Part

501 XXIII |                Köszönöm az estélyeket, de most nem vagyok elég gazdag,
502 XXIII |            kibékülnél nagybátyáddal.~– De már a koldus mesterségénél
503 XXIII |              hogy jó tőled a gondolat; de nem az említett mesterség.
504 XXIII |           Szolnokon sógorasszonyoddal, de mintha sokkal boldogabbnak,
505 XXIII |              igényeidtől megfosszon.~– De ez nem lehet, ez nem lehet.
506 XXIII |              családfák készítésében.~– De azt mégsem fognák megengedni,
507 XXIII |           furfangos prókátorok kezébe; de nekem hagyj békét, én gentleman
508 XXIV  |         kellemessé tenni reám nézve.~– De hát miért megy el éppen
509 XXIV  |             volt és szíves irányában – de egyéb semmi. Örömmel látta
510 XXIV  |              kényelméről gondoskodjék, de legkevésbé sem volt általa
511 XXIV  |              tömérdek idegen műszóért, de nincs elég bátorságom a
512 XXIV  |                 hogy Heléna vagy Ninon de Lenclos óta születhetett
513 XXIV  |         hölgyekre elkölteni valamit.~– De azt is tudom, ami Abellinóval
514 XXIV  |       csatlakozva elvált Kecskereytől. De e perctől fogva valami szokatlan
515 XXIV  |           egyszer oly szép, mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot
516 XXIV  |               kíméletlenül rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért,
517 XXIV  |               szakad e cáfolatoknak.~– De tréfán kívül, Rudolf – szólt
518 XXIV  |            élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket is hiába mondanál,
519 XXIV  |       kellemetlen.~Mást akart mondani, de rajtakapták.~– Ah, ez nem
520 XXIV  |       elkomorodott, gondolkozni kezde; de azután megint csak azt felelte:~–
521 XXIV  |               komoly, én pedig tréfás; de nem megfordítva, hogy én
522 XXIV  |            Rudolf homlokát csókolni.~– De kiről hát?~– Nem kínozlak
523 XXIV  |            ellenkezőre okot?~– Te nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné
524 XXIV  |                csak becsületére válik, de nem a világ előtt. A világ
525 XXIV  |                ez ítéletet igazolja.~– De jelenében még több, ami
526 XXIV  |              mind igen kényes emlékek, de azt is tudom, hogy amíg
527 XXIV  |                 Kedvetlenül feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~
528 XXIV  |            gyönge, könnyelmű asszony – de mégis visszatartá a férfiúi
529 XXV   |            Néró valóságos filantróp!~– De hát meddig fog e vesztegzár
530 XXV   |              szóval megtörténhetnék. – De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek.
531 XXV   | legszeretetreméltóbb zsarnokság előtt, de kényszerítve, meggyőzve
532 XXV   |               már minden veszve volna.~De nem. Azért is ő fogja kényszeríteni
533 XXV   |                lesz, mire visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~
534 XXV   |               szeret téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~Csakhogy
535 XXV   |           Lovat megismert távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~–
536 XXV   |                szokatlan magaviselete, de ő nem tartott semmi igényt
537 XXV   |               Ezek is boldog szeretők; de most tekintsen amoda távol,
538 XXV   |          virágok boldogtalan szerelme. De istenem, ön oly halavány,
539 XXV   |            vagy Rudolf neje előtt sem. De önmaga előtt. Hiszen csak
540 XXV   |                 közönyös dolgokat. Óh, de ő vétkes boldogságot érze
541 XXV   |               nem tudja annak értékét, de az ő szívét annál nehezebben
542 XXV   |                szívemben, csak az öné. De el volt az temetve jól.
543 XXV   |                a zokogást, és suttogó, de szilárd szóval mondta:~–
544 XXV   |             boldogság özönében úszott; de a legboldogabb óra örömei
545 XXVI  |          természetesen mind hasztalan.~De legnagyobb zajt üt Kecskerey
546 XXVI  |          visszataszító szépség – szép, de üres vonások.~– Ah, jó estvét,
547 XXVI  |              rajtam bosszút állhasson. De én kitudom, hogy ki az!
548 XXVII |                 hogy mit akar mondani, de nem találná rá az igazi
549 XXVII |                róla beszélnek.~– Igen, de én meg nem akarom, hogy
550 XXVII |                mért nagyságod szívére, de jónak látta a fájdalom által
551 XXVII |              mondanám, még van remény; de kötelességem megmondani
552 XXVIII|           térdeplő helyzetben heverni. De az is megdöbbent az ő alakjától.~
553 XXVIII|              Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá arcát. Isten
554 XXVIII|               uram. Un igen jó hozzám. De még ez órában fordulok vissza.
555 XXIX  |              nőd hálószobája.~– Tudom. De nem jöhetek el mellette
556 XXIX  |             jobban, mint én szerettem, de szeretni foga okosabban…
557 XXIX  |              miként én is megbocsátom! De tettető és hazug volnék
558 XXIX  |            akará hebegni a másik öreg, de nyelve nem akart mozogni.~– …
559 XXX   |              öreg szolga szólni akart, de ajkai össze voltak kulcsolódva,
560 XXX   |               meg a kárpátfalvi udvar. De most a víg arcok helyett
561 XXX   |              kísérje atyja koporsóját. De az még csak félesztendős,
562 XXX   |             neje felett, sokan sírtak, de legtöbbet sírt maga az a
563 XXXI  |          bukása megérzett egész az Île de Jérusalemig.~A sok összevissza
564 XXXI  |        erdejében vágatni nem szabad.~– De mi lelte az öreget e bohóságokkal? –
565 XXXI  |             szólt Kecskerey nevetve.~– De hát mi lesz azon esetben
566 XXXI  |           érdekesebbé teszi az embert; de hogy koldussá lett, hogy
567 XXXI  |                mellé – szólt valaki.~– De iszen annak már megválasztá
568 XXXI  |          Hahhahha! A templomajtóban!~– De az unokaöccsét csak nem
569 XXXI  |         Szentirmay úrnak ajándékozá.~– De iszen – szólt Kutyfalvi
570 XXXI  |            elajándékozni holta után.~– De már arról magam is felelek! –
571 XXXI  |              nagyon emeli a szépséget. De már ha mégis valaki elég
572 XXXI  |              előtt tettetni nem lehet.~De még másvalakit is elriasztott
573 XXXI  |           vetni, hogy nem anya.)~– No, de az illúzió megvan. Mégis
574 XXXI  |              nem jön, amíg benne tart; de azért ő most is úgy beszél,
575 XXXI  |           Elfogadja, ami megvan, faute de mieux – jobb hiányában –
576 XXXI  |               mieux – jobb hiányában – de szíve, ha ugyan van nála
577 Vegszo|                tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba lenne,
578 Vegszo|              volna képes átvarázsolni; de unokaöccse jelleméhez nem