Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
durvaságot 1
dús 2
dúsgazdag 1
e 566
eau 1
eb 2
ebbe 2
Frequency    [«  »]
660 mint
624 ki
578 de
566 e
554 még
536 van
528 o
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

e

1-500 | 501-566

    Part
1 I | tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből embert 2 I | embert és barmot kiszabadít.~E sajnos észrevételt nemzetes 3 I | Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemekkel 4 I | Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot, 5 I | arcánál, de az arcvonások és e szemek oly szokatlanul képesek 6 I | egy eltévedt lélek látszik e szemekben, mely tán döntő 7 I | szegletekké vannak elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt 8 I | mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott, 9 I | mily rosszul illik arcához e gúnyos, kötekedő kifejezés, 10 I | úrnak annyira megtetszett e körülírása a semminek, hogy 11 I | lassankint étvágyat kapott e három személyt látva enni, 12 I | hogy minél fogva veszi le.~E kurta kalap alól kétfelől 13 I | világot! Ki van idehaza?~E csodára kilépett Bús Péter 14 I | aminőt csak képzelni lehet.~E pillanatban lépett be az 15 I | beléjük szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak egyszerre 16 I | barátom!~A kacaj újra kitört e bolond fogadásra.~– Ah, 17 I | lábait egymásra hajítva.~E szóra még jobban elbámult 18 I | nem bírt volna, hogy e détestable földre lépjek.~– 19 I | meg.~Abellino szétmeredt e szókra, kezét-lábát elejté 20 I | az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős vonásai 21 II | hősével – ha ugyan szabad e címmel megbántani a fiatal 22 II | tuszkulánumok között, melyek e kisded szigetet ellepték, 23 II | tiszta búza.~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta, 24 II | tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá, valahára 25 II | gyümölcseinek terhe húzza.~E narancsfák között látjuk 26 II | dolgok meg voltak írva. E polémia egypár évre nevezetes 27 II | nagy betűkkel ráhímezve e szó: souvenir, de ami azért 28 II | kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-ról egy óra múlva 29 II | tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló, ki önnek 30 II | akármilyen úton és zajjal jön is. E napokban két magyar gróf 31 II | mit lehetne önön segíteni.~E mosolygás, e leereszkedő 32 II | önön segíteni.~E mosolygás, e leereszkedő vállveregetés 33 II | a parvenüt.~Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe, 34 II | Kárpáthy érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~– Ön 35 II | adok, és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs 36 II | Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem viseli.~– 37 III | hiszen ifjú barátunk járatos e vidékenszólt Miklós, 38 III | bölcsesség templomának.~Szemben e halommal látszik azon kisded 39 III | kőobeliszk az egész, ráírva e szavak:~„Itt nyugszik a 40 III | eltávozott. – Nem tudom, e fiú szavai költötték-e azt 41 III | költötték-e azt bennem, vagy e rideg magány, melyet egészen 42 III | alatt.~– Egykor olyan volt e vidék, aminőnek magadban 43 III | barbárok címzete alatt, e megtiszteltetéshez érdemünkön 44 III | István heves kezde lenni e szóra.~– Óh, ez több, mint 45 III | szó, egy eszme végit veti. E szó akarni és nem akarni. 46 III | kell.~– Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni? 47 IV | az elegáns fiatalságnak. (E mondat pleonazmusnak látszik, 48 IV | kissé sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg, egy magas, 49 IV | másik csodálni valót talált e vonásban. A lord azt mond 50 IV | uraim!~Debry szerencséjére e pillanatban egyszerre más 51 IV | az ifjú merveilleux, mert e percben nagy zaj támadt 52 IV | a név meglepett, miután e hazánk leánya.~– Az…~ 53 IV | hazánk leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva, 54 IV | beszédbe sem akart ereszkedni e pont felett. Ekkor az én 55 IV | virágesővel temettetett el. E naptól fogva egyik színház 56 IV | óriások szerteszéjjel szedték e szóra Abellinót.~– A másik 57 IV | közt nagy mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta, 58 IV | közéjük.~– Szólj, miért e harag Mainvielle-né ellen? 59 V | sem emlékszik róla többé.~E hölgy neve volt Fodor Jozefine. 60 V | karnagyává választatott. E házasságból született Jozefine; 61 V | egymást megszerette, és e szeretet nem múlt el soha, 62 V | Jozefine felléphessen benne. E nap óta Párizs kedvencévé 63 V | másik felén borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe 64 V | Jozefine nyugodtan emelé föl e szóra arcát.~– Tegyék. Mit 65 V | meghall valamit.~Mainvielle e percben felnyitá szemeit, 66 V | kezével eltakarta arcát.~E percben az előszoba ajtaján 67 V | Bocsánat, madame, hogy e levelet bátor voltam felbontani, 68 V | Lásdmonda férjének –, e néhány szó engemet fölemel. 69 V | néhány szó engemet fölemel. E névtelen írás nagyobb diadal 70 V | a szorgalom jelképe; ó, e napon erős fogok lenni!~ 71 V | Mainvielle-nét, ki úgyis félni fog e napon a végzetes föllépéstől.~ 72 VI | maga anyagot. Egy időben e rendkívülisége által, midőn 73 VI | vásárja volt a kedveskedésnek; e frakkszárnyú pillangók nagy 74 VI | kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés; koszorú és gyémántos 75 VI | korallpiros ajkai fölé. E kitüntetést növelte az is, 76 VI | rögtön belekapni a jelenésbe.~E jelenetre kétszer akkora 77 VI | bámulatos lélekjelenlét.~E jelenésre a még elkésett 78 VI | amely túljár az eszemen. Én e tapsolók közül egy lelket 79 VI | páholyából, s erős, csengő hangon e szókat kiáltá:~– Au nom 80 VI | babérkoszorú hullt alá.~E percben, mintha rögtön kicserélték 81 VI | úgyhogy midőn lehajolt e két koszorút fölemelni, 82 VI | Jozefine-re nézve, mert ha e percben énekelnie kellett 83 VI | jelent minden tapsviharnál, e sóhajból, biztatásból, elégültségből 84 VI | kiveszi belőle, nincs-e e botránynak valami összeköttetése 85 VI | ébredni mindegyik szavára.~E csendes, méla ária közepett, 86 VI | győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja a tüdőket.~– 87 VII | virágainak, rövid életök van. E kényes istenasszony paphoszi 88 VII | gavallérságban versenyzett; mind e híreket eltörlé azonban 89 VII | elkövetni beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~„ 90 VII | vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez hasonló 91 VII | eszményi tárgynak nem.~Pedig e nevet a legszebb hölgyek 92 VII | mellett? Ki tudna beszélni e szemek olthatlan tüzéről, 93 VII | minden percben leírni, hisz e csodálatos hölgy minden 94 VII | végtelen szerelem lakik e szívben, és azt elérni mégis 95 VII | ingert a szenvedélyeknek; e csalogató csáb, mely éppen 96 VII | zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos keverékben csak 97 VII | legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, 98 VII | észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, de 99 VII | a sírást? Hát nincs mód e gyermekeket megszabadítani?~– 100 VII | férfi ért fel a tetőre. E pillanatban az udvarra szállt 101 VII | kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi bravúrért.~ 102 VII | kötéltáncosi bravúrért.~E pillanatban nagy robajjal 103 VII | volna, akkor hősi tett volna e munka, de így csak badinage, 104 VII | folyt a tréfa és elméncség e tárgy fölött; ezúttal Abellino 105 VII | valami angol lapot olvasva.~– E némbernek nagy kedve lehet 106 VII | közé.~Szép, halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó 107 VII | csoportozatot festeni, mint e két arcot, így egymással 108 VII | amazt visszatorolni látszik. E két ember arcából azt olvashatná 109 VII | fogadnia a nagylelkűséget.~E fogadás bámulatos derék 110 VII | delnő.~Lesznek sokan, kik e fogadást túlzásnak fogják 111 VII | bizonyossá tehetjük, miszerint e magas körökben igen olcsó 112 VII | lépésről a fölvetett tallért.~E fogadás tehát éppen nem 113 VII | mindenütt ismeretlen lovagját, s e szenvedély majd dühvé, végre 114 VII | milyen boldog lehetne, ha e két kérdés feleletét bírná.~ 115 VII | a kegyes idő, nem késik e látott alakokból, mik talányos 116 VII | Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e jegynek tulajdonosa. Ígérte-e, 117 VII | viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk egyebet 118 VII | miben alapszik?”~Honnan e harmincéves életunalom, 119 VII | harmincéves életunalom, e bizarr különcködés, e megvetése 120 VII | életunalom, e bizarr különcködés, e megvetése a világnak, ez 121 VII | ostorrá vált rájuk nézve éppen e lélekerő, mert üresnek látta 122 VII | beszédre bírja, s lássa, vajon e szép arc hogy jön zavarba 123 VII | sikerülend kört alakítanunk?~E kérdésre büszkén tekintett 124 VII | legszentebb érzelmet megtagadja. S e szomorú tüneményt alig látni 125 VII | grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá ki ajkán:~– 126 VII | gyermekeket szoktunk kikérdezni.~– E híres férfimondá a lyánka 127 VII | ízeiben, úgy megrendült e névre, arca elhalványult, 128 VII | kezdének térni gondolatai.~– E egy más éghajlat leánya, 129 VII | Talán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~Rudolf 130 VII | ismét magához kezde térni, e hír által nem érzé magát 131 VII | észre a jelenlevők, mert e percben Mars kisasszony 132 VII | hosszan, oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, hogy 133 VII | hogy útitársuk legyek?~E kérdés oly meglepő, oly 134 VII | akart magának tenni, hogy e halálán legkisebb szomorúságot 135 VII | körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs egyedül; 136 VIII | vissza a kiindulási vonalra.~E nyugalom, ez önbizakodó 137 VIII | vonalra.~Sokan, átlátva, hogy e két lovassal nincs mit versenyezni, 138 VIII | mint a futótűz terjedt el e vakmerő fogadás híre.~A 139 VIII | pattantott karikás ostorával.~E boszontó hangra dühödten 140 VIII | légbe.~Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb léptetve 141 VIII | Fenntartjuk magunknak az alkalmat e kastélyról s annak saját 142 VIII | szinyetátye” stb.~Az eredménye e jeles mulatságnak az szokott 143 VIII | délig, a többi iszik tovább. E kétségtelenül igen kedélyes 144 VIII | a magyarázatból látjuk, e szellemdús mulatság nem 145 VIII | félbeszakítatlan hangot kell adni.~E mutatványt közbámulatra 146 VIII | nyílásán, a torkán akadt italt.~E jelenetet óvatosabb körülírással 147 VIII | Megölöm az egész kompániát!~E szóra ki-ki menekült az 148 VIII | egyes-egyedül teszi ki magát e gigász dühének, ki fel volt 149 VIII | Kutyfalvi pedig, kit a cselédek e kis tréfa után kivittek 150 VIII | hatását még most is érezi.~E naptól fogva Kis Miska kedvence 151 VIII | egy elvadult kedély ismert e téren nemesebb hivatásaira.~ 152 VIII | Jancsi úr nem adta volna e tréfát egy uradalomért.~ 153 VIII | dühbe jőni. – Hát aztán e perctől fogva nem vagy többé 154 VIII | keresi, azért ha vannak e vármegyében nemes Kissek, 155 IX | magyar társadalmi viszonyok e század első negyedében…~ 156 IX | ismerik az idegen dolgait.~E két irány között oszlott 157 IX | iskolából való kicsapatás e tüskés pályára üldözött.~ 158 IX | nemzedék közül, ámde mégis e nehány elég volt arra, hogy 159 IX | hogy gyanítni engedje, hogy e kavics homokja közt arany 160 IX | irtatlan erdő előttük, utánuk!~E derekak között tisztelve 161 IX | magamat arra, hogy most e tárgyról írni tudjak. Vannak 162 IX | repesne örömében, látva e derék, délceg, daliás hazafiakat, 163 IX | főurak nagy része, midőn e három szót kell a teremben 164 IX | Jánost, a magyar nábobot, e pompás, drágakövektől ragyogó 165 IX | vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki sem védelmezheti.~ 166 IX | intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé, 167 IX | közönség azon részét, mely e nyelvet nem érti, untatni 168 IX | a két ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva 169 IX | hogy Fennimor törekvései e leány körül milyen siralmas 170 IX | nagyokat kiáltsatok!~E percben hölgyruha susogás 171 IX | teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul égni 172 IX | Azt mondá társainak, hogy e percben hirtelen szaladnia 173 IX | Ez ördögség Bélától!~E percben hangzottak el az 174 X | lyányoknak”.~Apa, anya hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat 175 X | Mayer, megtudva nénjének e cselekedeteit, sietett őt 176 X | odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem, 177 X | leányokra), de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy 178 X | stb…~Azok természetesen e prédikáció elől apródonkint 179 X | már mindennap találkozott e kedves asztali tüneménnyel. 180 X | mind igen természetes volt.~E naptól kezdve az egész háznép 181 X | feltevé magában Mayer, hogy e napon Terézt is meg fogja 182 X | megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához, amiben azon 183 X | születésem napjára. Nézze hát!~E szókkal odanyújtá Teréznek 184 X | önnek csak sejtelme is volt e fertelmességről, azzal a 185 X | azzal a seprűvel, mellyel e pipa cserepeit kitakarítom, 186 X | Mayer uram nagyon megütődött e szavakon; felkelt, egy szót 187 X | bátorkodik felőle, utánamegy!~E kegyetlen mondás nagy sírásokra 188 X | azután örömest meghalna.~E szóra az egész család, mint 189 X | apa szíve elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak 190 X | vanmonda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –, 191 X | azon okokat, melyek engemet e föllépésre kényszerítettek. – 192 X | aggszűz megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer papa 193 X | Teréz elleni kifakadás; e mindent felülmúló vakmerőség 194 X | széles ez országban.~Már e helynél tökéletesen sírva 195 X | alkalmazva még tán használt volna e megintés; így csak fájdalmat 196 XI | Pozsonyban, neve Boltay János. E gazdag kézműves régen, régen! 197 XI | elénekelje.~Teréz összerezzent e gondolatra. Matild jutott 198 XI | érte ment. Különben is, e polgári körökben nincs annyi 199 XI | testvérök is van. „Hol van e legkisebb testvér?” – nemde, 200 XI | születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört, köznapi fogalmakkal 201 XI | hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag volt az erény tiszta 202 XI | is tettek, és vesztettek e tárgy felett, ahogy szokás 203 XI | komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása által már 204 XI | ezalatt bosszút forralt e bánat okozója ellen, óh, 205 XI | verte az ablaktáblákat.~E tisztességes kudarc csak 206 XI | fiatal, szegény hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen 207 XI | csak egy föltételt kötöttem e kívánatához: ha azon hölgy 208 XI | közeledni valakihez; én e leányzó családjáról a legcsodálatosabb 209 XI | lett.~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai, uram, ő 210 XI | tökéletesen méltó pártfogásomra. E lyánkából egykor híres művésznő 211 XI | fáradozásait.~Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~A leány 212 XI | örökké titokban akar maradni.~E fölfedezés az első percben 213 XI | alakról szokott ő álmodni, e szép kék szemekről, e nemes 214 XI | álmodni, e szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg 215 XI | szemekről, e nemes vonásokról, e délceg termetről.~Szegény 216 XII | családnál mindenki tudta e titkot, de senki sem beszélt 217 XII | adott.~Úgy; de hogy lehetett e nevet kitudni? Fanny maga 218 XII | is lelkében maradandott e név, mint amelyet a fák 219 XII | menyasszonyajándokul?~Mind e szavakat jól hallhatták 220 XII | szemökbe mondja.~Boltay uram e beszéd alatt lassankint 221 XII | szívdobogva, remegve figyeltek e csendre, melyben annyi indulat 222 XII | indulatát?~Abellino nem merte e jelentést elmondani társai 223 XII | párbajra, de senkit sem talált e célra alkalmasnak; végre 224 XII | visszakergetni odúikba.~E két érdemes lovag tehát, 225 XII | Hát hol van a mester?~– E bizalmával nem tisztelt 226 XII | levelet lesimítva kezévelén e számadást kész vagyok bárhol 227 XII | kiről senki sem tud semmit?~E levél így szólt:~„Ön derék 228 XII | fogva készek vagyunk önnek e lovagi szolgálatot felajánlani.”~ 229 XII | Rudolf és Miklós.~Ah, ha e percben Fanny otthon lett 230 XII | arra indított, hogy önnek e találkozásnál szolgálatunkat 231 XII | előidézni.~Miből állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan 232 XII | miszerint a kihívók részéről e párbaj inkább mulatságnak, 233 XII | neki való mulatságoktól.~E zavartól akarták lovagiasabb 234 XII | volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú társaik 235 XII | véghagyományul elfogadni.~E leveleket egy harmadik borítékba 236 XII | felek kibékítését. Abellino e két föltétel alatt ígéré 237 XII | szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben rendkívüli 238 XII | ellenfelének nagy előnyt adott; e merészség azt okozá, hogy 239 XII | önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly 240 XIII | égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre 241 XIII | mindazon ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést elmulasztották. 242 XIII | bőréből kibújni vágyást, amit e nyomasztó körülmények idéztek 243 XIII | magukat, és kibéküljenek.~E példabeszéd eljutott Abellinóhoz 244 XIII | ékesített előadás, mert e napon a nagyságos úr mindenki 245 XIII | hírneves vendég urak között.~E kibékülési szimptómákra 246 XIII | jószágigazgatót!~Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei 247 XIII | igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat átnézi és helybenhagyja, 248 XIII | általuk előre bocsátva, e becsülettudó lépésekre szedegetve 249 XIII | papirost mutatnának neki e helyett, úgysem hallgat 250 XIII | sub stria bizonyíttatnak, e következők:”~Itt elébb félbeszakítá 251 XIII | villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép sommák 252 XIII | felesége van.~– Szép, de rossz.~E morális észrevételre jónak 253 XIII | Kárpáthy név kisebbítve legyen, e mai napon, melyben minden 254 XIII | öreg szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt, s 255 XIII | vigye el neki személyesen e levelet.~Azzal, mintha kétszázezer 256 XIII | boldogabb embernek, mint e pillanatban.~Mivel fogja 257 XIII | pillanatban.~Mivel fogja e nemes, bocsánatkész indulatot 258 XIII | véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság alól, 259 XIII | semminemű malőr nem érheti.~E kegyes szertartáson mind 260 XIII | volt sajátja.~Pedig mind e változást egyetlen gondolat 261 XIII | sem tudta volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított 262 XIII | szarvánál, melyet csak éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb 263 XIII | mása.~Ahány harapást tett e tulok a fűben, ~Járván ez 264 XIII | S ha mi is itt hagyjuk e földön fogunkat, ~      265 XIII | nagyságos úrnak, hogy minekutána e mai arannyal foldozott, 266 XIII | örömétől. Ő boszontani vélte őt e hírrel.~– Hol van ő? Hol 267 XIII | hosszas elszakadás után e napon fog barátságos kézszorítással 268 XIII | kényelmetlen feszengést e szavak hallatára, mintha 269 XIII | mintha nem tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~Eközben 270 XIII | ábrázatja szépen kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez 271 XIII | alá szikrázó gyümölcseit…~E percben hallatszék az udvarra 272 XIII | lefeszegetni.~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek összedugták 273 XIII | csak a rémületet, mely e szavakra szívében gerjedt, 274 XIV | lesz miatta, bírnia kell e hölgyet, s tán boldogítni. 275 XIV | kellett volna cserébe adni e gondolatért, odavetette 276 XIV | az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek 277 XIV | öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak nőni; 278 XIV | magában elég leende az, hogy e parasztbüszke kézművesnek, 279 XIV | ravasz módszereknek, mikkel e nagy világban kitanult derék 280 XIV | megjelent tünemény adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem 281 XIV | bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom. Meg fogok 282 XIV | és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~A kézműves 283 XIV | Én meg akarom hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet 284 XIV | ösvényén végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön hatalmában. 285 XIV | szegény ifjú iránt, amint e gondolatot fejébe vette, 286 XIV | válaszában, elhallgatunk e dologról, és én nem fogok 287 XIV | ugyebár, nem volna szükség ím e másodikkal megismertetni.~ 288 XIV | rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~Vártak 289 XIV | mindketten úgy szerették e két ifjút, mint tulajdon 290 XIV | jegygyűrűt ujjára vonják.~– Igen. E gyűrűt hagyá nálam az érdemes 291 XIV | gondolatra, mint fogja ő e gazdag úrnak elmondhatni: „ 292 XIV | tán végig gyöngéd tagjain?~E cél el volna érve, ha ő 293 XIV | emelkedhetik.~Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig 294 XIV | másfelől rokonai, kiket e lépés boldogokká tenne, 295 XIV | megvetését, olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot egy 296 XIV | hogy áldozatból teszed e lépést; mondjad azt is, 297 XIV | mégy, midőn az oltár előtt e szót kimondod: „szeretem”, 298 XV | lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat elől a világból, 299 XV | találkozom?” Hát, uram, e szavakra, mint a megtestesült 300 XV | mester egészen elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott, 301 XV | okokat is, melyek Mayernét e futásra kényszeríték, s 302 XV | nem húzott harisnyát. E gondolattól egészen elrémülve, 303 XV | hogy az ő elragadtatása e tárgyban sokkal csekélyebb.~ 304 XV | összevetést közölte Terézzel.~E körülmény is erősíté Teréz 305 XV | fölötti meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára 306 XV | először nem tudná, honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel 307 XV | válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított, 308 XV | felelet nélkül hagyta volna e kérdést; akkor tán azt hitte 309 XV | gondolattól, hogy anyja e percben testéhez érjen.~ 310 XV | akar tenni, ez bolondság!~E kegyes észrevétel után megpihent 311 XV | érte volna. Minden csak e világból való. A vallás 312 XV | ülést az asszonyságnak, e percet használva, suttogó 313 XV | beszélgetésre elzárkózni velem.~E szavak oly nyugodt, oly 314 XV | szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú 315 XV | kerül a sor.~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~ 316 XV | leány nem haragudott érte.~E merénylet sikerülte fölötti 317 XV | János úr jókedvűn nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis 318 XV | tisztelt házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás 319 XV | Abellino bosszúsan fogadá e kedves hírt, s otthagyta 320 XV | volna minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~ 321 XV | szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői tekintet, 322 XV | nézve úgy elzárva, mint e név talizmánja által: „Kárpáthy 323 XV | dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei János 324 XV | remegni kell most, hogy e szeretni talál! Kárhozat, 325 XV | indignációval Fennimor. E megbántó szóra Abellino 326 XVI | nem is vínak mással. Hanem e kívánatának sem tettek eleget; 327 XVI | állnak a segédek, s amelyik e szabályok ellen vét, annak 328 XVI | Kecskerey határozottan.~Fennimor e felszólításra oly állásba 329 XVI | kardot tokjába visszadugja.~E percben senki sem állt közte 330 XVI | megfoghatóvá, hogy Fennimor e pillanatot használva, annyira 331 XVII | nélküli nyelvtanulásnak. E hatás következtében feltevé 332 XVII | nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~– Szeressen 333 XVII | másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat látogatja 334 XVII | madarasi kastély padlására. E buzgalmát annyira vitte 335 XVII | mutatja az, miszerint mind e mai napiglan hasonlóha 336 XVII | vesztett, de bizonyosan nyert.~E varázserővel bíró eszme, 337 XVII | delejes hajlamot, mellyel e délceg állatok az úri körök 338 XVII | képzelni előkelő házat, melyben e nemes barmok kiegészítő 339 XVII | történtek előre való ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy 340 XVII | magas köreikbe felvegyék? E magas, feddhetlen családok 341 XVIII | világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak 342 XVIII | van. Van-e egyéb oka is e véleményre, azt bizonyosan 343 XVIII | ír. (Sietünk kimenteni, e gyanú annyira alaptalan, 344 XVIII | Mennyire keresne menekülést e nyomasztó, szomorító, untató, 345 XVIII | iránt tanúsítani, midőn őt e vidám társaságokban a kétségbeesésig 346 XVIII | óhajtana, jegyezze fel.~E különös gyöngédség mutatja, 347 XVIII | Pedig nem volnék érdemes e különös tiszteletrerebegé 348 XVIII | foghatná, mivel adott okot e rendkívüli kegyeletre, s 349 XVIII | egyetlenegy ismerőse nincs e nők között, sejteni nem 350 XVIII | bemutatni. Azt hivé, hogy e , ki a finom világ estélyén 351 XVIII | legalázatosabb szolgájával.~– De e kérés nagy, igen nagy.~Varga 352 XVIII | mindenre kész a világon, akár e percben leugrik az ablakon, 353 XVIII | irántam lenni; úgy vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám 354 XVIII | mielőtt a világba lépek.~E szavak oly érzékeny, oly 355 XVIII | szívességet várom öntől, hogy akik e névsorozatba fel vannak 356 XVIII | olyan , olyan kedves?~E szavak való, mélyen érzett 357 XVIII | keresni azon személyeket e sorozatból, akik nagyságod 358 XVIII | nevekhez ne értesse, nehogy e tiszteletlen érintéssel 359 XVIII | reszket a papíron, amint e névhez ért. Talált végtére 360 XVIII | odanyújtva a névsorozatot. – E derék hölgy bizonyára egy 361 XVIII | magától végigfutott, mikor e névhez ért, mintha valami 362 XVIII | volna afelől győződve, hogy e név tulajdonosnéjának nem 363 XVIII | jellemmel bírni.~– Milyen e ? – kérdé a öregtől.~– 364 XVIII | nézve nagyobb öröm, mint ha e kettőt egymással egyetértésben 365 XVIII | elérté a vasfejű öregnek e gyöngéd célzatát.~– Ezerszer 366 XVIII | ezeket elmondjam.~– Fiatal e ?~– Éppen nagyságod korából 367 XVIII | öntudatlan sóhaj emelkedett e szavakra.~E percben kocsirobaj 368 XVIII | sóhaj emelkedett e szavakra.~E percben kocsirobaj hallatszott 369 XVIII | iparkodott idomítani… Minő leend e képzelt arc a valóban?~Úgy 370 XVIII | tekintetet ad alakjának; neveli e hatást a mélyen kivágott 371 XVIII | , vajon hogyan tudja ő e bókot viszonozni; biz az 372 XVIII | Flóra jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra, 373 XVIII | Marion kisasszony sietett e buzdító gyöngédség hatását 374 XVIII | hogy megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, 375 XVIII | olyan legendai szép volt e két együttlétében, amint 376 XVIII | nem egy hideg ügy hozta e házba, hanem hallotta ön, 377 XVIII | jótéteményeiben részesítnie kell, de e jótét nagyságát csak én 378 XVIII | indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla, 379 XVIII | hogy nem úgy van; engedjen e boldog hitben maradnom – 380 XVIII | hangon. Valóban sajnálta e nőt.~– Úgy, úgy! Nevezzen 381 XVIII | kérem! Semmi okot sem adtam e rendkívüli szerencsére.~– 382 XVIII | az iméntiért. Nem akartam e nevezetes személyt megbántani. 383 XVIII | a hintó hágcsójáig. Ámde e lépéshez még nagy teketória 384 XVIII | chère nièce, adieu!~Értsd e sok adieu alatt akár azt 385 XVIII | milyen derék dolog volna, ha e két asszony az ő két leánya 386 XVIII | melyet rég nem hallottak e falak.~A vén Varga uram 387 XIX | kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~ 388 XIX | hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes ajkakat, 389 XIX | finom beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket, 390 XIX | rágalom. (Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak 391 XIX | előnyökkel és hatalommal e győzelemre; s miután mind 392 XIX | tekintetes urak maguk azok, akik e könyveket vásárolják, és 393 XIX | mulatságosan eltöltött órákra.~– E szavakkal be van rekesztve 394 XIX | többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban, hisz Pozsonyban 395 XIX | megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes arcnak nemes szívet 396 XIX | szívet kell képviselni, e tiszta szép szemekben csak 397 XIX | férfiak között, s arra gondolt e percben.~– Tehát igazán 398 XIX | komolysággal olvasá belőle.~– E jeles, szeretetre méltó 399 XIX | szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után át kell ölelni 400 XX | négykerekű állatoknak voltak e napon láthatók a népes kastély 401 XX | személyes meglepetésére, kinek e gyöngeségét a tisztelendő 402 XX | ősi terme volt felnyitva e célra, a hosszú karzatos 403 XX | egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül, 404 XX | nevezetesebb magyar házat, melyben e nemes állatok (hang a karzatról: „ 405 XX | ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e tekintetben várható. Avagy 406 XX | közülünk ily érzékeny eset?~E felhívásra általános zsibaj 407 XX | emelésében, melyet is én e következő pontokban látok 408 XX | vállalt is, indítványának e részét nem vihette keresztül, 409 XX | szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett 410 XX | marakodniok, idebenn csak nekünk.~E rendre igazítás ismét 411 XX | istentől adott ajándék nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával 412 XX | rajzották körül a társaság e két napját; maga Szépkiesdy 413 XX | plajbásszal tárcájába jegyzé e felejthetetlen mondatot.~ 414 XX | volt a tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt 415 XX | kocintottak vele.~A sugárzó öröm e pillanatában egy szolga 416 XX | szívéhez szorítá a levelet, s e néhány sort olvasák belőle:~„ 417 XX | 100-at előlegezni akarna e küldeményből, s azután elrejté 418 XX | nagyon szerettetik. Óh, e boldogságot látni mily öröm 419 XXI | örömest nehéz szempilláiknak, e föltételökben erősen akadályozva 420 XXI | ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve 421 XXI | illett az amazoni termetekre e testhez simuló viselet hosszú 422 XXI | öten-hatan ugrottak le lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők, 423 XXI | nem szükség megigazítani.~E pillanatban, senki sem tudja 424 XXI | ki, hogy kengyelvasához e fiatalemberek egyikét engedje 425 XXI | örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott 426 XXI | felkunkorodott farkaikat. E percet hasznára fordítja 427 XXI | egész társaság szájáról.~E kiáltás csak arra buzdítá 428 XXI | átszökellt rajta mind a kettő.~E pillanatban egy lovagot 429 XXI | vették. Ez ő!~Flóra arca e percben még pirosabbá lesz, 430 XXI | Először látja életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy 431 XXI | óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez 432 XXII | lenne feledve ifjúsága.~E család fátumát elfogták 433 XXII | lelkében reá pazarlott. És e és e férfiideál a legboldogabb 434 XXII | reá pazarlott. És e és e férfiideál a legboldogabb 435 XXII | legyen akkor ő?~Néma tanúja e boldogságnak, melyről neki 436 XXII | azon nőhöz, kinek keblén e férfi a legnagyobb boldogságot 437 XXII | csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült 438 XXII | nem gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem érdemli! Hogy 439 XXII | ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt megismerni, 440 XXII | eltávozásomról.~János úr kapott e megbízáson, s elébb megtudva 441 XXII | ő keze tán hűvösebb lesz e forró homlokon, s gyöngéden 442 XXII | megfogá mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~ 443 XXII | oly boldognak érzé magát e percben.~Félrefordult, hogy 444 XXII | iparkodik szíve forrósága elől e hideg, magasztos eszmék 445 XXII | Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~Az asszony 446 XXIII | hölgyek látogathatják.~Mind e tilalom dacára megtörténik, 447 XXIII | Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, én hősöm, én 448 XXIII | lehet annak az oka, hogy e boldogabb, hogy e 449 XXIII | hogy e boldogabb, hogy e elégült? Mert az nem 450 XXIII | tudnám bizonyítani, hogy e valakibe szerelmes, ha 451 XXIV | töviskorona elé, mely reá várt, ha e férfiúval és annak nejével 452 XXIV | jószágocskámra, s iparkodom e néhány napot lehetőleg kellemessé 453 XXIV | mind a négyünkre nézve.~E negyedik alatt félreérthetetlenül 454 XXIV | hallgatók lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató 455 XXIV | kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára 456 XXIV | találkozott már valahol e nézve kellemetlen arccal. – 457 XXIV | volt!~Fanny nem mert e pillanatban feltekinteni. 458 XXIV | Szegény , alig bírta e néhány szót kimondani:~– 459 XXIV | hisz olyan halavány volt e percben, mint akit a sírba 460 XXIV | hallgató vagyok.~– E napokban egy örömhír villanyozta 461 XXIV | tölteni.~– Még nem bizonyos.~– E szó kétségbeejt. Kárpáthy 462 XXIV | Mindjárt kitudjuk.)~– Pedig e télen igen érdekessé fognak 463 XXIV | a szúrás fájdalmát, amit e percben érzett? Nem, nem 464 XXIV | között bocsánatot kell kérnem e tömérdek idegen műszóért, 465 XXIV | nyomorult mitológiai Páris, ha e két istennő közül kellene 466 XXIV | szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől. 467 XXIV | önelégültséggel Rudolf.~– Imádlak e szavadért, Rudolf. Te, gyöngye 468 XXIV | egyikünk-másikunk szerencsét.~Rudolfhoz e percben több ismerősök érkeztek, 469 XXIV | elvált Kecskereytől. De e perctől fogva valami szokatlan 470 XXIV | bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~ 471 XXIV | is engedte meg neki, hogy e nővel ismeretséget kössön? 472 XXIV | fogott.~– Nem volnék én e munkára alkalmas? – kérdé 473 XXIV | férjnek vannak megengedve.~E kellemes foglalkozásnál 474 XXIV | volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet átölelje, 475 XXIV | ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~– De tréfán 476 XXIV | be szobalyányomat.~Rudolf e szóra felállt, meghajtotta 477 XXIV | valaki rólad hírt költhessen.~E bókért meg kelle Rudolf 478 XXIV | igazságtalan.~– Talán nem egészen. E múltjában sok van, ami 479 XXIV | még több, ami megcáfolja. E jelleme tiszteletre méltó.~ 480 XXIV | azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben tartom, 481 XXIV | tartani?~– Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~ 482 XXV | azt adni, amit a magyar e szóval kifejez: „kettecskén”; 483 XXV | filantróp!~– De hát meddig fog e vesztegzár tartani? – kérdé 484 XXV | nagykunmadarasi kastélyukban vannak. E hetet ott fogja tölteni.~ 485 XXV | bizonyítványa legyen kezében e gyöngesége felől, hogy 486 XXV | Ugye, hogy gyönge a ?”~E tervvel, e szándékkal fejében 487 XXV | gyönge a ?”~E tervvel, e szándékkal fejében másnap 488 XXV | folytak a napjai.~Meg volt e magánnyal elégedve, s ha 489 XXV | meglepett volna nejének e szokatlan magaviselete, 490 XXV | vagy az asszony a háznál.~E szóra hirtelen eszére tért 491 XXV | különös fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot, 492 XXV | fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot, főlecsüggesztést, 493 XXV | halványságot, főlecsüggesztést, e fátyolozott pillantást mind 494 XXV | Hogy kérte, hogy könyörgött e nyájas, komor fáknak, e 495 XXV | e nyájas, komor fáknak, e tarka színes virágoknak, 496 XXV | kezdődik a beszéd; hogy e kert virágai mily csodaszépek, 497 XXV | kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony szívén, 498 XXV | szegény asszony szívén, midőn e tréfás meséket mondja.~– 499 XXV | hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a azt hivé, hogy 500 XXV | tudja, ha ő maga érzi, hogy e boldogság lopott kincs!


1-500 | 501-566

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License