1-500 | 501-566
Part
1 I | tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből embert
2 I | embert és barmot kiszabadít.~E sajnos észrevételt nemzetes
3 I | Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemekkel
4 I | Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot,
5 I | arcánál, de az arcvonások és e szemek oly szokatlanul képesek
6 I | egy eltévedt lélek látszik e szemekben, mely tán döntő
7 I | szegletekké vannak elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt
8 I | mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott,
9 I | mily rosszul illik arcához e gúnyos, kötekedő kifejezés,
10 I | úrnak annyira megtetszett e körülírása a semminek, hogy
11 I | lassankint étvágyat kapott e három személyt látva enni,
12 I | hogy minél fogva veszi le.~E kurta kalap alól kétfelől
13 I | világot! Ki van idehaza?~E csodára kilépett Bús Péter
14 I | aminőt csak képzelni lehet.~E pillanatban lépett be az
15 I | beléjük szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak egyszerre
16 I | barátom!~A kacaj újra kitört e bolond fogadásra.~– Ah,
17 I | lábait egymásra hajítva.~E szóra még jobban elbámult
18 I | rá nem bírt volna, hogy e détestable földre lépjek.~–
19 I | meg.~Abellino szétmeredt e szókra, kezét-lábát elejté
20 I | az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős vonásai
21 II | hősével – ha ugyan szabad e címmel megbántani a fiatal
22 II | tuszkulánumok között, melyek e kisded szigetet ellepték,
23 II | tiszta búza.~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta,
24 II | tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá, valahára
25 II | gyümölcseinek terhe húzza.~E narancsfák között látjuk
26 II | dolgok meg voltak írva. E polémia egypár évre nevezetes
27 II | nagy betűkkel ráhímezve e szó: souvenir, de ami azért
28 II | kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-ról egy óra múlva
29 II | tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló, ki önnek
30 II | akármilyen úton és zajjal jön is. E napokban két magyar gróf
31 II | mit lehetne önön segíteni.~E mosolygás, e leereszkedő
32 II | önön segíteni.~E mosolygás, e leereszkedő vállveregetés
33 II | a parvenüt.~Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe,
34 II | Kárpáthy érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~– Ön
35 II | adok, és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs
36 II | Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem viseli.~–
37 III | hiszen ifjú barátunk járatos e vidéken – szólt Miklós,
38 III | bölcsesség templomának.~Szemben e halommal látszik azon kisded
39 III | kőobeliszk az egész, ráírva e szavak:~„Itt nyugszik a
40 III | eltávozott. – Nem tudom, e fiú szavai költötték-e azt
41 III | költötték-e azt bennem, vagy e rideg magány, melyet egészen
42 III | alatt.~– Egykor olyan volt e vidék, aminőnek magadban
43 III | barbárok címzete alatt, e megtiszteltetéshez érdemünkön
44 III | István heves kezde lenni e szóra.~– Óh, ez több, mint
45 III | szó, egy eszme végit veti. E szó akarni és nem akarni.
46 III | kell.~– Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni?
47 IV | az elegáns fiatalságnak. (E mondat pleonazmusnak látszik,
48 IV | kissé sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg, egy magas,
49 IV | másik csodálni valót talált e vonásban. A lord azt mond
50 IV | uraim!~Debry szerencséjére e pillanatban egyszerre más
51 IV | az ifjú merveilleux, mert e percben nagy zaj támadt
52 IV | a név meglepett, miután e nő hazánk leánya.~– Az…~
53 IV | nő hazánk leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva,
54 IV | beszédbe sem akart ereszkedni e pont felett. Ekkor az én
55 IV | virágesővel temettetett el. E naptól fogva egyik színház
56 IV | óriások szerteszéjjel szedték e szóra Abellinót.~– A másik
57 IV | közt nagy mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta,
58 IV | közéjük.~– Szólj, miért e harag Mainvielle-né ellen?
59 V | sem emlékszik róla többé.~E hölgy neve volt Fodor Jozefine.
60 V | karnagyává választatott. E házasságból született Jozefine;
61 V | egymást megszerette, és e szeretet nem múlt el soha,
62 V | Jozefine felléphessen benne. E nap óta Párizs kedvencévé
63 V | másik felén borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe
64 V | Jozefine nyugodtan emelé föl e szóra arcát.~– Tegyék. Mit
65 V | meghall valamit.~Mainvielle e percben felnyitá szemeit,
66 V | kezével eltakarta arcát.~E percben az előszoba ajtaján
67 V | Bocsánat, madame, hogy e levelet bátor voltam felbontani,
68 V | Lásd – monda férjének –, e néhány szó engemet fölemel.
69 V | néhány szó engemet fölemel. E névtelen írás nagyobb diadal
70 V | a szorgalom jelképe; ó, e napon erős fogok lenni!~
71 V | Mainvielle-nét, ki úgyis félni fog e napon a végzetes föllépéstől.~
72 VI | maga anyagot. Egy időben e rendkívülisége által, midőn
73 VI | vásárja volt a kedveskedésnek; e frakkszárnyú pillangók nagy
74 VI | kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés; koszorú és gyémántos
75 VI | korallpiros ajkai fölé. E kitüntetést növelte az is,
76 VI | rögtön belekapni a jelenésbe.~E jelenetre kétszer akkora
77 VI | bámulatos lélekjelenlét.~E jelenésre a még elkésett
78 VI | amely túljár az eszemen. Én e tapsolók közül egy lelket
79 VI | páholyából, s erős, csengő hangon e szókat kiáltá:~– Au nom
80 VI | babérkoszorú hullt alá.~E percben, mintha rögtön kicserélték
81 VI | úgyhogy midőn lehajolt e két koszorút fölemelni,
82 VI | Jozefine-re nézve, mert ha e percben énekelnie kellett
83 VI | jelent minden tapsviharnál, e sóhajból, biztatásból, elégültségből
84 VI | kiveszi belőle, nincs-e e botránynak valami összeköttetése
85 VI | ébredni mindegyik szavára.~E csendes, méla ária közepett,
86 VI | győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja a tüdőket.~–
87 VII | virágainak, rövid életök van. E kényes istenasszony paphoszi
88 VII | gavallérságban versenyzett; mind e híreket eltörlé azonban
89 VII | elkövetni beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~„
90 VII | vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez hasonló
91 VII | eszményi tárgynak nem.~Pedig e nevet a legszebb hölgyek
92 VII | mellett? Ki tudna beszélni e szemek olthatlan tüzéről,
93 VII | minden percben leírni, hisz e csodálatos hölgy minden
94 VII | végtelen szerelem lakik e szívben, és azt elérni mégis
95 VII | ingert a szenvedélyeknek; e csalogató csáb, mely éppen
96 VII | zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos keverékben csak
97 VII | legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja,
98 VII | észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, de
99 VII | a sírást? Hát nincs mód e gyermekeket megszabadítani?~–
100 VII | férfi ért fel a tetőre. E pillanatban az udvarra szállt
101 VII | kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi bravúrért.~
102 VII | kötéltáncosi bravúrért.~E pillanatban nagy robajjal
103 VII | volna, akkor hősi tett volna e munka, de így csak badinage,
104 VII | folyt a tréfa és elméncség e tárgy fölött; ezúttal Abellino
105 VII | valami angol lapot olvasva.~– E némbernek nagy kedve lehet
106 VII | közé.~Szép, halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó
107 VII | csoportozatot festeni, mint e két arcot, így egymással
108 VII | amazt visszatorolni látszik. E két ember arcából azt olvashatná
109 VII | fogadnia a nagylelkűséget.~E fogadás bámulatos derék
110 VII | delnő.~Lesznek sokan, kik e fogadást túlzásnak fogják
111 VII | bizonyossá tehetjük, miszerint e magas körökben igen olcsó
112 VII | lépésről a fölvetett tallért.~E fogadás tehát éppen nem
113 VII | mindenütt ismeretlen lovagját, s e szenvedély majd dühvé, végre
114 VII | milyen boldog lehetne, ha e két kérdés feleletét bírná.~
115 VII | a kegyes idő, nem késik e látott alakokból, mik talányos
116 VII | Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e jegynek tulajdonosa. Ígérte-e,
117 VII | viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk egyebet
118 VII | miben alapszik?”~Honnan e harmincéves életunalom,
119 VII | harmincéves életunalom, e bizarr különcködés, e megvetése
120 VII | életunalom, e bizarr különcködés, e megvetése a világnak, ez
121 VII | ostorrá vált rájuk nézve éppen e lélekerő, mert üresnek látta
122 VII | beszédre bírja, s lássa, vajon e szép arc hogy jön zavarba
123 VII | sikerülend kört alakítanunk?~E kérdésre büszkén tekintett
124 VII | legszentebb érzelmet megtagadja. S e szomorú tüneményt alig látni
125 VII | grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá ki ajkán:~–
126 VII | gyermekeket szoktunk kikérdezni.~– E híres férfi – mondá a lyánka
127 VII | ízeiben, úgy megrendült e névre, arca elhalványult,
128 VII | kezdének térni gondolatai.~– E nő egy más éghajlat leánya,
129 VII | Talán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~Rudolf
130 VII | ismét magához kezde térni, e hír által nem érzé magát
131 VII | észre a jelenlevők, mert e percben Mars kisasszony
132 VII | hosszan, oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, hogy
133 VII | hogy útitársuk legyek?~E kérdés oly meglepő, oly
134 VII | akart magának tenni, hogy e nő halálán legkisebb szomorúságot
135 VII | körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs egyedül;
136 VIII | vissza a kiindulási vonalra.~E nyugalom, ez önbizakodó
137 VIII | vonalra.~Sokan, átlátva, hogy e két lovassal nincs mit versenyezni,
138 VIII | mint a futótűz terjedt el e vakmerő fogadás híre.~A
139 VIII | pattantott karikás ostorával.~E boszontó hangra dühödten
140 VIII | légbe.~Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb léptetve
141 VIII | Fenntartjuk magunknak az alkalmat e kastélyról s annak saját
142 VIII | szinyetátye” stb.~Az eredménye e jeles mulatságnak az szokott
143 VIII | délig, a többi iszik tovább. E kétségtelenül igen kedélyes
144 VIII | a magyarázatból látjuk, e szellemdús mulatság nem
145 VIII | félbeszakítatlan hangot kell adni.~E mutatványt közbámulatra
146 VIII | nyílásán, a torkán akadt italt.~E jelenetet óvatosabb körülírással
147 VIII | Megölöm az egész kompániát!~E szóra ki-ki menekült az
148 VIII | egyes-egyedül teszi ki magát e gigász dühének, ki fel volt
149 VIII | Kutyfalvi pedig, kit a cselédek e kis tréfa után kivittek
150 VIII | hatását még most is érezi.~E naptól fogva Kis Miska kedvence
151 VIII | egy elvadult kedély ismert e téren nemesebb hivatásaira.~
152 VIII | Jancsi úr nem adta volna e tréfát egy uradalomért.~
153 VIII | dühbe jőni. – Hát aztán e perctől fogva nem vagy többé
154 VIII | keresi, azért ha vannak e vármegyében nemes Kissek,
155 IX | magyar társadalmi viszonyok e század első negyedében…~
156 IX | ismerik az idegen dolgait.~E két irány között oszlott
157 IX | iskolából való kicsapatás e tüskés pályára üldözött.~
158 IX | nemzedék közül, ámde mégis e nehány elég volt arra, hogy
159 IX | hogy gyanítni engedje, hogy e kavics homokja közt arany
160 IX | irtatlan erdő előttük, utánuk!~E derekak között tisztelve
161 IX | magamat arra, hogy most e tárgyról írni tudjak. Vannak
162 IX | repesne örömében, látva e derék, délceg, daliás hazafiakat,
163 IX | főurak nagy része, midőn e három szót kell a teremben
164 IX | Jánost, a magyar nábobot, e pompás, drágakövektől ragyogó
165 IX | vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki sem védelmezheti.~
166 IX | intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé,
167 IX | közönség azon részét, mely e nyelvet nem érti, untatni
168 IX | a két ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva
169 IX | hogy Fennimor törekvései e leány körül milyen siralmas
170 IX | jó nagyokat kiáltsatok!~E percben hölgyruha susogás
171 IX | teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul égni
172 IX | Azt mondá társainak, hogy e percben hirtelen szaladnia
173 IX | Ez ördögség Bélától!~E percben hangzottak el az
174 X | lyányoknak”.~Apa, anya hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat
175 X | Mayer, megtudva nénjének e cselekedeteit, sietett őt
176 X | odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem,
177 X | leányokra), de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy
178 X | stb…~Azok természetesen e prédikáció elől apródonkint
179 X | már mindennap találkozott e kedves asztali tüneménnyel.
180 X | mind igen természetes volt.~E naptól kezdve az egész háznép
181 X | feltevé magában Mayer, hogy e napon Terézt is meg fogja
182 X | megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához, amiben azon
183 X | születésem napjára. Nézze hát!~E szókkal odanyújtá Teréznek
184 X | önnek csak sejtelme is volt e fertelmességről, azzal a
185 X | azzal a seprűvel, mellyel e pipa cserepeit kitakarítom,
186 X | Mayer uram nagyon megütődött e szavakon; felkelt, egy szót
187 X | bátorkodik felőle, utánamegy!~E kegyetlen mondás nagy sírásokra
188 X | azután örömest meghalna.~E szóra az egész család, mint
189 X | apa szíve elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak
190 X | van – monda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –,
191 X | azon okokat, melyek engemet e föllépésre kényszerítettek. –
192 X | aggszűz megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer papa
193 X | Teréz elleni kifakadás; e mindent felülmúló vakmerőség
194 X | széles ez országban.~Már e helynél tökéletesen sírva
195 X | alkalmazva még tán használt volna e megintés; így csak fájdalmat
196 XI | Pozsonyban, neve Boltay János. E gazdag kézműves régen, régen!
197 XI | elénekelje.~Teréz összerezzent e gondolatra. Matild jutott
198 XI | érte ment. Különben is, e polgári körökben nincs annyi
199 XI | testvérök is van. „Hol van e legkisebb testvér?” – nemde,
200 XI | születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört, köznapi fogalmakkal
201 XI | hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag volt az erény tiszta
202 XI | is tettek, és vesztettek e tárgy felett, ahogy szokás
203 XI | komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása által már
204 XI | ezalatt bosszút forralt e bánat okozója ellen, óh,
205 XI | verte az ablaktáblákat.~E tisztességes kudarc csak
206 XI | fiatal, szegény hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen
207 XI | csak egy föltételt kötöttem e kívánatához: ha azon hölgy
208 XI | közeledni valakihez; én e leányzó családjáról a legcsodálatosabb
209 XI | lett.~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai, uram, ő
210 XI | tökéletesen méltó pártfogásomra. E lyánkából egykor híres művésznő
211 XI | fáradozásait.~Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~A leány
212 XI | örökké titokban akar maradni.~E fölfedezés az első percben
213 XI | alakról szokott ő álmodni, e szép kék szemekről, e nemes
214 XI | álmodni, e szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg
215 XI | szemekről, e nemes vonásokról, e délceg termetről.~Szegény
216 XII | családnál mindenki tudta e titkot, de senki sem beszélt
217 XII | adott.~Úgy; de hogy lehetett e nevet kitudni? Fanny maga
218 XII | is lelkében maradandott e név, mint amelyet a fák
219 XII | menyasszonyajándokul?~Mind e szavakat jól hallhatták
220 XII | szemökbe mondja.~Boltay uram e beszéd alatt lassankint
221 XII | szívdobogva, remegve figyeltek e csendre, melyben annyi indulat
222 XII | indulatát?~Abellino nem merte e jelentést elmondani társai
223 XII | párbajra, de senkit sem talált e célra alkalmasnak; végre
224 XII | visszakergetni odúikba.~E két érdemes lovag tehát,
225 XII | Hát hol van a mester?~– E bizalmával nem tisztelt
226 XII | levelet lesimítva kezével – én e számadást kész vagyok bárhol
227 XII | kiről senki sem tud semmit?~E levél így szólt:~„Ön derék
228 XII | fogva készek vagyunk önnek e lovagi szolgálatot felajánlani.”~
229 XII | Rudolf és Miklós.~Ah, ha e percben Fanny otthon lett
230 XII | arra indított, hogy önnek e találkozásnál szolgálatunkat
231 XII | előidézni.~Miből állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan
232 XII | miszerint a kihívók részéről e párbaj inkább mulatságnak,
233 XII | neki való mulatságoktól.~E zavartól akarták lovagiasabb
234 XII | volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú társaik
235 XII | véghagyományul elfogadni.~E leveleket egy harmadik borítékba
236 XII | felek kibékítését. Abellino e két föltétel alatt ígéré
237 XII | szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben rendkívüli
238 XII | ellenfelének nagy előnyt adott; e merészség azt okozá, hogy
239 XII | önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly
240 XIII | égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre
241 XIII | mindazon ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést elmulasztották.
242 XIII | bőréből kibújni vágyást, amit e nyomasztó körülmények idéztek
243 XIII | magukat, és kibéküljenek.~E példabeszéd eljutott Abellinóhoz
244 XIII | ékesített előadás, mert e napon a nagyságos úr mindenki
245 XIII | hírneves vendég urak között.~E kibékülési szimptómákra
246 XIII | jószágigazgatót!~Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei
247 XIII | igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat átnézi és helybenhagyja,
248 XIII | általuk előre bocsátva, e becsülettudó lépésekre szedegetve
249 XIII | papirost mutatnának neki e helyett, úgysem hallgat
250 XIII | sub stria bizonyíttatnak, e következők:”~Itt elébb félbeszakítá
251 XIII | villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép sommák
252 XIII | felesége van.~– Szép, de rossz.~E morális észrevételre jónak
253 XIII | Kárpáthy név kisebbítve legyen, e mai napon, melyben minden
254 XIII | öreg szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt, s
255 XIII | vigye el neki személyesen e levelet.~Azzal, mintha kétszázezer
256 XIII | boldogabb embernek, mint e pillanatban.~Mivel fogja
257 XIII | pillanatban.~Mivel fogja e nemes, bocsánatkész indulatot
258 XIII | véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság alól,
259 XIII | semminemű malőr nem érheti.~E kegyes szertartáson mind
260 XIII | volt sajátja.~Pedig mind e változást egyetlen gondolat
261 XIII | sem tudta volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított
262 XIII | szarvánál, melyet csak éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb
263 XIII | mása.~Ahány harapást tett e tulok a fűben, ~Járván ez
264 XIII | S ha mi is itt hagyjuk e földön fogunkat, ~
265 XIII | nagyságos úrnak, hogy minekutána e mai arannyal foldozott,
266 XIII | örömétől. Ő boszontani vélte őt e hírrel.~– Hol van ő? Hol
267 XIII | hosszas elszakadás után e napon fog barátságos kézszorítással
268 XIII | kényelmetlen feszengést e szavak hallatára, mintha
269 XIII | mintha nem tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~Eközben
270 XIII | ábrázatja szépen kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez
271 XIII | alá szikrázó gyümölcseit…~E percben hallatszék az udvarra
272 XIII | lefeszegetni.~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek összedugták
273 XIII | csak a rémületet, mely e szavakra szívében gerjedt,
274 XIV | lesz miatta, bírnia kell e hölgyet, s tán boldogítni.
275 XIV | kellett volna cserébe adni e gondolatért, odavetette
276 XIV | az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek
277 XIV | öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak nőni;
278 XIV | magában elég leende az, hogy e parasztbüszke kézművesnek,
279 XIV | ravasz módszereknek, mikkel e nagy világban kitanult derék
280 XIV | megjelent tünemény adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem
281 XIV | bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom. Meg fogok
282 XIV | és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~A kézműves
283 XIV | Én meg akarom hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet
284 XIV | ösvényén végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön hatalmában.
285 XIV | szegény ifjú iránt, amint e gondolatot fejébe vette,
286 XIV | válaszában, elhallgatunk e dologról, és én nem fogok
287 XIV | ugyebár, nem volna szükség ím e másodikkal megismertetni.~
288 XIV | rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~Vártak
289 XIV | mindketten úgy szerették e két ifjút, mint tulajdon
290 XIV | jegygyűrűt ujjára vonják.~– Igen. E gyűrűt hagyá nálam az érdemes
291 XIV | gondolatra, mint fogja ő e gazdag úrnak elmondhatni: „
292 XIV | tán végig gyöngéd tagjain?~E cél el volna érve, ha ő
293 XIV | emelkedhetik.~Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig
294 XIV | másfelől rokonai, kiket e lépés boldogokká tenne,
295 XIV | megvetését, olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot egy
296 XIV | hogy áldozatból teszed e lépést; mondjad azt is,
297 XIV | mégy, midőn az oltár előtt e szót kimondod: „szeretem”,
298 XV | lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat elől a világból,
299 XV | találkozom?” Hát, uram, e szavakra, mint a megtestesült
300 XV | mester egészen elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott,
301 XV | okokat is, melyek Mayernét e futásra kényszeríték, s
302 XV | nem húzott harisnyát. E gondolattól egészen elrémülve,
303 XV | hogy az ő elragadtatása e tárgyban sokkal csekélyebb.~
304 XV | összevetést közölte Terézzel.~E körülmény is erősíté Teréz
305 XV | fölötti meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára
306 XV | először nem tudná, honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel
307 XV | válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított,
308 XV | felelet nélkül hagyta volna e kérdést; akkor tán azt hitte
309 XV | gondolattól, hogy anyja e percben testéhez érjen.~
310 XV | akar tenni, ez bolondság!~E kegyes észrevétel után megpihent
311 XV | érte volna. Minden csak e világból való. A vallás
312 XV | ülést az asszonyságnak, e percet használva, suttogó
313 XV | beszélgetésre elzárkózni velem.~E szavak oly nyugodt, oly
314 XV | szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú
315 XV | kerül a sor.~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~
316 XV | leány nem haragudott érte.~E merénylet sikerülte fölötti
317 XV | János úr jókedvűn nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis
318 XV | tisztelt házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás
319 XV | Abellino bosszúsan fogadá e kedves hírt, s otthagyta
320 XV | volna minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~
321 XV | szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői tekintet,
322 XV | nézve úgy elzárva, mint e név talizmánja által: „Kárpáthy
323 XV | dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei János
324 XV | remegni kell most, hogy e nő szeretni talál! Kárhozat,
325 XV | indignációval Fennimor. E megbántó szóra Abellino
326 XVI | nem is vínak mással. Hanem e kívánatának sem tettek eleget;
327 XVI | állnak a segédek, s amelyik e szabályok ellen vét, annak
328 XVI | Kecskerey határozottan.~Fennimor e felszólításra oly állásba
329 XVI | kardot tokjába visszadugja.~E percben senki sem állt közte
330 XVI | megfoghatóvá, hogy Fennimor e pillanatot használva, annyira
331 XVII | nélküli nyelvtanulásnak. E hatás következtében feltevé
332 XVII | nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~– Szeressen
333 XVII | másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat látogatja
334 XVII | madarasi kastély padlására. E buzgalmát annyira vitte
335 XVII | mutatja az, miszerint mind e mai napiglan hasonló – ha
336 XVII | vesztett, de bizonyosan nyert.~E varázserővel bíró eszme,
337 XVII | delejes hajlamot, mellyel e délceg állatok az úri körök
338 XVII | képzelni előkelő házat, melyben e nemes barmok kiegészítő
339 XVII | történtek előre való ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy
340 XVII | magas köreikbe felvegyék? E magas, feddhetlen családok
341 XVIII | világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak
342 XVIII | van. Van-e egyéb oka is e véleményre, azt bizonyosan
343 XVIII | ír. (Sietünk kimenteni, e gyanú annyira alaptalan,
344 XVIII | Mennyire keresne menekülést e nyomasztó, szomorító, untató,
345 XVIII | iránt tanúsítani, midőn őt e vidám társaságokban a kétségbeesésig
346 XVIII | óhajtana, jegyezze fel.~E különös gyöngédség mutatja,
347 XVIII | Pedig nem volnék érdemes e különös tiszteletre – rebegé
348 XVIII | foghatná, mivel adott okot e rendkívüli kegyeletre, s
349 XVIII | egyetlenegy ismerőse nincs e nők között, sejteni nem
350 XVIII | bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén
351 XVIII | legalázatosabb szolgájával.~– De e kérés nagy, igen nagy.~Varga
352 XVIII | mindenre kész a világon, akár e percben leugrik az ablakon,
353 XVIII | irántam lenni; úgy vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám
354 XVIII | mielőtt a világba lépek.~E szavak oly érzékeny, oly
355 XVIII | szívességet várom öntől, hogy akik e névsorozatba fel vannak
356 XVIII | olyan jó, olyan kedves?~E szavak való, mélyen érzett
357 XVIII | keresni azon személyeket e sorozatból, akik nagyságod
358 XVIII | nevekhez ne értesse, nehogy e tiszteletlen érintéssel
359 XVIII | reszket a papíron, amint e névhez ért. Talált végtére
360 XVIII | odanyújtva a névsorozatot. – E derék hölgy bizonyára egy
361 XVIII | magától végigfutott, mikor e névhez ért, mintha valami
362 XVIII | volna afelől győződve, hogy e név tulajdonosnéjának nem
363 XVIII | jellemmel bírni.~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~–
364 XVIII | nézve nagyobb öröm, mint ha e kettőt egymással egyetértésben
365 XVIII | elérté a vasfejű öregnek e gyöngéd célzatát.~– Ezerszer
366 XVIII | ezeket elmondjam.~– Fiatal e nő?~– Éppen nagyságod korából
367 XVIII | öntudatlan sóhaj emelkedett e szavakra.~E percben kocsirobaj
368 XVIII | sóhaj emelkedett e szavakra.~E percben kocsirobaj hallatszott
369 XVIII | iparkodott idomítani… Minő leend e képzelt arc a valóban?~Úgy
370 XVIII | tekintetet ad alakjának; neveli e hatást a mélyen kivágott
371 XVIII | rá, vajon hogyan tudja ő e bókot viszonozni; biz az
372 XVIII | Flóra jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra,
373 XVIII | Marion kisasszony sietett e buzdító gyöngédség hatását
374 XVIII | hogy megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához,
375 XVIII | olyan legendai szép volt e két nő együttlétében, amint
376 XVIII | nem egy hideg ügy hozta e házba, hanem hallotta ön,
377 XVIII | jótéteményeiben részesítnie kell, de e jótét nagyságát csak én
378 XVIII | indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla,
379 XVIII | hogy nem úgy van; engedjen e boldog hitben maradnom –
380 XVIII | hangon. Valóban sajnálta e nőt.~– Úgy, úgy! Nevezzen
381 XVIII | kérem! Semmi okot sem adtam e rendkívüli szerencsére.~–
382 XVIII | az iméntiért. Nem akartam e nevezetes személyt megbántani.
383 XVIII | a hintó hágcsójáig. Ámde e lépéshez még nagy teketória
384 XVIII | chère nièce, adieu!~Értsd e sok adieu alatt akár azt
385 XVIII | milyen derék dolog volna, ha e két asszony az ő két leánya
386 XVIII | melyet rég nem hallottak e falak.~A vén Varga uram
387 XIX | kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~
388 XIX | hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes ajkakat,
389 XIX | finom beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket,
390 XIX | rágalom. (Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak
391 XIX | előnyökkel és hatalommal e győzelemre; s miután mind
392 XIX | tekintetes urak maguk azok, akik e könyveket vásárolják, és
393 XIX | mulatságosan eltöltött órákra.~– E szavakkal be van rekesztve
394 XIX | többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban, hisz Pozsonyban
395 XIX | megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes arcnak nemes szívet
396 XIX | szívet kell képviselni, e tiszta szép szemekben csak
397 XIX | férfiak között, s arra gondolt e percben.~– Tehát igazán
398 XIX | komolysággal olvasá belőle.~– E jeles, szeretetre méltó
399 XIX | szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után át kell ölelni
400 XX | négykerekű állatoknak voltak e napon láthatók a népes kastély
401 XX | személyes meglepetésére, kinek e gyöngeségét a tisztelendő
402 XX | ősi terme volt felnyitva e célra, a hosszú karzatos
403 XX | egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül,
404 XX | nevezetesebb magyar házat, melyben e nemes állatok (hang a karzatról: „
405 XX | ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e tekintetben várható. Avagy
406 XX | közülünk ily érzékeny eset?~E felhívásra általános zsibaj
407 XX | emelésében, melyet is én e következő pontokban látok
408 XX | vállalt is, indítványának e részét nem vihette keresztül,
409 XX | szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett
410 XX | marakodniok, idebenn csak nekünk.~E rendre igazítás ismét jó
411 XX | istentől adott ajándék rá nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával
412 XX | rajzották körül a társaság e két napját; maga Szépkiesdy
413 XX | plajbásszal tárcájába jegyzé e felejthetetlen mondatot.~
414 XX | volt a tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt
415 XX | kocintottak vele.~A sugárzó öröm e pillanatában egy szolga
416 XX | szívéhez szorítá a levelet, s e néhány sort olvasák belőle:~„
417 XX | 100-at előlegezni akarna e küldeményből, s azután elrejté
418 XX | nagyon szerettetik. Óh, e boldogságot látni mily öröm
419 XXI | örömest nehéz szempilláiknak, e föltételökben erősen akadályozva
420 XXI | ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve
421 XXI | illett az amazoni termetekre e testhez simuló viselet hosszú
422 XXI | öten-hatan ugrottak le lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők,
423 XXI | nem szükség megigazítani.~E pillanatban, senki sem tudja
424 XXI | ki, hogy kengyelvasához e fiatalemberek egyikét engedje
425 XXI | örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott
426 XXI | felkunkorodott farkaikat. E percet hasznára fordítja
427 XXI | egész társaság szájáról.~E kiáltás csak arra buzdítá
428 XXI | átszökellt rajta mind a kettő.~E pillanatban egy lovagot
429 XXI | vették. Ez ő!~Flóra arca e percben még pirosabbá lesz,
430 XXI | Először látja életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy
431 XXI | óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez
432 XXII | lenne feledve ifjúsága.~E család fátumát elfogták
433 XXII | lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
434 XXII | reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
435 XXII | legyen akkor ő?~Néma tanúja e boldogságnak, melyről neki
436 XXII | azon nőhöz, kinek keblén e férfi a legnagyobb boldogságot
437 XXII | csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült
438 XXII | nem gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem érdemli! Hogy
439 XXII | ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt megismerni,
440 XXII | eltávozásomról.~János úr kapott e megbízáson, s elébb megtudva
441 XXII | ő keze tán hűvösebb lesz e forró homlokon, s gyöngéden
442 XXII | megfogá mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~
443 XXII | oly boldognak érzé magát e percben.~Félrefordult, hogy
444 XXII | iparkodik szíve forrósága elől e hideg, magasztos eszmék
445 XXII | Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~Az asszony
446 XXIII | hölgyek látogathatják.~Mind e tilalom dacára megtörténik,
447 XXIII | Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, én hősöm, én
448 XXIII | lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb, hogy e nő
449 XXIII | hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült? Mert az nem
450 XXIII | tudnám bizonyítani, hogy e nő valakibe szerelmes, ha
451 XXIV | töviskorona elé, mely reá várt, ha e férfiúval és annak nejével
452 XXIV | jószágocskámra, s iparkodom e néhány napot lehetőleg kellemessé
453 XXIV | mind a négyünkre nézve.~E negyedik alatt félreérthetetlenül
454 XXIV | hallgatók lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató
455 XXIV | kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára
456 XXIV | találkozott már valahol e rá nézve kellemetlen arccal. –
457 XXIV | volt!~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni.
458 XXIV | Szegény nő, alig bírta e néhány szót kimondani:~–
459 XXIV | hisz olyan halavány volt e percben, mint akit a sírba
460 XXIV | Jó hallgató vagyok.~– E napokban egy örömhír villanyozta
461 XXIV | tölteni.~– Még nem bizonyos.~– E szó kétségbeejt. Kárpáthy
462 XXIV | Mindjárt kitudjuk.)~– Pedig e télen igen érdekessé fognak
463 XXIV | a szúrás fájdalmát, amit e percben érzett? Nem, nem
464 XXIV | között bocsánatot kell kérnem e tömérdek idegen műszóért,
465 XXIV | nyomorult mitológiai Páris, ha e két istennő közül kellene
466 XXIV | szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől.
467 XXIV | önelégültséggel Rudolf.~– Imádlak e szavadért, Rudolf. Te, gyöngye
468 XXIV | egyikünk-másikunk szerencsét.~Rudolfhoz e percben több ismerősök érkeztek,
469 XXIV | elvált Kecskereytől. De e perctől fogva valami szokatlan
470 XXIV | bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~
471 XXIV | is engedte meg neki, hogy e nővel ismeretséget kössön?
472 XXIV | fogott.~– Nem volnék én e munkára alkalmas? – kérdé
473 XXIV | férjnek vannak megengedve.~E kellemes foglalkozásnál
474 XXIV | volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet átölelje,
475 XXIV | ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~– De tréfán
476 XXIV | be szobalyányomat.~Rudolf e szóra felállt, meghajtotta
477 XXIV | valaki rólad hírt költhessen.~E bókért meg kelle Rudolf
478 XXIV | igazságtalan.~– Talán nem egészen. E nő múltjában sok van, ami
479 XXIV | még több, ami megcáfolja. E nő jelleme tiszteletre méltó.~
480 XXIV | azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben tartom,
481 XXIV | tartani?~– Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~
482 XXV | azt adni, amit a magyar e szóval kifejez: „kettecskén”;
483 XXV | filantróp!~– De hát meddig fog e vesztegzár tartani? – kérdé
484 XXV | nagykunmadarasi kastélyukban vannak. E hetet ott fogja tölteni.~
485 XXV | bizonyítványa legyen kezében e nő gyöngesége felől, hogy
486 XXV | Ugye, hogy gyönge a nő?”~E tervvel, e szándékkal fejében
487 XXV | gyönge a nő?”~E tervvel, e szándékkal fejében másnap
488 XXV | folytak a nő napjai.~Meg volt e magánnyal elégedve, s ha
489 XXV | meglepett volna nejének e szokatlan magaviselete,
490 XXV | vagy az asszony a háznál.~E szóra hirtelen eszére tért
491 XXV | különös fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot,
492 XXV | fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot, főlecsüggesztést,
493 XXV | halványságot, főlecsüggesztést, e fátyolozott pillantást mind
494 XXV | Hogy kérte, hogy könyörgött e nyájas, komor fáknak, e
495 XXV | e nyájas, komor fáknak, e tarka színes virágoknak,
496 XXV | kezdődik a beszéd; hogy e kert virágai mily csodaszépek,
497 XXV | kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony szívén,
498 XXV | szegény asszony szívén, midőn e tréfás meséket mondja.~–
499 XXV | hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy
500 XXV | tudja, ha ő maga érzi, hogy e boldogság lopott kincs!
1-500 | 501-566 |