Part

 1 I    |         kettőnek hahotával kellett nevetni.~Mikor aztán a jó úr maga
 2 III  |        hogy nem szoktam fennhangon nevetni – szólt Rudolf –, most jó
 3 IV   |            büszke lenni!”~Némelyik nevetni, másik csodálni valót talált
 4 VI   |     elkezdtek fennhangon beszélni, nevetni; az Catalani páholya volt,
 5 VII  |            így csak badinage, amin nevetni kell.~Chataquéla tettét
 6 X    |            tekintetével, hogy kell nevetni, mosolyogni, szerelmet tettetni
 7 XIII |        tréfát kigondolt, amin majd nevetni lehet nagyokat; ő cserélte
 8 XIV  |          ötletét, de majd mindjárt nevetni fog minden ember Abellinón,
 9 XV   |      odahaza és a galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal
10 XV   |       Legalább van az embernek min nevetni, akár nyer, akár veszt valaki,
11 XVIII|         lesz azzal, mennyit fogunk nevetni azon a sok apró bajon, ami
12 XVIII|   rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~– Óh, ezt ne gondold, hogy
13 XVIII|          ismét nagyon sokat lehete nevetni. Fanny sohasem hallott ilyen
14 XVIII|        találja, s egészen őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés
15 XVIII|             János úr úgy el tudott nevetni ezen a bolond ötleten, hogy
16 XIX  |         beszédjébe, s mikor elkezd nevetni, szinte reng bele a ház.
17 XIX  | természetesen nagyon sokat kellett nevetni.~– Nohát, kedves anyókám,
18 XX   |         hetednapra elpatkol.~Sokan nevetni kezdtek.~– Uraim, én nem
19 XXVI |            ki azért jött ide, hogy nevetni fog, s így könnyebben kitalálta
20 XXIX |           hallottam őt legutoljára nevetni – ott ama széken feledé
21 XXXI |             mert sokat lehet rajta nevetni. Szegény ember!~Más ember,