Part

 1 I     |     valahová!~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik az Úrban, jön másfelől
 2 II    | gratulálhasson.~Az csak mosolygott csendesen.~– Képzelni kell önnek –
 3 II    |          fogok.~– Csak maradjon ön csendesen – csillapítá őt a bankár. –
 4 III   |          nem adták zálogba.~Rudolf csendesen mosolygott.~– Te misszionárius
 5 IV    |     amennyit kívánt a klub; csitt, csendesen, uraim! Mindent elmondok,
 6 V     |         boldogságot talált, melybe csendesen elvonulhat; ha szüntelen
 7 V     |        érzenéd a kígyónak; én majd csendesen aludjam akkor, ugye, midőn
 8 VI    |     infernale-ból integettek, hogy csendesen legyen a közönség, mert
 9 VII   |            ifjú kezében van, ki őt csendesen bocsátja alá; ha az ifjú
10 VII   |           kell tartania, csak nézi csendesen, mint hajlik felé az égő
11 VII   |     meghalni a nők.~Rudolf megfogá csendesen a csodás asszony kezét.~–
12 VIII  |      hagyta őt beszélni békével, s csendesen, jókedvvel léptetett vissza
13 VIII  |             télen át csak elvannak csendesen, legfeljebb, ha összetalálkoznak
14 VIII  |            akik kidűlnek, alusznak csendesen horkolva, s ki utol marad,
15 XV    |     valaminek történni? Olyan szép csendesen kávéztak együtt, oly bizalmas
16 XVI   |           látni akarom meghalva.~– Csendesen, barátom, csendesen. Lármával
17 XVI   |    meghalva.~– Csendesen, barátom, csendesen. Lármával semmire sem megyünk,
18 XVII  |  könnycsepp jelent meg szemében, s csendesen végiggördült erős, napbarnította
19 XXV   |            ottan, mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog, senki sem
20 XXVII |           tartja ölében, ki keblén csendesen elaludt.~A beteg felemeli
21 XXVIII|             melyen idejött. Rudolf csendesen haladt tüszkölő ménjével
22 XXX   |            minden vonásiban.~Olyan csendesen halt meg, hogy még hű szolgája