Part

 1 VII  |           múló álmok foglalkoztaták lelkét.~– Senkit se bocsássatok
 2 VII  |             rá, szemei telesugárzák lelkét szerelemmel, odaült mellé…
 3 X    |           is a szobából, s ha önnek lelkét megvehetik mások egy tajtékpipáért,
 4 XII  |        kétségbeesés járta keresztül lelkét. Egészen elfeledkezett róla,
 5 XII  |          előtte, s elkábítja fiatal lelkét. Hisz a fiatal leányok olyan
 6 XIII |             amíg Istenhez nem emelé lelkét, s arcán ez alkalommal nem
 7 XIII |           után járni a nagyságos úr lelkét, hanem jöjjenek hamar érte
 8 XIII |              ámbátor még ki nem adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek
 9 XIV  |  tisztultabb gondolatokra szoktaták lelkét; a hiúság, nagyravágyás,
10 XIV  |      gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~Hát olyan magasan volnának
11 XV   |           ez arcon keresztül ravasz lelkét, s szemeit lehunyta, és
12 XVIII|              hogy becsületes tiszta lelkét arca vonásaiban engedi láttatni,
13 XVIII|            éppen az előtt tárja fel lelkét, aki gúnyt fog űzni belőle?
14 XVIII| kísértetinek, s azzal megkeményítve lelkét, válaszolt.~– Nagyságos
15 XVIII|      Mindenki bámulja eszét és nagy lelkét, az egész ország dicsérve,
16 XIX  |         Valahányszor arcát látom, a lelkét is látom magam előtt, s
17 XXII |           soha nem bocsátotta volna lelkét repülni elérhetlen vágyak
18 XXIV |             át mindig azon gyötörte lelkét, hogy minő okot találhasson,
19 XXIV |      beszéddel tölti el a hallgatók lelkét, kikből e ragyogó, ez édes,
20 XXIV |         ember elől el kell rejtenie lelkét, s hideg mosollyal fogadá
21 XXIV |     kellemetlen érzés futotta végig lelkét. Mindig arra gondolt:~–
22 XXIX |           embert nevelnének belőle, lelkét készakarva törpén hagynák,