkire sem várnak. A háziúr
193 VIII | teljesítve a feladatot –, de csináljátok meg azt, amit
194 VIII | darabig csak ment is az ének, de akkor a cigányútra talált
195 VIII | egyszeriben szétmorzsolja.~De a csikósbul váltott gavallér
196 VIII | ez is elég vad mulatság, de legalább mozgásba hozza
197 VIII | szeretett is bölcsen hallgatni, de viszont tudott beszélni
198 IX | ember igen sokat beszélhet, de vannak ismét esetek, mikben
199 IX | ellenségei nem bátrak gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~Miklós
200 IX | csak latinul tud elmondani.~De alig ismernők meg Kárpáthy
201 IX | tudósító bécsi lapokban, de igen minden szabadelvű haladási
202 IX | egy hajlék, egy üvegház, de még csak egy spárgatakaró
203 IX | vehettek észre egy éltes, de nagyon cifra asszonyság
204 IX | mindig dicsér előtte. Ejnye, de néz rám. Talán köszönni
205 X | lehetne megszorítást tenni, de sehol sem talált menekülést;
206 X | képeket látott maga körül, de aztán nem is sokat törődött
207 X | volt a felnőtt leányokra), de büszke ő e rongyokra, s
208 X | Mayer úr mit felelni.~– De mit néz ön maga elé, mint
209 X | ádáz dühe elől elszöktetni, de mégis azon elégtételt vevé
210 X | sírásokra adott alkalmat, de Mayer uram feltette magában,
211 X | gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja kérdezni, kinek
212 X | visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit visszautasítani.~
213 X | hogy kérdezősködjék felőle, de csak visszafojtotta a szókat,
214 X | még nem olyan nagy bűn, de ebből még nem az következik,
215 X | kelni, hogy atyját meglátta, de nem bírt; Mayer úr bűnbánó
216 X | megnyugtatott –, ez már egészen más; de hát legalább ne iparkodjék
217 X | volna is önnek akarata, de nincsen ereje, s ha ereje
218 X | nem látta ugyan már őket, de most eszébe jutott, hogy
219 X | percre meglepte a kérdés, de rögtön talált rá feleletet.~–
220 XI | gyémánt, szerelme szűz?… De ha a kísértő felviszi őt
221 XI | esni csak lefelé lehet, de fölfelé soha. – És mégis
222 XI | bizonyára igen kellemetlen, de igen hasznos.~Midőn végre
223 XI | számára nemcsak jólétet, de apró mulatságokat is tudott
224 XI | iránt, és kezét megkérte. De Teréz szülői nem adták hozzá
225 XI | volna ajánlani segélyét, de ily úton el kellett neki
226 XI | együgyű nóta lehetett az, de a műértő karnagyot meglepé
227 XI | ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének egy csillag
228 XI | óvatossá tehette volna, de hisz a virágok oly összhangzók
229 XI | haladtak bár a míveltségben, de megbuktak az erény útján.
230 XI | különös történet felett. De ez nem szólt felőle senkinek.~
231 XI | ének végeztéig hallgatott, de arcán látszott, mintha valamit
232 XI | valamit nagyon szeretne, de átall kérdezni. De csak
233 XI | szeretne, de átall kérdezni. De csak mégis erőt vett magán.~–
234 XI | ritka erényű hölgy leend. De vigyázni kell reá nagyon.
235 XI | jellemeket is megvakítja. De én feltettem magamban, hogy
236 XI | szükséges költségeket fedezze; de arra kérem, hogy ne tudassa
237 XI | nagyon megrettenté Fannyt, de későbben annál jobban ingerlé
238 XI | ez az ő titkos jóltevője? De azok mind nemigen jól illettek
239 XI | titokteljesen gondoskodik, de midőn végre a kegyes asszonyság
240 XI | egy embert, aki ideálja, de kinek nevét sem ismeri,
241 XII | még csak nevét sem tudja, de szeretni fogja holtig; elvész,
242 XII | holtig; elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~
243 XII | mindent, nagyon szomorú lett, de azóta kétszeres figyelemmel
244 XII | mindenki tudta e titkot, de senki sem beszélt felőle.
245 XII | kapott, mint amit adott.~Úgy; de hogy lehetett e nevet kitudni?
246 XII | baj még nem olyan nagy. De a név, a név?~Végre Abellino
247 XII | versenyt dolgozott legényeivel, de hiába vegyült a lárma közé,
248 XII | mit fog cselekedni akkor, de a düh, a szégyen, a kétségbeesés
249 XII | reszketett. – Én itt vagyok.~De már ekkorra nyílt a túlsó
250 XII | szobán keresztülhangzott –, de meghalt szegény. És én akkor
251 XII | vagy énekelt valaki szépen, de nem volt szép, vagy szép
252 XII | volt szép, vagy szép volt, de nem volt erényes, vagy volt
253 XII | erényes, vagy volt erényes, de nem énekelt; egyszóval nem
254 XII | tartozik feledékenységének.~De ki is várhatta volna ettől
255 XII | kit hívjon ki párbajra, de senkit sem talált e célra
256 XII | még tán nem is nemesember, de ha nemesember is, azáltal,
257 XII | tartozásokat kifizessek.~– De ez nem olyan követelés,
258 XII | volna, felelne magáért; úgy, de eltávozott, s nekem okaim
259 XII | emlékezett hasonló esetekre, de csak nemesemberek között.~–
260 XII | Fanny otthon lett volna; de távol volt ő, ki tudja,
261 XII | legkönnyelműbbjeitől származhattak, de az általános hangulat mégis
262 XII | a vér. Bár nem mutatta, de arca halaványságán meglátszott,
263 XIII | Béla alatt égettek fel, de köveit nem bírták szétfeszegetni;
264 XIII | múzeummal s más tréfaságokkal. De belehalt az óriási vállalatba,
265 XIII | honorárium elég csalogató volt, de annál visszatetszőbb a kritika,
266 XIII | nemcsak hogy lopni nem tud, de még csak meg nem szolgált
267 XIII | Pálnak lenyomni egy székre, de csak megint felkelt róla,
268 XIII | már a haja a legénynek, de egy szála sem hiányzik;
269 XIII | hogy ennyit ne mondjon:~– De kár, hogy ez a sok szép
270 XIII | meg mi is. Kissé unalmas, de jobban tanulságos fog lenni
271 XIII | is – viszonza Péter úr –, de télen rá kellett volna ereszteni
272 XIII | semmi dolguk.~– Igenis, de éppen ezen árvíz okozta,
273 XIII | hogy a víz elvitte a hidat, de nem kellett volna el hagyni
274 XIII | Állított ő cukorgyárat, de a kotyvadékot sohasem vitte
275 XIII | Selymet is tenyésztett, de egy rőf szalag többe került
276 XIII | ő abból indigót támaszt; de rajtasavanyodott a kifacsart
277 XIII | meggyógyít, a kevés megöl.~– No, de lássuk a többieket! Mi az
278 XIII | gyermeke van, amint hallom.~– De Galíciából volt itt egy
279 XIII | szép felesége van.~– Szép, de rossz.~E morális észrevételre
280 XIII | küldték el a szuplikánst!~– De ha az idén elküldik, akkor
281 XIII | társaság alapítására.~– De már arra egy batkát sem
282 XIII | ez egy időben divat volt, de nem párizsi. Mindkét zsebje
283 XIII | fokhagymát, mert elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor
284 XIII | írjon azonnal leveleket, de idefüleljen, mert kétszer
285 XIII | titulust kap a levélen, de belül diákul ne írja neki,
286 XIII | ami ménlovat kért tőlem, de akkor nem adtam neki, ha
287 XIII | ez ideig kaphatta volna, de mintha valami mégis azt
288 XIII | jött. Vajon hol lophatta?~– De nagy bolond vagy te, Palkó.
289 XIII | Más? Hogyne volna más? De nem káptalan a fejem, hogy
290 XIII | nem tudva, mit feleljen.~– De bizony itt van a *-i szuplikáns;
291 XIII | egészségére? Hisz nem doktor ő.~– De rossz kedvedben vagy ma,
292 XIII | csak öten vannak.~– Igen, de valamennyi hajdú mind ott
293 XIII | volna elszökni valamerre, de szemmel tartották, s látva
294 XIII | amit a többi elmulasztott. De van-e ígérve onnan felyül
295 XIII | fog csurogni az ereszről, de verekedni ne próbáljanak,
296 XIII | hogy rákerüljön a sor.~– De biz azt hiszem, hogy amióta
297 XIII | lehet, hogy késni fog, de jelen fog lenni. Maga sem
298 XIII | volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított reá,
299 XIII | futott volna, ha lehete hová, de a háromszáz parasztkölyök
300 XIII | ugyanő szokott elmondani. De tudta is könyv nélkül, sehol
301 XIII | is hozzá valami beszédet, de abból egy szót sem hallott
302 XIII | Miska is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá őt
303 XIII | vőt, egy kurta suhancot, de kinek jómódú gazda volt
304 XIII | viselje a feleségének.~– De már én megőrzöm! – monda
305 XIII | azért jött le Pozsonybul, de az az útban megbetegedett,
306 XIII | küldeni; én is elhoztam volna, de lovon jöttem, s az egész
307 XIII | akarna még valamit mondani, de az csak egy hosszú, kínos
308 XIII | hogy könnyen megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy ily
309 XIII | az ajtó felé hátrálni.~– De nem megyünk el innen, uram! –
310 XIII | az ajtó felé törekedett; de amaz útját állta, s acélkézzel
311 XIII | rögtön meg nem halt is, de bizonyosan elvész bele,
312 XIII | ámbátor még ki nem adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek
313 XIII | orvosért akartak küldeni, de azzal fenyegetődzött, hogy
314 XIII | vonakodott magát csúffá tenni; de miután az alsóbb cselédségnek
315 XIV | mulatságosnak az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt nevetni fog
316 XIV | Fontaine novelláit, akár De Cock Pált, számtalan ily
317 XIV | elkergette Boltay mester. De azután mindennap új meg
318 XIV | kertésznek, majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte
319 XIV | derekát, akit megkap! Igen, de nem lehet senkit megkapni.
320 XIV | hozni.~– Én is azt kívánom, de hiába, az ördög sem alszik,
321 XIV | elcsábítsa.~– Tudom, uram. De én is vigyázok.~– Ön, jó
322 XIV | atyjainak nevezik magukat, de addig, uram… addig… meg
323 XIV | vagyok bigott ember, uram, de midőn halálos ágyamon feküdtem,
324 XIV | úr, ön a bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság
325 XIV | gyámleányomat boldoggá akarom tenni, de kincsért, gazdagságért el
326 XIV | ösvényén végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön
327 XIV | szigorúbb évek csak elnyomák, de el nem feledteték vele az
328 XIV | sorsával elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette
329 XIV | tartozik a tűrhetőbbek közé, de az ösztön ott maradt lelkében,
330 XIV | melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek az unalom,
331 XIV | Érzem, hogy igazat mondott, de mégis tagadom. Való! Úgy
332 XIV | általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel leend.~–
333 XIV | azt egészen a lyány elől. De nem, az méltatlan dolog
334 XIV | nem szükség osztoznunk.~– De ha én úgy akarom. Látod,
335 XIV | képet csinált ez ideig, de midőn a fiú elment, két
336 XIV | hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha egy megelőző kérő
337 XIV | érez semmit az ifjú iránt; de akkor a második ajánlatra
338 XIV | maradt, dicsérte, becsülé, de ez nem szerelem.~Az ízletes
339 XIV | Becsültem mindig; derék ember. De nem tudom szeretni. Hozzámegyek,
340 XIV | hű leszek hozzá holtomig, de boldogtalan lesz ő is, én
341 XIV | azt, akit önök szeretnek? De hálatlanabb volnék, ha hazudnám,
342 XIV | felelt:~– Az szerencse volna, de nem boldogság.~– Igaz ugyan,
343 XIV | hogy kérőd nem fiatal már, de szerelem helyett kényelmet,
344 XIV | kövér póktermetű ember!~– De – termete megjavult egy
345 XIV | volt a lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak.
346 XIV | ifjú szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes,
347 XIV | Nem mondaná azt neki soha, de szeretne meghalni bele.~
348 XIV | Pénzért, nagyravágyásért.~De mégis. Vannak másfelől rokonai,
349 XV | ha majd a főúr neje lesz, de legalább elteheti emlékül,
350 XV | ismeretes arcot kitalálni. De nem is volt arra szükség,
351 XV | megreped, ha el kell mondanom; de mégis elmondom. Meg kell
352 XV | Meg kell tudni a világnak, de leginkább meg kell tudni
353 XV | rosszak, nagyon rosszak, de úgy kell nekem, magam vagyok
354 XV | utánaugrottam volna akkor! De látja, uram, az anya szíve
355 XV | hogy mind el nem ment bele. De ami sok, végtére csakugyan
356 XV | vitte a zokogást a beszélő, de azért csak folytatta az
357 XV | mennyből leszállt angyal. De a leányom, óh, a leányom
358 XV | ugyan kissé szigorú személy, de majd kibékítem én őt magával.~–
359 XV | ragadni Boltay csizmáit, de az emberséges ember elszaladt
360 XV | a nagybátya élve maradt, de már akkor a pénz útban volt,
361 XV | megjavított asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette
362 XV | egyenesen állásra bírja, de mind nem használt az semmit,
363 XV | leánya hálószobájába nyílt, de Fanny esengve kérte, hogy
364 XV | tudta volna egészíteni, de még most jónak látta hallgatni
365 XV | lappang ez álarc alatt, de időt akart neki engedni,
366 XV | tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek: ne szólj előtte
367 XV | ez sok lett volna tőle. De sietett, ahogy lábai engedék;
368 XV | és quinternót csinált, de mit nyerhetett ez a nábob,
369 XV | neki keresni. Önzés ugyan, de szánalomra méltó önzés.
370 XV | kezdé a beszédet Mayerné –, de nem hittem volna soha, hogy
371 XV | teveled egy szobában aludjam. De sokszor elmondtam magamban,
372 XV | mellett meglehetett volna, de nem becsülte meg, mindegyik
373 XV | kicsit szigorúak ugyan, de jó, becsületes emberek.
374 XV | mintha lázban volna.~– De fázol, én hallom, a fogaid
375 XV | akarta tudni, virrad-e már, de az ablak helyett a sajtos
376 XV | mert rájuk sem nézett, de én azért szerettem, mert
377 XV | megmondja, hogy nem vesz el, de pénzt ád; az okosság, arra
378 XV | házasságot. Igen ám, uram, de a leány nem várhat addig,
379 XV | hogy nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor
380 XV | Negyedrésznyi jövedelme volt.~– De hát, mama, igazán mondta
381 XV | ideális dolgokrul firkálni, de azért ők is csak azt nézik,
382 XV | nénéimnek hagyni. Érti?~De hogyne értené? Ez azt teszi,
383 XV | kasmír harrast, egy rőf pur de laine vagy poil de chèvre…~
384 XV | rőf pur de laine vagy poil de chèvre…~Boltay megijedt
385 XV | hogy ily alakban lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak
386 XV | mester nem értett semmit.~De Teréz kezdé érteni.~Tehát
387 XV | halványabb, mint máskor, de a halványság úgy illik neki.
388 XV | előjöttek mind a négyen.~De minő változás minden arcon!~
389 XV | Teréz szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú
390 XV | jegy.~„Mademoiselle Fanny de Mayer avec famille.”~Családostul.~
391 XV | alatt és a víz alatt sincs; de van „renoméja!” Finom, lovagias,
392 XV | szerezni összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. –
393 XV | demonstrációkra használjon. De mégis jobbnak látta felállni,
394 XV | hogy nem találja a leányt, de az bizonyosan el fog jőni,
395 XV | franciául:~– Madame Fanny de Kárpáthy, née de Mayer!~–
396 XV | Madame Fanny de Kárpáthy, née de Mayer!~– Patvart! – gondolja
397 XV | Valóban szép volt! Egyszerű, de becses csipkeöltöny hullámzott
398 XV | mely az alvó ártatlanságé, de oly összhangzók ismét az
399 XV | Abellino dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei János
400 XV | nyert. Abellino fizet neki, de csak kétszeresen.~– Ohó,
401 XV | Abellino nem szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit
402 XV | összevesztek a kártyán, de mindenki úgy tesz, mintha
403 XVI | törvényes, se nem helyeselhető, de mégis használt és bevett
404 XVI | magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére nem lőni. A
405 XVI | többé előhozni nem szabad.~De mikor tettleges sérelmek
406 XVI | helyre talál, az a győztes, de amíg Európában éltek, addig
407 XVI | magát Abellinóra, és sűrű, de ügyetlen, kiszámítatlan
408 XVII | volna sírni mind a kettő, de az nem illett. Most örülni
409 XVII | Sajnálom az állatokat.~– No, de kegyed, jó Teréz, csak óhajtani
410 XVII | lenni János úr részéről, de Teréz nem felelt rá semmit,
411 XVII | az országgyűlésen járt, de legkivált azon válságos
412 XVII | hűsége iránti tekintetből, de neki is meghagyatott az
413 XVII | nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket számtalanszor
414 XVII | érdekéből azóta sem vesztett, de bizonyosan nyert.~E varázserővel
415 XVII | tüneményeknek a hazai természetben, de legkivált azon sokoldalú
416 XVII | általánosabb kiterjedésben, de a legszegényebb nemesembernél
417 XVII | fensőbbségi szimbólumainak.~De nemzetgazdászati tekintetben
418 XVII | darab aranyat is ígértek, de tulajdonosa nem adá, s most
419 XVII | ülésben részt vehessen, de agara által okvetlenül képviseltetni
420 XVII | kellő kiképeztetés által).~… De most hátrább egy kissé az
421 XVII | elveszni sóvár bámulatában, de úgy, hogy az ne láthassa.
422 XVIII | embert nem látott magánál, de azért mégis tagadja, hogy
423 XVIII | boszontó környezete elől. De hol, de kinél? Egy szív
424 XVIII | környezete elől. De hol, de kinél? Egy szív sincs hozzá
425 XVIII | iparkodott búcsút venni.~De Fanny észrevevé az előkészületekből,
426 XVIII | szépsége, szíve jogosítja. Ah, de az egészen más helyzet volt.
427 XVIII | világos sejtelmei vannak.~De hogyan ismerhessen azokra,
428 XVIII | legalázatosabb szolgájával.~– De e kérés nagy, igen nagy.~
429 XVIII | kérdést akarok önhöz intézni, de amire igen őszinte választ
430 XVIII | volt szánva mindenre.~– De nagyon őszintének kell önnek
431 XVIII | szolgálatot kérek öntől, de önnek ismerni kell mindezeket;
432 XVIII | nevei itt előttem állnak, de mégis a nagyságod iránti
433 XVIII | nagyságod, nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó.
434 XVIII | ujját végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez ne
435 XVIII | feltekintett, hogy valamit szóljon, de amíg köhögött, hogy hangjának
436 XVIII | tisztelettel viseltetik, de ha leánya volna, egyiket
437 XVIII | titokban tartja jótéteményeit, de a háládatos nyelveket ki
438 XVIII | tesznek a szegényekkel, de azoknak voltaképpen csak
439 XVIII | bocsánatot kérek ezen szavaimért, de meg kellett magamnak engednem,
440 XVIII | hazájával is keveset törődött, de amint nejét, még akkor gróf
441 XVIII | hazával és az emberiséggel. De meg is jutalmazá őt érte
442 XVIII | alig jutott ideje láthatni.~De nem is volt itt arra nagy
443 XVIII | menjek nőül Kárpáthyhoz, de még fiatal voltam, csaknem
444 XVIII | én a te idődben voltam, de én nem adtam el magamat
445 XVIII | gazdagságért, mint te). No, de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy,
446 XVIII | megcáfolni.~– Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe
447 XVIII | használni mindenki ellenében, de legalább nem is volt azoknak
448 XVIII | amidőn azt mondom, nincs! De igaz; ön is igen kedves,
449 XVIII | kedves, előzékeny férj, de Rudolfnak nincsen párja;
450 XVIII | ismét eggyel szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk
451 XVIII | sietett őt kimenteni Fanny –, de megvallom, némi tartózkodást,
452 XVIII | anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb,
453 XVIII | jótéteményeiben részesítnie kell, de e jótét nagyságát csak én
454 XVIII | keblére borulva zokog.~– De mármost, kedves Fanny, ennek
455 XVIII | észrevételt akart tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja
456 XVIII | Kárpáthy-családfa dicsőítésére.)~De nem fogott többé a fegyver.
457 XVIII | kocsikerekeket szoktam kiszedetni, de arra nem volt még eset,
458 XVIII | pedig Marion kisasszony, de mint a kígyónak még ijedtében
459 XVIII | ült már közörvendezésre, de még onnan is jónak látott
460 XVIII | Ott van ugyan a fiskális, de az nem arra való ember.
461 XIX | felett.~– Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott
462 XIX | hogy megszólják a világot.~De elébb annyit kellett ezen
463 XIX | foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit,
464 XIX | hónapban van hozzá szerencsém. De egyet mégis megjegyeztem
465 XIX | Derék, jó érzelmű ember, de rettenetes arisztokrata.
466 XIX | emberekkel örömest tesz jót, de azt nem kívánhatják tőle,
467 XIX | az egész Magyarországon, de nem nemesembert még csak
468 XIX | magát irányodban viselni, de szerencsére szíve jó, s
469 XIX | nem hagytál ki senkit?~– De igen! – szólt Flóra nevetve,
470 XIX | ismersz rá?~Fanny fejét rázta. De igen. Ráismert ő valakire.
471 XIX | lovakat ugyan nem hajtja, de megesik rajta, hogy ha a
472 XIX | az emberekre figyelmezni, de én le nem tudnék egy embert
473 XIX | hogy semmi se fájjon neki, de viszont örömet sem lehet
474 XIX | ellensége, akit csak ismer, de ha összejön vele, öleli,
475 XIX | emberek legtitkosabb hibáiban, de akitől azért nem kell félned,
476 XX | magával két szobalyánt, de az neki sohasem elég. Gróf
477 XX | akármi került az asztalra: „De már abból eszünk!” Végül
478 XX | kiálta Málnay – krumpli? – De már abból eszünk!~Ilyen
479 XX | különösnek találni, aki a „Nihil de nobis sine nobis” (Semmit
480 XX | fúják, kiket pedig utálok; de kérdem egyszersmind, kérdem
481 XX | szoktam, őket meghódítom, de velök nem harcolok, és tőlök
482 XXI | udvarlásnak nevezik, nem kacagna. De hiszen mellette lovagló
483 XXI | Én elhiszem, hogy az, de tegye meg a kedvemért, hogy
484 XXI | elmaradj. Eredj, mulass. De vigyázz magadra! Ti fiúk,
485 XXI | lovaglók feje látszik elő, de mindenütt látni a két ifjú
486 XXI | felverték már valahol a rókát, de még mind nagyon messze voltak,
487 XXI | egyszerre oldalvást csap ki. De hasztalan minden furfangossága,
488 XXI | percben már eltűnt onnan.~De annyit mégis láttak, hogy
489 XXI | gyorsabban futni nem bírna, de hogy erejével gazdálkodjék,
490 XXI | agár nem úszik örömest; de odáig megkerítik, s lehúzzák
491 XXI | legsebesebb futás közben meglapul, de Matyi nem ugrik rajta keresztül,
492 XXI | Egy bukás, és vége van. De Rudolf utolérte már; ő mindannyi
493 XXII | várhatna tőle szerelmet. De milyen szerelmet? Nem megvetné-e
494 XXII | fél órára kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék,
495 XXII | mosoly rosszul sikerült, de jólesett János úrnak észrevenni
496 XXII | magával az öröm miatt.~– De ez nagyobb és nehezebb kívánat
497 XXII | panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott Teréz. Midőn
498 XXIII | is jártam majmok között, de ott az ember pisztolyt hord,
499 XXIII | gorombaságot el lehet mondani, de ki aztán mindenféle gorombaságot
500 XXIII | Párizsban tölteni a szezont, de néhány magyar mágnás fejébe
1-500 | 501-578 |