Part

 1 I     |        Haha. Ez jó calembour volt tőlem, c’est une plaisanterie.
 2 I     |       veszik, hogy pénzt kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi,
 3 III   |       urak? Ah, be együgyű kérdés tőlem! Hogyne ismernék ily művelt
 4 V     |        tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek boldog,
 5 VII   |           Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy hogy Rudolf
 6 VIII  |       többi, minden hónapra kapsz tőlem elprédálni való pénzt ezer
 7 X     |    meglehetősen messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat,
 8 X     |         valamelyik egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos
 9 XI    |          és azt mondja: „Távozzál tőlem, sátán!”. Kivált, ha a kísértő
10 XI    |      kérdéssel terhelem. Ne vegye tőlem rossz néven, ön, úgy látszik,
11 XI    |     kegyed az első havi összletet tőlem átvenni, s célszerűen felhasználni.
12 XII   |      visszavonni a kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~
13 XIII  |            hogy ami ménlovat kért tőlem, de akkor nem adtam neki,
14 XIII  |          élek, évrül évre meg fog tőlem kapni. S reménylem, hogy
15 XV    |      rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta, az egész házban egy
16 XV    |        volna el az Isten amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna,
17 XV    |         gyerekleány voltál, mikor tőlem elvettek. Miért is nem maradnak
18 XV    |           tudom, uram – mondék –, tőlem régóta el van véve. Az bizony
19 XXII  |          fel szavaikat?~„Távozzál tőlem – hagyj engemet elveszni!”~
20 XXIII |          is én, akármit csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem
21 XXIII | Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a világ, hogy
22 XXVIII|          egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~Rudolf bámulva ismert